A közvélemény számára ismeretlen, sőt egyesek szerint rossz hírű vajnafalvi balneológos nevével fejelték meg a népszerű kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház elnevezését, amely a 406-os miniszteri rendelet értelmében Dr. Teculescu–Benedek SZÉRK-re változott.
A közvélemény számára ismeretlen, sőt egyesek szerint rossz hírű vajnafalvi balneológos nevével fejelték meg a népszerű kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház elnevezését, amely a 406-os miniszteri rendelet értelmében Dr. Teculescu–Benedek SZÉRK-re változott. (Még annyi tisztesség sem volt az új névadókban, hogy a kezdőbetűk ábécésorrendjében dr. Benedek Géza kórházalapító szerepeljen az első helyen.) A névváltoztatást, amely jogosan háborítja fel a Kovászna megyei és az erdélyi közvéleményt is, a kovásznai románok Iustinian Teculescu Keresztény Kulturális Egyesülete kezdeményezte, a minisztérium felkarolta, és a prefektus, majd Cristian Cimpoi, a szívkórház menedzserének írott egyetértését követően el is fogadta. Az egység orvosi tanácsa állítólag már a kész tényekről értesült, és tiltakozásukat fejezték ki, ahogy a város polgármestere és a megyei tanács RMDSZ-es képviselői is. Beadványaikra, amelyekben azt sérelmezik, hogy a kórházat alapító, annak hírnevét megteremtő, a kovásznai gyógyvizek és mofetták gyógyhatására épített rehabilitációs modellt kidolgozó, nemzetközileg is elismert szakember nevét nem lehet együtt emlegetni egy kétes hírű orvoséval, a mai napig sem kaptak választ.
A szaktárca főtitkára szerint minisztere vállalja a névváltoztatást, ami történelmi szempontból teljesen jogos és megalapozott, mivel a jó együttélést és a multikulturalitás megőrzését segíti elő. Az érvelést elolvasva igencsak elcsodálkozhatunk a hirtelen oroszlánszívűvé vált egészségügyi miniszter határozottságán, amikor a magyarokkal szemben kell fellépnie. Jó lenne, ha ennyire határozottan állna ki a törvényes előírások betartása mellett, amelyek előírják az önálló magyar főintézetek létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ahelyett hogy személyes látogatása során az intézmény vezetőivel való barátságát fitogtatná. Csakhogy az egyetem külhoni hírnevét egyre jobban megtépázó problémát, amely valóban a jó együttélést és a mutikulturalitást segítené elő Marosvásárhelyen, nem is akarja megoldani.
A történetek kísértetiesen emlékeztetnek arra, amit a 95 évvel ezelőtti eseményekről Nagy Endre, híres erdélyi mezőgazdász, a csombordi iskola megalapítója önéletrajzi regényében megörökített. Az 1920-as évek sajtójában a hivatali visszaélések százával történő feltárása kapcsán a következőképpen fogalmaz: „a magyarság gyermeki hittel hivatkozott törvényekre, jogszokásokra, míg az uralkodó nemzet egyedül a román érdeket vette zsinórmértéknek”. A remélt külföldi beavatkozás pedig akkor is, akárcsak ma az Európai Unióban, elmaradt – tehetnénk hozzá.
