A természet kalendáriuma (DCCXXIV.)

*Fotó: Pipacsok nyitott sebei vérzik át a búzamezőt, a zöldből szőkébe zendülőt – Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező, 1896

Ékes tollú szivárvány-madarak

fuvola-füttyel, ringva szállanak.

A Maros-parton volt egy fűzberek,

abban lakott egy gyurgyalag-sereg.

Titkos utakra madarat ki hajt?

Ki küldte hozzám ezt a drága rajt?

Házam körül köröz. Varázs-körök?

A Maros a lelkemben hömpölyög.

Áprily Lajos a hömpölygő Duna mentéről réved vissza a Maros menti madarakra  Gyurgyalagok című versében.

Jómagam egy olyan botanikusra emlékezve kezdem e heti sétámat, akit a Maros mentéről Pécsre vitt a sorsa. 101 éve, június 3-án, 1925-ben született Aradon Rácz-Kotilla Erzsébet gyógyszerész. Az ő nevéhez fűződik az OGYI-n az önálló gyógyszerhatástani tanszék létrehozása, amelyet nyugdíjazásáig vezetett. Férje, Rácz Gábor mellett részt vett a gyógynövénykert létesítésében és irányításában is. Kutatómunkájában előbb a gyógynövények termesztésével, nemesítésével (levendula, rózsamuskátli, cickafark) s hatástani vizsgálatokkal foglalkozott. Közleményei 21 hazai s külföldi folyóiratban – többek közt Orvosi Szemle, Farmacia, Note Botanice, Gyógyszerészet, Planta Medica, Die Pharmazie, Plantes Médicales et Phytothérapie – jelentek meg. Jelentős volt ismeretterjesztő munkássága is. Társszerzője a Gyógynövényismeret (Rácz Gábor és Aristide Laza társszerzőkkel, 1984) s a Gyógynövényismeret – a fitoterápia alapja (férje mellett a másik társszerző Szabó László Gyula, 1992) című kézikönyveknek.

Június 5. környezetvédelmi világnap. Ekkor nyílt meg 1972-ben Stockholmban Ember és bioszféra címmel az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. A Nyilatkozat az irányelvekről című okmányban ezt írták:

Az embernek alapvetően joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó, és egészséges életre ad lehetőséget.

Egy különös sorsú sebésznél kopogtatok ma másodikként, akit éppen az igazság feltárása ítélt hosszú hallgatásra. 1880. június 5-én született ifj. Bakay Lajos sebészorvos, egyetemi tanár. Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. 1903-ban tanársegéd az anatómiai intézetben; 1918-tól a pozsonyi, majd a pécsi egyetem sebészeti tanszékének tanára. 1925–26-ban a pécsi, 1942–43-ban pedig a budapesti egyetem rektora. 1939-től feloszlatásáig az Országos Orvosi Kamara elnöke. Orsós Ferenc professzorral együtt részt vett a katyni tömeggyilkosság áldozatainak vizsgálatában. Csoda-e, ha 1945-ben a népbíróság elítélte, s elmozdította az egyetemről? Évekig fizikai munkát végzett. Tudományos munkássága a nyelőcsőplasztika, a csonttuberkulózis s a vegetatív idegrendszer sebészetével kapcsolatos.

Egy Felvidékről elszármazott erdésszel folytatom a sort. 1866. június 6-án született ifj. Tirts Rezső erdőtanácsos, az első magyarországi turistaútjelzés elkészítője. Tirts Téry Ödönnel együtt a Magyarországi Kárpát Egyesület Szitnya Osztályát irányította Selmecbányán. Ez volt hazánk első olyan egyesülete, amely középhegységeink megismerését, feltérképezését tűzte ki céljául. A selmecbányai erdészeti akadémia elvégzése után erdészeti szolgálatba lépett. Ő készítette az első turistaútjelzést a Dobogókőre. A hegyre vezető Téry út mentén a Rezső-kilátó az ő emlékét őrzi. Legismertebb írása: A magyar turista kultúra keletkezése és a Szitnya Osztály Selmecbányán (Bp., 1943). Ha Dobogókőn járunk, könnyen rálelünk a Rezső-kilátónál bronz domborművére, Dinyés László alkotására. Az emlékmű alapját természetes kövekből alakították ki, erre helyezték bronz képmását. Szép időben innen, a csonka ország közepéről még a Magas-Tátra csúcsai is kirajzolódnak a messzi távolban.

1990. június 6-án az olaszországi Genga városkában alakult meg a Látogatható Barlangok Nemzetközi Szervezete (International Show Caves Association, ISCA). Az évente június 6-án megtartott emléknap során a föld alatti világ titkaira s kincseire irányul a figyelem. A látogatható barlangok üzemeltetői ezen a napon különleges eseményekkel, barlangtúrákkal, valamint barlangjaink s karszttájaink feltárásának, tanulmányozásának, védelmének, megőrzésének fontosságáról szóló ismeretterjesztő előadásokkal ünnepelnek.

2015. június 7-én a Codex Alimentarius Bizottság elnöke, Awilo Ochieng Pernet vetette fel először az élelembiztonsági világnap bevezetését, amit 2017-ben az ENSZ két alszervezete, a FAO, majd a WHO is támogatott. Az ENSZ 2018. decemberben megszavazta, hogy 2019-től e nap legyen az élelmiszer-biztonsági világnap. Az élelmiszer-biztonság kiemelten fontos a mindennapokban. Hiánya komoly veszélyt jelent az emberi egészségre, egyúttal jelentős gazdasági kárt is okoz. Kelet-Európa élelmiszer-biztonságát, így a Kárpát-medencéét is ma súlyosan fenyegeti az Ukrajnából származó, nem ellenőrzött minőségű mezőgazdasági termékek ránk kényszerített áradata…

Június 8. Medárd napja. Az egykori püspök napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyelések eredményei. Ha aznap esik az eső, akkor a következő negyven napon hasonló lesz az időjárás. Megfordítva is: ha nem esik, akkor negyvennapos szárazság következik. A negyven egyébként bibliai szent szám. Első hazai említését Zalán Menyhért a németújvári ferences kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumának naptárából idézi. 

Június 8. ugyanakkor az óceánok világnapja. Bolygónk felületének több mint 70%-át a világtenger teszi ki. A tudósok egyre riasztóbb jelenségekkel találkoznak az óceánok élővilágát illetően is. Ahogy a Föld melegszik, egyre nagyobb veszélybe kerül a tengerek élővilága, hacsak nem tudjuk megfordítani a káros folyamatokat, például a környezetszennyezés visszaszorításával. (Többek között az óceánok közepén egyre dagadó műanyagszemét-szigetekre gondolok. A csendes-óceáni méretét már 2009-ben 700 000 s 15 millió km2 közé tették!) Meg kellene találja a módját az emberiség, hogy mindennapi életünk során is óvjuk a világtengert – elsősorban az elszennyeződéstől.

A nagy vizekben éppen csak megmerítkezve, pillantást vetve a csillagszőnyeges éjszakai égboltra, érkezzünk vissza a földre. Veress Gerzson segít minket ebben a Holdtöltével:

Csillaggal sarkantyúz a menny

– kezdhetnék így is egy mesét –

s ég alján ha hajnal csobog,

elmossa az éj szennyesét,

mely tépetten himbál alá,

napsugársál a fogason,

meggyekkel világít a kert,

lobban, lába kél, eloson.

Pipacsok nyitott sebei

vérzik át a búzamezőt

– mintha suhannál széltiben –,

zöldből szőkébe zendülőt (…)

Ha tehetjük, álljunk meg kicsinyég egy pipacsmezőben!

A pipacs ma már csak inkább tünékeny mezsgyeszél. Hajdanán a búzavirággal s a szarkalábbal együtt a kalászos vetések s egyben a paraszti kultúrának a Kárpát-medencei emblematikus növénye volt. Figyelmünket mostanság is odavonzza, ha az időközben jóval egyszínűbbé vált agrártájban elvétve fellángol egy-egy pipacstenger.

A régi paraszti kultúra elmaradhatatlan kísérőjeként sokszor feltűnik hajdani aratási ünnepségek tudósításaiban s az aratókoszorúk ábrázolásain. Szalay László 1941-ben keltezett írása megidézi az aratás meghitt hangulatát:

A levágott rend piros pipacsokkal vérezve haldoklik a tarlón, s a lányok sirató nótákkal kötik kévékbe, s ha búzavirágot, vadszegfűket is lelnek benne, föltűzik a hajukba, keblökre, mint a halott koszorújából vett emléket.

A Papaver rhoeas egyidős a földművelő emberiséggel: több ezer évvel ezelőtt a kelet-mediterrán térség szántóföldjein keletkezett faj. A kerti mákot (Papaver somniferum) is ez idő tájt kezdhették háziasítani. Szépségük s sok magjuk révén idővel a hű szerelem s a termékenység antik istennőinek jelképeivé váltak. Az álomhozó mák terméseinek maradványai az egyiptomi sírkamrák elmaradhatatlan kellékei. Kiváltképp fiatalon elhunyt hercegnők múmiáit ékesítették nagy pipacsfüzérekkel. Az ókori Görögországban az alvás- s álomistenek – Hüpnosz s Morpheusz – szent növénye volt. Mindkettőjüknek pipacskoszorúkkal áldoztak.

Démétérnek, a földművelés istennőjének a pipacs a gabonakalász társaságában egyaránt attribútuma volt.

Ceres kötést fon sárga kalásziból,

Melyet piros pipacsvirágok

S kék cyanák gyönyörűn vegyítnek (…)

– írja Csokonai Vitéz Mihály a Mélt. Gróf Festtics György Ő-ngára. A hadi iskoláról című költeményében. (A cyanák a búzavirágot jelentik.)

Lányát, Perszephonét úgyszintén a pipaccsal társították, de nála nem a termékenység, hanem a halál emblémája volt: viselője a holtak birodalmának lakója.

Mint a legtöbb antik termékenységi szimbólumot, ezeket is átvette a kereszténység. A kalász Jézus Krisztus áldozati testét, míg a pipacs a vérét jelképezi. Ezért bukkannak fel olykor ezek a szimbólumok templomi festményeken. A keresztény irodalomban elterjedt felfogás szerint a keresztre feszített Krisztus véréből sarjadt ki a pipacs.

Mai sétánk végén búzamező szélére érkeztem.

Kalászba borult búzatábla.

Ott áll fölötte a domboldalon.

Verítékpára lengi körül.

Feltűrt ingujjban, harisnyásan

hallja a napfény játékában

feszengő ezüst kalászokat.

Megszólítanám hajdanvolt magam.

De a szó, amíg addig érne,

megkövesülten ütné szívén.

Nem rezzentem fel.

Elröppenne

kenyérillatú boldogsága.

Horváth István Hajdanvolt magam című versét az Utunk közölte először, még 1977-ben.

A költő keltette csöndből üzenem: maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2026-ban, Napisten havának ötödik napján