„Egy dolog otthon ülni, CD-t vagy DVD-t hallgatni, vagy koncertet nézni a YouTube-on, és egészen más ülni a koncertteremben, és hallgatni. A művészek közelségében lenni, azt a levegőt belélegezni, együtt érezni, hogy ez a zene neked szól, a közönségnek. Te vagy a kiváltságos. És ahogy Sergiu Celibidache mondta, aki nem rajongott az interjúkért – mint köztudott –: a zene a koncertteremben születik, egyedi és megismételhetetlen.” (Gheorghe Costin).
Kodály Zoltán – Galántai táncok, Antonin Dvořak – é-moll, Újvilág- szimfonia, op. 95
A Galántai táncok című zenekari darabot Kodály 1933-ban komponálta. Kodály egyik legnépszerűbb műve ez. Amerikai tartózkodása idején készült el az V. (valójában IX.) vagy ismertebb nevén Újvilág-szimfónia, Dvořak legnépszerűbb szimfonikus alkotása.
Kodály magával hozta a galántai cigánymuzsikusok hagyományát, Dvořak önmagával is polemizálva hol azt mondta, hogy szimfóniájában része van az amerikai zenének, hol azt állítja, hogy Amerikában írt műve „hamisítatlan cseh zene”. A valóság egyik műnek sincs hátrányára, legfeljebb a karmesternek okoz némi gondot a gondolati és érzelmi megközelítésben.
Ahogy Gheorghe Costin beleélte magát mindkét előadásba, az a virtuóz színpompa, aminek a zenekari hangzás minden tagja részese és alkotója volt, ritka élménnyel ajándékozta meg a közönséget. Ebben a roppant zenei gazdagságban, sokrétűségben választékos, elegáns és határozott vezényléssel volt értő dirigense a zenekarnak. A zenekar gazdag és a fúvósok érett, tiszta tónusa, az üstdobok jól kiegyensúlyozott hangzása, valamint a súlykontraszt a nagyobb vonóscsoporttal nagyszerű hatást eredményezett.
Ezen az estén is nagyon jó volt ülni a koncertteremben és hallgatni. A művészek közelségében lenni.
