Aki készíti, annak gyönyörűség

Csupán egy hétig tartó, de igen szép kiállítás nyitotta meg kapuit vasárnap délben a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. A Marosvásárhelyi Népi Egyetem végzett hallgatóinak kézimunkái láthatók a falakon és az azok határolta térben, a munkák, akár kitűnő karácsonyi ajándékként is: megvásárolhatók.

Csupán egy hétig tartó, de igen szép kiállítás nyitotta meg kapuit vasárnap délben a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. A Marosvásárhelyi Népi Egyetem végzett hallgatóinak kézimunkái – többek között hímzések, ékszerek, mézeskalácsok, csipkék, nemezek, fonott tárgyak és virágrendészeti alkotások – láthatók a falakon és az azok határolta térben, a munkák, akár kitűnő karácsonyi ajándékként is: megvásárolhatók. A részt vevő, igen szép számú közönséget Nagy László lelkipásztor, unitárius főjegyző üdvözölte.

– Ebben a teremben az elmúlt tizennégy év alatt több mint száz kiállításnak adtunk otthont, számtalan műfaj képviselői szerveztek nálunk tárlatot. E kiállítás esetében az értékmentés mögött a hűség és a nép, a nemzet iránti tisztelet, szeretet húzódik. Nem mindegy, hogy kínai bóvlit veszünk szeretteinknek, vagy ezeket a tárgyakat, amelyeket asszonyaink készítettek. Szeretném, ha tudásukat átadnák gyermekeiknek is.

Asztalos Enikő, a tárlat szervezője, a népi egyetem tanára hozzátette: másodszor szervezik itt ezt a kiállítást. Volt termük a főtéren és a várban is, de onnan menniük kellett. – A Marosvásárhelyi Népi Egyetem most lett nagykorú, tizennyolc éves. A kezdettől mostanáig folyamatosan működtünk és működünk, olyan magyar néprajzi tanfolyamokat tartunk, amelyek elvégzése esetén az Unióban bárhol elfogadott oklevelet adunk. A tanfolyam befejezése eddig körülbelül hatszáz embernek adott kenyeret. E tárlat a képzésünk gyakorlati részének eredményét mutatja meg, ugyanakkor a kézimunkának nincs ára. Vetekedik a szellemi munkával, sokkal több nyűg van vele, mint azt meg lehetne fizetni, így az áraink is szimbolikusak. A kiállítók mellékfoglalkozásként, szeretettel hímeznek, de például Mezőfele szinte teljes lakossága kijárta az iskolát és most ebből élnek. Az itt látható tárgyak csak természetes anyagból készültek, vannak népművészeti és népi iparművészeti alkotások, a régi és új mintákat magas művészi szinten jelenítik meg az alkotók. Aki készíti, annak gyönyörűség, aki a házában tartja őket, annak dicsőség. Magyarországon, ahol magyarnak lenni újabban azt jelenti, hogy műdalokat énekelnek, elővették a feliratos falvédőt, aminek semmi köze nincsen a magyar hagyományokhoz. De ez is több a semminél. Nálunk sokan eldobták, elégették a kézimunkákat. Pedig azokat vissza kell tenni a lakásba, mert az a miénk. Ha belépünk valahova, lássuk: magyar házba érkeztünk – mondta Asztalos Enikő, a kiállítók munkáinak méltatása után, az igen szép alkotásokat felvonultató tárlat megnyitóünnepségén.