Albert-Lőrincz Márton: Vers, amelyben a dűlőföld is szóba kerül

Vers, amelyben a dűlőföld is szóba kerül 

Lejövén mondá Mózes: feleim, van itt hely elég, 

ne tülekedjetek, mint az igába befogott 

tulkok, tető a nagy ég, határ, ameddig ellát a 

szem, tiétek minden, értetek lesz, ha megértitek, 

barmoknak lészen fű, inni tiszta víz, nyoszolyákba 

szalma, asztalra búzakenyér, lesz elég cseléd és 

lesznek templomot emelő urak, mások asszonyát, 

szamarát, szőlejét, földjét, dűlőit, kitaposott 

ösvényeit el ne kívánjátok, a magatokét 

oda ne adjátok, árnyéka lesz az olajfáknak 

s termése is, adjatok, és ne elvegyetek, a nyílt 

tengereken hajóitokra a fuldokolókat 

felvegyétek, és amit hallottatok, ím, mondjátok 

tovább mogorva, szorongó szomszédaitoknak.