Zsidó-örmény gasztrokulturális mix

Igen színes forgatagos program kerekedett ki az elmúlt vasárnap a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség és a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület szervezésében. Már a rendezvény neve is megbirizgálta a kíváncsiakat, mert ilyen még nem volt a városban: zsidó-örmény gasztrokulturális mix. Tény, hogy sok érdeklődő vett részt a jó hangulatú rendezvényen, rég nem voltak ennyien az Iskola utcai zsinagógában és árnyas udvarán. Aki ezt a programot választotta, nem csalatkozott, igazi kulturális és gasztroélményben volt része. De mi is történt a zsinagógában és körülötte? 

Képzőművészet és zene

Az egész délelőttöt, sőt a déli órákat is betöltő programot hirdettek. Elsőként dr. Dub László, a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség elnöke a Pollák-gyűjteményt mutatta be, amely Marosvásárhelyről elszármazott alkotók munkáit sorakoztatja fel. 

Páratlan kamarakoncert következett a zsinagógában, amely válogatást kínált a 20. századi zsidó zeneszerzők műveiből. Köztük Darius Milhaud franciaországi, Gideon Klein csehországi és Leo Smit hollandiai zeneszerző alkotásaiból. Utóbbi kettő a holokauszt áldozata lett. Következett Max Bruch németországi zeneszerző műve és egy zsidó dallamra írt darab. A zsidó zeneszerzők két tehetséges fiatal előadóra „találtak” Domahidi Zsuzsa fuvolás és Bakos Zsuzsanna zongorista személyében. 

Az érdeklődők a zsinagóga melletti zsidó múzeumot is meglátogathatták, itt a hitközség elnöke kalauzolta őket.

Örmény és zsidó viselet

A zsinagógában már a koncert előtt feltűnt a „díszlet”, ami a két nép viseletét hivatott bemutatni. Nem mást láthattunk, mint női és férfi örmény öltözeteket és egy zsidó férfiruhát. Ezeket bábukon állították ki, valamennyit Simó Júlia, a székelyudvarhelyi Rustica műhely alkotója készítette. De volt „élő” viselet is, az egyiket dr. Puskás Attila, az Örmény-Magyar Kulturális Egyesület elnöke, a másikat Miclea Andrea Szidónia viselte, a harmadikat Kalamár György színművész, aki az örmény népviseletről általában és a szimbólumok szakrális jelentéséről beszélt. Az örmény és a zsidó viseletek, továbbá Erdély más nemzetiségeinek öltözetei Székelyudvarhelyen egy gyűjteményben tekinthetők meg, a József Attila utca 20. szám alatt. Jóllehet az örmények (főként Erdélybe telepedésük) történetét többen ismerik, mégis érdekes volt dr. Puskás Attila előadása. 

Ángádzsáburleves, hremzli és dalauzi

S a kulturális résztől elérkeztünk a gasztroélményekhez. Be kell vallanom, a zsidó és az örmény különlegességek felcsigázták az érdeklődésemet. Ugyanis Erdélyben már kevesen főzik az örmények ünnepi levesét, az ángádzsáburlevest. Sokan nem is tudják, milyen lehet. Tény, hogy már a hurut, azaz a leves ízesítőjének elkészítése is időigényes, házi tejből, zöldfűszerekből főzik, majd hetekig érlelik. 

Szerencsére akadtak az örmény-magyar egyesületben olyan asszonyok, akik nekiveselkedtek a nagyon munkás leves elkészítésének. Több ezer, darált marhahússal töltött tésztafülecskét kézimunkáztak a levesbe, hogy jusson mindenkinek a nagy üstből. Sokan álltak sorban, volt türelmük várni, csakhogy megkóstolhassák ezt a különleges ételt. A levest Mánya Enikő és Kántor Éva mutatta be. Volt dalauzi, az örmény kalmárok diós édessége is, illetve diós almás tészta, amit szintén szívesen kóstoltak meg a jelenlevők. 

A zsidó ételek közül a hremzlit lehetett megízlelni, ami krumplifasírthoz hasonló étel, olajban sütik, nagyon ízletes, a zsidó konyha egyik nagy kedvence. 

Résztvevőként megállapíthatom, hogy a két közösség nagy és különleges élményt nyújtott a marosvásárhelyieknek. Minden elismerés azoknak, akik vállalták a fáradságot és a munkát, hiszen ennyi embert minőségi kultúrával „szórakoztatni” és megvendégelni nem kicsi dolog! 

Kellenek ezek a rendezvények, hogy rájöjjünk, milyen sokszínű és gazdag kultúrát őriz Marosvásárhely, s mennyire fontos, hogy a megfogyatkozó közösségek megmutassák értékeiket nekünk, akik még – ki tudja meddig – többen vagyunk.