„Mini” érettségi találkozó
1957-ben érettségiztünk Szászrégenben, három osztály, A, B és C. Mi a B osztályba jártunk, osztályfőnökünk Máthé Márta volt.
Egypár Nyárádmentéről származó osztálytárssal elhatároztuk, hogy nyaranta egy alkalommal találkozunk a nyárádmenti Szentmiklóson Agyagási Emmánál. Felejthetetlen élményt jelentenek számunkra ezek a találkozások, meg a finom ebédek, a csirkepaprikás, amivel Emma vár minket.
Egy ilyen nap volt idén is augusztus 18-a, csak egy kicsit nevezetesebb számunkra, mint az előzőek, ugyanis csatlakozott hozzánk Máthé Márta osztályfőnökünk is, aki Isten nagy kegyelméből életben van, és rászoruló gyermekeket még mindig tanít a számok tudományára.
Örvendtünk Tekse Illésné született Magos Irénke osztálytársnőnknek is, akit rég nem láttunk. Ott volt még Sámuel Rozália, Ignát Emma és a vendégfogadónk. Ez utóbbiak szoktunk nyaranta Szentmiklósra elmenni.
Különben az 50 éves találkozón elhatároztuk, hogy évente találkozunk Szászrégenben. Ezeken a találkozókon is egypáran részt szoktunk venni.
Idén szeptember utolsó szombatján – ha Isten másképp nem dönt sorsunk felől – elmegyünk Régenbe találkozni. Jó egy kicsit együtt lenni, lelkileg feltöltődni, erőt nyerni. Sajnos, minden évben apad a létszámunk, mert sokan közülünk az örökkévalóságba költöztek. Na, de térjek vissza a 18-i találkozó élményeire.
Idén márciusban Máthé Márta osztályfőnökünket Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki, amit Csíkszeredában vehetett át még négy társával együtt. Ezt az elismerést a magyar ifjúság jövője iránti felelősséggel végzett alkotó-nevelői munkája és sikeres táncpedagógiai tevékenysége elismeréseként kapta.
Úgy érezzük, hogy mi, az első évfolyam diákjai vagyunk arra a legelhivatottabbak, hogy köszönetet mondjunk Kisné Portik Irénnek, egy későbbi volt tanítványnak a közbejárásáért, hogy tanárnőnk megkaphatta ezt az elismerést.
Isten áldását kérjük életére, köszönjük a fáradozást. Hisszük, hogy nagy örömet szerzett ez a kitüntetés, hiszen szeretetből fakadt a közbenjárása.
„Szeressük egymást, gyerekek!” – egyre gyakrabban hangzik el minden csatornán, de ne szóval szeressük egymást, hanem cselekedettel! Irén ezt tette.
Az idő sürget, nem tudjuk, még hány év van kiszabva számunkra a Mindenhatótól. Igyekezzünk arra, hogy amíg itt a földi tereken járunk-kelünk, úgy éljünk, hogy részesei lehessünk az örökkévalóságban Isten országának, és ez legyen mindannyiunk Arany Érdemkeresztje.
Hisszük, hogy ezt az érdemkeresztet mindannyian megkaphatjuk Krisztus kereszthaláláért.
Isten velünk, a viszontlátásra!
Özv. Balogh Károlyné Etelka