Mi kell ahhoz, hogy valaki Vásárhelyről indulva a nemzetközi futball meghatározó alakjává váljon? Erről, pályafutásának sikereiről és a mögöttük álló döntésekről, értékekről beszélt Bölöni László labdarúgó és edző a Forgatagon az RMDSZ sátrában. A Vásárhelyi gyökerek, világhírű karrier című beszélgetésre augusztus 29-én, szombaton került sor a várban, ahol Kovács Mihály Levente moderálásával idézte fel pályafutása fontos állomásait, az ASA-hoz kötődő éveket, a futball és a tanulás közötti döntéseket, beszélt családjáról, valamint edzői hitvallásáról.
„Mi a város embereihez tartoztunk”
Bölöni számára Marosvásárhely nem egyszerűen egy hely a sok közül. Bár élete során több város is otthonává vált, hazatérve mindig különleges érzés tölti el. Mint mondta, három helyen él, de ezek közül Vásárhely az, ahol a leggyorsabban megtalálja a közös nevezőt, és ahol a leginkább otthon érzi magát.
A közönségtalálkozó apropóját készülő könyve adta, amelyben elsősorban romániai éveit írja meg. Az írás eredetileg nem tudatos vállalkozás volt: unalmában meg akart tanulni gépelni, és hétköznapi emlékeket kezdett lejegyezni. Jegyzeteibe anyósa olvasott bele először, érdekesnek találta, és biztatta a folytatásra. A könyv mostanra az utolsó fejezeteknél tart.
Bölöni pályafutásának egyik legfontosabb helyszíne Marosvásárhely volt. A Papiu középiskolába már ismert fiatal futballistaként érkezett. Bár eleinte különösnek érezte magát az osztályban – hosszú hajjal, farmerben és Beatles-jelvénnyel jelent meg –, hamar beilleszkedett. A tanulással sem volt gondja: erős iskolában osztályelső volt, miközben a futball is egyre fontosabbá vált számára.
Az ASA játékosaként fokozatosan a város egyik kedvencévé vált. Az emberek ismerték, az utcán megállították, beszélgettek vele, és büszkék voltak rá. Később felismerte, hogy ez egyben felelősséget is jelent. A futballista nem fordíthat hátat azoknak, akik magukénak érzik a csapatot.
Az ASA erejét nemcsak az eredmények adták. Kiváló játékosok alkották a keretet, román és magyar futballisták együtt játszottak, a csapat pedig szoros kapcsolatban állt a várossal. A szurkolók apró gesztusai – egy beszélgetés, egy pincér figyelmessége vagy akár egy nehéz időszakban kapott segítség – mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ASA ne csupán futballcsapat, hanem valóban a város csapata legyen.
– Mi a város embereihez tartoztunk – fogalmazott Bölöni.
Fotó: Sófalvi Szidónia
A futballt választotta az egyetem helyett
Bölöni számára komoly kihívást jelentett a futball és az egyetemi tanulmányok összeegyeztetése. Válogatott játékosként sokat utazott, edzőtáborokban vett részt, és mérkőzéseken játszott, ezért gyakran hiányzott a vizsgákról.
A fogorvosi szakot öt helyett nyolc év alatt végezte el. Amikor egy dél-amerikai túra miatt nem tudott vizsgázni, választania kellett a tanulmányok és a futball között. Úgy gondolta, az egyetemet később is befejezheti, egy futballkarrierben viszont vannak olyan lehetőségek, amelyeket nem lehet elhalasztani. Végül diplomás fogorvos lett, de a futballról sem mondott le.
Az egyetem után újabb nehéz döntés elé került, amikor nem kapott megfelelő fogorvosi állást. A helyzet komoly konfliktushoz vezetett a vezetőséggel, végül pedig egyre inkább a futball felé fordult.
A futball és a család
A sport mellett a családi élet megszervezése sem volt egyszerű. Házasságkötése után néhány héttel már Dél-Amerikába utazott a válogatottal, és csak hónapokkal később tért haza. Felesége, Bölöni Zakariás Klára színésznőként szintén sokat utazott.
Lányuk, Eszter születésének történetét is felidézte. A névválasztás végül egy spontán pillanatban dőlt el, válogatottbeli társai is bekapcsolódtak a kérdés megválaszolásába. Bölöni nem lehetett jelen a szülésnél, és akkoriban mobiltelefon sem segítette a kapcsolattartást. Amikor azonban először meghallotta és meglátta kislányát, azonnal különleges érzés töltötte el, mint mondta, abban a pillanatban szerelmes lett a lányába.
„Nem akartam edző lenni”
Bölöni sokáig nem készült edzőnek. Játékosként nem kedvelte a katonai közeget, és nem akarta, hogy olyan ember mondja meg neki, hogyan kell futballoznia, aki nem ismeri belülről az öltöző világát.
Franciaországban azonban elkezdte az edzői képzést, és egy idő után ez lett a számára járható út. Fogorvosként újabb hosszú képzés és vizsgák vártak volna rá, miközben a futballban már komoly lehetőségei voltak. Végül az edzői pálya mellett döntött.
Edzői gondolkodása már játékosként elkezdett kialakulni. Mérkőzések közben jegyzetelt, és azt figyelte, mit lehetne másképp csinálni. Nem szerette az olyan általános félidei biztatásokat, mint a „hajtani kell” vagy az „akarni kell”. Ehelyett konkrét problémákat keresett, rajzokkal és rövid megjegyzésekkel rögzítette a látottakat, hogy az öltözőben már pontos megoldásokról beszélhessen.
„A belső motivációval hegyeket lehet megmozgatni”
Bölöni edzői filozófiájának egyik központi eleme a belső motiváció. A fiatal játékosnál azt tartja a legfontosabbnak, hogy valóban szeresse a futballt. Ennek már gyerekkorban látszania kell: ha valaki állandóan a labdával akar lenni, rúgja, kergeti, akkor nyilvánvaló, hogy fontos számára a játék.
A felnőtt futballistánál pedig a belső indíttatás válik döntővé. Bölöni szerint a játékos nem elsősorban a pénzért futballozik, még ha a prémiumoknak természetesen van is szerepük. A legerősebb hajtóerő belülről jön, és bár nehezen mérhető, szerinte ez az egyik legfontosabb tényező a sikerhez.
Világklasszisokkal dolgozni
Edzői pályafutása során olyan futballistákkal dolgozott, mint Cristiano Ronaldo, Ricardo Quaresma, Raphaël Varane vagy Petr Čech. A világklasszisokkal sokszor könnyebb dolgozni, mert bennük már eleve megvan az a belső hajtóerő, amelyet nem kell kívülről megteremteni.
A jó játékos ráadásul nemcsak végrehajtja az edző utasításait, hanem saját tudását is hozzáteszi a játékhoz. Képes kilépni az edző által meghatározott keretekből, és ezzel jobbá tenni a csapatot.
Bölöni szerint nem feltétlenül a legnagyobb sztárok okozzák a legtöbb problémát. Nehezebb lehet azokkal a játékosokkal, akik egy kisebb klubban folyamatosan játszanak, majd egy nagycsapathoz kerülve kevesebb lehetőséget kapnak. Ilyenkor nehezebben fogadják el a versenyhelyzetet, és előfordul, hogy a problémák okát az edzőben keresik.
„Vásárhely mást érdemel”
A beszélgetés végén ismét Marosvásárhely került a középpontba. Bölöni László szavaiból egyértelműen érződött, hogy nemcsak a város sportlétesítményeinek állapotát látja fontosnak, hanem azt a közösségi szellemet is, amely egykor az ASA köré szervezte a vásárhelyieket. Felidézte a közös ünnepléseket, az együtt énekelt dalokat és azt az időszakot, amikor a csapat sikerei az egész város közös örömévé váltak.
Éppen ezért, amikor a stadion és a Liget jövőjéről beszélt, nem egyszerűen egy korszerű sportlétesítményt képzelt el. Olyan egységes sportközpontot szeretne látni, ahol a stadion, a sportcsarnok, a jégpálya és a többi létesítmény egymást kiegészítve, méltó körülmények között szolgálja a város sportéletét – és ahol ismét kialakulhat az a közösségi érzés, amely egykor olyan erősen összekötötte a vásárhelyieket.
A róla elnevezett stadion gondolata megtisztelő számára, de úgy véli, önmagában a név nem elég. Ha egyszer Bölöni Stadion lesz Marosvásárhelyen, annak a létesítménynek is méltónak kell lennie ahhoz a városhoz, amelyből ő elindult.
– Vásárhely mást érdemel – mondta.
A mondat így jóval többet jelent annál, mint hogy új stadionra vagy jobb sport-infrastruktúrára lenne szükség. Benne van Bölöni vágya egy olyan Marosvásárhely iránt, amely újra büszke a sportjára, képes közösséget teremteni, és méltó körülményeket biztosít azoknak, akik továbbviszik a város sporthagyományait. Pályafutása messze túlnőtt a város határain, mégis mindvégig megmaradt benne az a kötődés, amely Vásárhelyhez fűzi.
A világ legnagyobb futballszínpadára is el lehet jutni úgy, hogy közben az ember nem felejti el, honnan indult.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
