A titok

*Fotó: Auguste Renoir: Alakok a parton (1890)

Felemelvén lángzó mécsesem,

A sötétséget magam mellől elbocsátom

S mindaddig állok így fenségesen,

Amíg a gyáva árnyakat a falba lépni látom,

Ám akkor indulok levetni köntösöm,

Nyugodni int az éji óra már,

Virágaim, kik nem szólnak, megöntözöm

S körülpillantok aztán: nincs-e még, ki vár:

Olyan, ki elvárná, hogy jó legyek?

De nincs, de nincs, hisz oly magam vagyok

A fájó éjszakában, mint a csillagok.

S hiába ontanám akár a legszebbik tüzem…

S ilyenkor arra gondolok:

Hogy mégis jó a csend, legyünk csak csendesen…

S mi voltam én? Maradjon mindenkor titok,

Ne tudja senki sem.

1967. július 24-én, 59 éve hunyt el a Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas író, költő, drámaíró, esztéta, a magyar szabadvers megteremtője. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjai közé választotta. Született 1888. július 17-én, Budapesten.