A Dósa vágóhíd és húsfeldolgozó története

Ahol a külföldi busz is megáll

Kibéd nem csak a hagymatermesztéséről híres. A Kis-Küküllő menti településen áthaladók gyakran útba ejtik a több mint negyedszázada működő Dósa húsfeldolgozó üzemet, ahol friss, jó minőségű alapanyagokból készült és hasonló kritériumoknak megfelelő fűszerekkel ízesített termékek várják a vásárlót. Ottjártunkkor Dósa Árpád tulajdonossal a cégalapításig pörgettük vissza az időt.  

– Mi volt a motiváció, minek a hatására álmodta meg ezt a vállalkozást?

– Nagyot nem álmodtam, helyette folyamatosan dolgoztam, és közben minden fokozatosan alakult ki. A cégalapítás elején volt egy élelmiszeripari kiskereskedésem, illetve mezőgazdasággal is foglalkoztam őstermelői szinten. Végzettségemet tekintve állattenyésztő-technikus vagyok, és volt időszak, amikor vágóhidakra szállítottam a jószágot. 1992-ben indítottam el a családi vállalkozást, ami 1998-tól működik mint szarvasmarha-, sertés- és juhvágóhíd, valamint húsfeldolgozó üzem. Az első telephelyünk egy bérelt helyiség volt Nyárádremetén. Négy évet töltöttünk ott, számunkra a tanulás, felkészülés időszaka volt. Mivel a remetei önkormányzat nem akarta eladni az ingatlant, hogy további befektetéseket eszközölhessünk, 2001 őszén itt, Kibéden, a szülőfalumban nekifogtunk a jelenlegi székhely felépítésének. 2002. július 1-jén kezdtük el a munkát az új telephelyen. 

Az uniós próbatétel 

– Milyen változásokat hozott a helyszínváltoztatás a cég életében?

– Valamivel nagyobb lett a kapacitásunk – bár akkor még nem értük el a jelenlegit –, és a terméklistánk is folyamatosan bővült, 10-12-féle terméktől eljutottunk 45-50 különböző árucikkig. 2007-ben az uniós csatlakozás új kihívás elé állított. Bár az újonnan épített székhelyünk rendelkezett minden addig szükséges engedéllyel, ettől az évtől szigorú uniós követelményeknek is meg kellett felelni. A felzárkózásra két évet kaptunk, és sikerült is betartanunk a 2009 júliusára vonatkozó határidőt. Ez óriási befektetést, illetve bővülést jelentett a cég életében. Az addig 960 négyzetméter felületű telephelyünket háromezer négyzetméteresre növeltük, ekkor nyerte el a székhely a végső formáját. Ezzel együtt a kapacitásunk is nőtt, fokozatosan elértük a napi közel 10 tonnát, és lassan a termékpalettánk is megközelítette a 100 árucikket felölelő kínálatot. Három-négy üzletet már azelőtt is működtettünk, de ebben a fejlődési időszakban, újabb befektetésként, további üzleteket nyitottunk Maros és Hargita megyében. Akkoriban mintegy húsz Dósa-üzletben értékesítettük a termékeinket. Időközben volt, amelyik bezárt, és újak is nyíltak, a kereslet függvényében. Jelenleg 14 üzletünk van: kettő-kettő Marosvásárhelyen és Szovátán, egy-egy Kibéden, Nyárádremetén, Erdőszentgyörgyön, Nyárádszeredában és Parajdon, Székelyudvarhelyen kettő, Csíkszeredában pedig a piaccsarnokban három értékesítési pontunk van. Az üzleteink mellett állami egységeknek, éttermeknek és környékbeli kis üzleteknek, lerakatoknak is szállítunk húst és hentesárut.

A középréteg a fő célcsoport

– Hogyan határozták meg a termékeik első számú célcsoportját?

– A középkeresetű vásárlóréteget céloztuk meg leginkább, amibe a nyugdíjasok is beletartoznak. Természetesen megvannak az érlelt húsból készült prémium termékeink – ezekből nagyon gazdag a felhozatal mind a kolbászféléket, mind a szalámikészítményeket illetően –, amelyeknek az ára is magasabb, mint például a nyári szalámi. 

– A 2009-ben befejeződő fejlesztés után milyen új lépcsőfokok következtek a cég életében?

– Huzamosabb idő azzal telt el, hogy az uniós előírásokhoz való igazodás éveiben szerzett „sebeket” gyógyítgattuk. Ezután főként technológiai fejlődés következett, lépésről lépésre újabb és újabb gépeket vásároltunk, mindig olyant, amire a legnagyobb szükség volt. Nincsenek óriási, pályázatos befektetéseink, egyetlen gépet szereztünk be egy 50%-ban támogatott pályázatból. Önerőből vásároltuk meg egyebek mellett a szennyvíztisztítót és a hulladékégetőt is. 

„Nincs esztendő fejlesztés nélkül”

– Hogyan érintette a világjárvány a vállalkozást?

– Ebben az időszakban több mint 50%-kal csökkent a termékeink értékesítése. Nem lett fizetésképtelen a cég, de bankkölcsönt kellett felvennünk, hogy rövid időre se szakadjon meg a tevékenységünk. 

– Történtek-e újabb változások a cég életében az utóbbi egy-két évben?

– Nálunk folyamatosan vannak fejlesztések, egy év sem telhet úgy el, hogy ne történjen valami előrelépés ezen a téren. Ez továbbra is főként új gépek vásárlásában, új technológiák bevezetésében mutatkozik meg.   

– Hány embernek biztosít jelenleg munkahelyet a Dósa vágóhíd és húsfeldolgozó?

– Egy százfős csapattal dolgozunk, ebben benne van mindenki, a mészárostól a karbantartón át a kiszállítóig, és persze a bolti eladóink is. A farmunkon mintegy húsz alkalmazott tevékenykedik. A munkaerőnk helybéliekből és környékbeliekből áll, gyulakuti és szovátai alkalmazottjaink is vannak, akik ingáznak. Egy komoly szakmai tudással rendelkező, összeforrott csapatról van szó, amelynek 90%-a az első öt évben került hozzánk, tehát több mint húsz éve van nálunk. Persze voltak, akik elmentek, egy időben ugyanis különösen Németország vonzotta a húsiparban dolgozókat. Egyébként a lányom és a vejem is a cégnél dolgozik, mindketten mint élelmiszeripari mérnökök. A fiam állatorvos, ő az állattenyésztésben és a mezőgazdaságban vállal részt.

Friss alapanyagok és természetes fűszerek találkozása

– Beszéljünk kicsit a farmról!

– A mezőgazdaság és az állattenyésztés egyaránt fontos szerepet tölt be a mindennapjainkban. Közel 500 hektár területet dolgozunk meg, amiből 200 hektár szántó, a többi legelő és kaszáló. Gazdaságunk fő profilja a vegyes hasznú piros tarka szarvasmarha tartása. Az állatállomány jelenleg 400 egyedből áll, a takarmányukat magunk állítjuk elő korszerű mezőgazdasági gépekkel. Tavasztól őszig szabadon legeltetjük a szarvasmarhákat, ez kedvező hatással van az egészségükre és a termékeink minőségére is. Tejfeldolgozással is foglalkozunk, csakis a saját farmon előállított napi kétezer liter tejet használjuk fel a termékeink elkészítésére. A tejtermékeket az üzleteinkben forgalmazzuk. 

– Miben rejlik a Dósa-termékek sajátossága?

– Szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy kizárólag friss, ellenőrzött minőségű hússal dolgozzunk, amit többnyire magunk állítunk elő, és mesterséges anyagok hozzáadása nélkül dolgozzuk fel. Az adalékforgalmazók ezt megtanulták az évek során, és már nem is jönnek hozzánk különböző ajánlatokkal. A feldolgozásban a sertés- és a marhahús mellett csirkemellet és -combot is használunk. Sosem a mennyiségen van a hangsúly, például nem akarunk 10 kiló húsból száz kilót előállítani, inkább 100 kiló nyersanyagból lesz 60 kiló végtermékünk. A füstöléshez természetes fűrészport használunk, a füstaromákat mellőzzük. Ami a fűszerezést illeti, nem nagyon lépünk ki a só-bors-paprika-fokhagyma együtteséből. Úgy gondolom, az idők során sikerült elnyernünk a vásárlók bizalmát, erre utal az is, hogy évente közel 20%-os növekedésünk van a termelésben. Nagy elégtétel számomra az, amikor megáll a kibédi üzletünk előtt egy bukaresti autó, és később telefonon kérdik, hogy nem tudnánk-e csomagban küldeni árut a fővárosba, mert a termékeink nagyon elnyerték a tetszésüket. Vagy az, amikor egy Piatra Neamțból származó turista lejön hozzánk Szovátáról, mert az üdülőtelep egyik vendéglőjében kóstolta a húskészítményeinket, és még szeretne belőle vásárolni. Ugyanígy a Magyarországra tartó autóbuszok is gyakran megállnak nálunk, hogy az utasok bevásárolhassanak, és el-eljönnek az idősebb lakosok is, akik külföldre küldenek csomagot a szeretteiknek.    

– Vannak-e konkrét tervei 2025-re?

– A cég normális működését szeretném fenntartani, ami azt is jelenti, hogy meg tudjuk tartani a mostani kapacitásunkat, és tovább javítunk a munkakörülményeken. Nagyobb beruházásokat nem tervezek a jövő évre.

Beszélgetésünk végén az is kiderült, hogy Dósa Árpád boldog nagytata, a fiától két kislány-, a lányától egy fiúunokája van. A munka mellett a család tölti ki az életét, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy rendszeresen támogassa szülőfaluját, a helyi egyházközséget és a községvezetést is, amely idén egy tűzoltóautót kapott tőle. Jótékonysági akciói azonban nem korlátozódnak szűkebb környezetére, az abodi gyermekotthon lakóit például havonta három-négyféle termékével is megajándékozza.