Albert-Lőrincz Márton: A kor és a kór

Búcsú Bogdán Tibitől

Elvitt téged is a kor

s a kór.

Bukarestben jegyet váltottak neked a 

vörösszárnyú angyalok, 

kéretlenül,

de nem véletlenül

segítettek fölszedni batyudat,

benne elvegyülve a kihegyzett lúdtoll,

mely nélkül minden értelmét vesztené,

jól tudtad, 

bár egy zsebkés, annyi még kéne, 

bárhol szükséged lehet rá, tudtad,

amivel feltörhetsz egy diót, 

meglékelhetsz egy mogyorót, 

meghámozhatod szalonna mellé 

a vereshagymát,

de az nem maradt a zsebedben, a kés.

Meglepő jóindulattal,

szokatlanul készségesen mutatták, 

merre nyugszik le a 

nappalt lobbantó nap, az fog, 

ott fog majd tündökölni, 

ledobni 

fényt a Bélkő bérceiről, de 

kisvártatva jöttek a fehér angyalok ott, 

s kísértek végig, végigkísértek a 

maradék Úton, 

hol a ciszterciek gyújtogatták 

világító gyertyáikat,

fölfelé menve a meredek hegyoldalon.