Két dolog látszik igen tisztán ebből a felmérésből.
A másfél évvel ezelőtti elnökválasztások óta először előzték ismét meg a szociáldemokraták a liberálisokat a választók körében mért népszerűség tekintetében – ha hinni lehet a napokban közzétett felmérésnek, mely szerint, ha vasárnap tartották volna a parlamenti választásokat, öt párt osztozna a törvényhozási mandátumokon. Ugyan a két nagy párt közti különbség egy százaléknál kevesebb, tehát gyakorlatilag holtversenyről beszélünk, és a kampányokban még sokat változhatnak az erőviszonyok. De aminek a pártházakban valószínűleg kevésbé örvendenek, az a cirkusz egyre csökkenő népszerűsége.
Két dolog látszik igen tisztán ebből a felmérésből. Az egyik, ami a sajtóhíradásokban címet is kiérdemelt, az a liberális térvesztés. A volt ellenzéki alakulat az elnökválasztások másnapján tízszázalékos előnyt élvezett a szocdemekkel szemben, ezt sikerült másfél év alatt majdnem egyszázalékos hátrányra váltani. Az elemzők szerint ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az egykori szebeni városgazdából lett elnök egyre kevésbé számít húzóerőnek volt pártja számára. És ha még ehhez hozzátesszük, hogy a jelenlegi technokrata kormány is nagyrészt úgy táncol, ahogy a szocdem pártházban húzzák a nótát, van mit felkötni a liberális oldalon az idén esedékes két választásra.
A felmérés másik érdekes mondanivalója, ami a híradá-sokban jóval kevesebb teret kapott, hogy egyre nő a kiábrándultak tábora. Az elnökválasztásokkor még a választók egynegyede tartozott a választási opciót meg nem jelölő vagy a választási részvételt elutasító táborba, mára ez a réteg már a választójoggal rendelkezők 40%-ára rúg. Azaz a felnőtt lakosság közel fele nem talál kínálatot a jelenlegi politikai palettán. Ez egyrészt lesújtó bizonyítvány a mostani aktív politikum számára, másrészt pedig óriási lehetőség lenne annak, aki képes lenne egy hiteles politikai projekttel előállni azok előtt, akik már nem vevők a mostani regáti hatalmi játszmákra. Aligha valószínű, hogy az idei parlamenti választásokig megjelenne egy ilyen erő, amilyenekre több példát is láthattunk az utóbbi időben a nyugati országokban a klasszikus váltópártoknak bekavaró új alakulatok képében. De ha az idénre még nem is marad egyéb lehetőség, mint a puliszka különböző változatai közti választás, ha tartósan sikerül a közszereplésre vállalkozóknak a választók felét kiábrándultságban tartani, egyszer talán nálunk is lesz a mostani választéknál vonzóbb kínálat a politikai bazárban. Hogy mennyire gyorsan, arra az adhat jelt, hogy az idei kampányokban a bizonytalanok mekkora hányadát sikerül mégis mozgósítani, és mennyi potenciális szavazó marad valóban távol az urnáktól.
