Mihail Solohov Csendes Don című Nobel-díjas regényeposzát parafrazálva, nem túlzás kijelenteni, hogy a jelenlegi romániai politikai térben nem véres, hanem a parlamenti demokrácia keretei közé szorult csendes forradalomnak vagyunk tanúi. A forradalom egyik meghatározása szerint olyan politikai fordulat, amely a régi hatalmi struktúra, intézményrendszer lebontására és egy új rendszer felépítésére irányul. A legutóbbi, 2024. december elsejei parlamenti választások után kialakult politikai erőviszonyok viszonylag élesen elhatárolódtak a szélsőjobb, a baloldal, illetve a „haladást” szolgáló jobbközép, a Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség és az RMDSZ között. Az utóbbiak az Ilie Bolojan vezette kormány megbuktatásáig, gazdasági kényszer hatására olyan szükséges intézkedéseket foganatosítottak, amelyeknek a célja a felhalmozott államadósság törlesztése mellett az infláció megfékezése, az irracionális állami költekezés visszaszorítása volt. Mindezt azért vállalták fel, hogy az intézkedésekkel elkerüljék az államcsődöt. Alaposabban megvizsgálva az állami költekezéseket kiderült, hogy szinte kivétel nélkül minden állami szektorban évtizedek óta felelőtlenül költekeztek miniszterek, államtitkárok, vezérigazgatók, megyei intézményvezetők tudtával. A korrupció mezsgyéjén valóságos polipszerű hálózatok épültek ki, amelyek az illegalitás határán egyensúlyozva különböző szerződésekkel, számlákkal cselezve a rendszerhez tartozók magánvagyonát gyarapították. Közben elmaradtak az országos költségvetésből és/vagy az uniós pénzből finanszírozott különböző nagy infrastrukturális közberuházások és nem csak. Az is kiderült, hogy a legérintettebbek a legtöbbet „uralkodó” párt, a PSD oligarchiái, akiknek „tetteit” kénytelen volt pellengérre állítani a leköszönt Bolojan-kormány. És ebbe bukott bele. A PSD-s pártkorifeusok képesek voltak átállni a szélsőségesek, fasiszták oldalára, hogy mentsék a mundér(uk) becsületét. A konfliktust tulajdonképpen az 1989 óta húzódó, az előző rendszert átmentők elszámoltatásának hiánya is okozza. Mert eddig senki nem mert a szekushálózat által igen jól fedezett, az egykori szocialista gazdaság maradványait romba döntő, „átprivatizált” politikai réteg első- és most már másodgenerációs „vörös báróihoz” nyúlni. Most jött el annak az elszámoltatásnak, a felelősségre vonásnak az ideje, amelyről az etnikai pogrommal, bányászjárásokkal és más manipuláló eszközökkel elterelték a figyelmet a rendszert átmentő FSN, majd PSD nagyjai, illetve azon liberális kormányok (PDL stb.) politikusai is, akik nem merték felvállalni a történelmi tükörállítást, amire most lett volna esély. Ilyen körülmények között, még van képe a politikai válságot kirobbantó, a Bolojan-kormányt megbuktató PSD elnökének, Sorin Grindeanunak, hogy kijelentse a párt Országos Politikai Bürójának ülése utáni sajtótájékoztatón, az újságírók által feltett azon kérdésre válaszolva, hogy a PSD felelősséget vállal-e a jelenlegi helyzetért: „a szociáldemokraták kormányon voltak, ezt nem tagadhatják, de a PSD többször is megpróbálta enyhíteni a kormány gazdasági intézkedéseinek hatásait, azonban javaslatai közül sokat nem fogadtak el (…) Ez nem jelenti azt, hogy kerüljük a felelősség vállalását, de azt szeretném, ha teljesen egyértelmű lenne, hogy a fő felelősség Ilie Bolojant terheli.” Majd Grindeanu Bolojan azon vádjaira utalva, miszerint a jelenlegi gazdasági helyzetért a korábbi kormányok, köztük Marcel Ciolacu kormánya felelős, Grindeanu emlékeztetett arra, hogy Románia már a PNL-kormányok ideje óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll, és Ciolacu mandátuma alatt a pénzügyminisztériumot nagyrészt liberális miniszter vezette.
A magyarázkodással Sorin Grindeanu tulajdonképpen azt a régi hatalmat védi, amely évtizedek óta sakkban tartja az országot, a már említett eszközökkel. Reméljük, a csendes Don egyszer csak elmossa partjáról a szemetet, és megtisztul környezete.
