A Marosvásárhelyi Filharmónia és Bogányi Gergely Budapesten

Meghatározó élmény a koncert maga

Bogányi Gergely világhírű zongoraművész, számos magyarországi és nemzetközi díj birtokosa, a leghíresebb koncerttermek meghívottja évről évre ellátogat Erdélybe, s rendszeres vendége a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának. Most fordított változat következik, november 11-én a filharmónia lép fel Budapesten a Liszt Ferenc Akadémia koncerttermében, ahol Enescu, Liszt és Brahms csodálatos művei csendülnek fel Bogányi Gergely közreműködésével, Pablo Boggiano vezényletével. A budapesti koncertet ez év januárjában jelentette be Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, Mihai Poruțiu, a Iunona Egyesület társelöke, György Levente, a marosvásárhelyi filharmónia igazgatója és maga Bogányi Gergely. Az akkor készült beszélgetést a budapesti koncert előestéjére időzítettük.   

Különleges adományokat kaptam, egyértelmű lett, hogy zongoristaként használom fel őket

– Két-három éves koromban már ütögettem, keresgéltem a hangokat a zongorán, s utána rögtön elkezdtem hivatalosan is tanulni. Azt is mondhatnám, hogy erre születtem egy zenész családban, ahol zenét hallgattam nulla éves koromtól kezdve, vagy inkább -9 hónapos koromtól kezdve. Zene vett körül. A klasszikus zene volt az alap. Különleges, nekem megadatott az, hogy tudom, mi a különbség a jó meg a rossz zene között. Én a jó zenébe születtem bele, és a legtermészetesebb módon jött az, hogy zongorázni kezdjek. Szüleim számára rögtön kiderült, hogy abszolút hallásom van, és hallás után nagyon gyorsan tanultam meg mindent, és nyilvánvalóvá vált, hogy egészen különleges adományokat kaptam, amik arra valók, hogy zongoristaként használjam őket. Ezért egyértelmű lett, hogy zongoraművész leszek. Már kicsi koromban nagyon sok darabot – nehéz darabokat is – nagyon gyorsan tanultam meg és játszottam el. 

– A zene a kisgyerek korát is meghatározta, lehetett-e igazi gyerekkora a zene mellett?

– Talán akkor nem nagyon éreztem ezt. Azt viszont tudtam, hogy rendkívül különc vagyok, de a hétköznapokban igyekeztem átlagos gyerek módján részt venni. Több-kevesebb sikerrel. 

Nem a koncerttermek híre, hanem a hallgatóság a fontos, akinek közvetítek

– Hol voltak a legnagyobb és legemlékezetesebb fellépései?

– Nem mérem a fellépéseket mennyiségben sem, hírességben sem. Az, hogy a New York-i Carnegie Hallban játszom, vagy az amszterdami Concertgebouw-ban, vagy éppen Marosvásárhelyen, az nekem teljesen mindegy. Koncertturnékon vegyesen játszom 1500 embernek vagy 150-nek is. Nemrégiben a Művészetek Palotájában 1500 embernek, aztán Balassagyarmaton talán 100 embernek. Nem az a fontos, hogy milyen koncertteremben játszom, hanem az emberek, nekik játszom. Nem magam miatt játszom. Ez egy kardinális kérdés az én művészetemben, mindig is így gondoltam, régebben inkább ösztönösen, most már tudatosan is. Nem én vagyok a fontos, hiszen én csak közvetítek, akiknek közvetítek, az a lényeges!

Marosvásárhelyen mindig is egy fantasztikusan jó közönség volt 

– Hogyan kezdődött a kapcsolata Marosvásárhellyel?

– Ez nagyon szép történet. A barátaimon keresztül. Budapesten több marosvásárhelyi barátom volt, akik ott dolgoztak. Meséltek az itteni élményeikről, és ez meghatározta ezt a kapcsolatot. Életem legjobb döntése volt. 

– Marosvásárhelyen visszatérő előadóművész, mi volt itt a meghatározó élménye? 

– A koncert maga, ahol a zeneszerző, az előadóművész és a közönség között kialakul egy nagyon erős kapcsolat. Ez a lényeg, ami viszont nem mindenhol sikerül. Hiszen szükség van a közönség nyitottságára, illetve az értékek iránti érzékenységre, és Marosvásárhelyen egy fantasztikusan jó közönség volt mindig is, ami pont azt jelenti, hogy kritikusak is voltak. Nem feltétlenül hozzáértő kell, hogy legyen a közönség, de az említett hármasnak a szimbiózisa a legmeghatározóbb, ami miatt nagyon szeretek ide vissza-visszajárni. 

Két nap, 240 Chopin-darab, kotta nélkül

– Rendkívüli sorozat volt, amikor két napon át játszott. Mit kell tudni erről a sorozatról? 

– Volt egy koncertsorozat, ahol egy szombaton és egy vasárnap eljátszottam Chopin összes zongoraművét, 240-valahány darabot, kotta nélkül. A hallgatóság közben cserélődött, miközben én folyamatosan játszottam. Egy másik történet is volt, amikor a közönség ezekből a darabokból választhatott, s amit választottak, azt eljátszottam. Nemrégiben Írországban is megismételtem, s legutóbb Debrecenben játszottam így. 

Bogányi-zongora, tökéletesebb hangzás 

– Saját zongorát fejlesztett ki, amelyet 2015-ben ismerhetett meg a közönség. Miért volt szükség erre az áramvonalas csodazongorára? 

– Azért, mert a klasszikus zongorák nem elég jók, soha nem is voltak azok. A tradicionális hangszereknek megvan a helyük, kellenek, de ez nem az utolsó szó a fejlődésben. Az újabb hangszerek lényegesen gyengébb minőségűek, mint a régiek, egészen egyszerűen azért, mert a fa minősége messze nem az, mint 150 évvel ezelőtt. Zenészként ezt a hangzásban veszem észre. Meg hát minden porcikája a zongorának tökéletlen, ezért jött az az ötlet, hogy próbáljunk meg egy picit fejleszteni rajta. És ott voltak az új anyagok, mint a karbonkompozit, az üvegszál, s gondoltam, tegyünk egy kísérletet, hátha a fának a jó tulajdonságait meg tudjuk hagyni, sőt javítani tudjuk, s a rossz tulajdonságait el tudjuk hagyni. Ez történt. A zongora világszenzációvá vált. A legtöbben óriási örömmel fogadják. Természetesen a szakma részben örült, részben nem örült neki, így a hangszer fogadtatása vegyes volt.

– Bogányi Gergely zeneszerzőként is bemutatkozott a marosvásárhelyi közönség előtt. 

– Nagyon pozitívan fogadja a közönség a zeneműveket. Ez annyira nem meglepő számomra, mert én nem írok hallgathatatlan zajokat, amiket zenének neveznek, hanem igyekszem a hagyományos alapokat felhasználva egy pici új színt belevinni a kompozícióba úgy, hogy teljesen közérthető legyen. Nem az a cél, hogy magamat mutogassam a kompozíciómon keresztül, hanem a kompozíció közöljön valamit, ami a közönséghez eljut. Ezért én visszanyúltam a tonális alapokhoz. 

– A marosvásárhelyi filharmónia budapesti november 11-i koncertje alkalmából felkérték, hogy erre az alkalomra egy művet írjon.

– Ez egy nagyon komoly és különleges feladat, hiszen erre a felállásra – új zongora, bariton és szimfonikus zenekar – nemigen létezik kompozíció. Ez egy hatalmas kihívás. De én szeretem a kihívásokat. Egy ilyen zenemű megkomponálása 200 óra, de lehet, hogy több is ennél. Az előző szimfóniámat több mint 4 hónapig komponáltam. Szent Filoména legendájáról van szó, életének hét jelenetét zenésítettem meg, hét tételben – mondta el Bogányi Gergely zongoraművész, akit október végén Pro Urbe díjjal tüntetett ki Marosvásárhely.