Zománcálom

Hej, páva, hej, páva! Vidráné pávája! Nem hiszem, hogy csak bennem csendült volna meg az itt kissé átigazított, közkedvelt dal Vidra Birtalan Éva színpompás tűzzománcai között. A marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt kiállításán már-már az lehetett az ember benyomása, hogy szárnyra kelnek a falakról a mesés, balladás csodamadarak, és ha nem ez a szép, régi császárnés dallam, akkor valamely másik kedvelt virágének szólalhatott volna meg. A bemutatott munkák hangulata feltétlenül ilyesmire hangolja a nézőt. Persze László József szerzeményeinek andalító mai dallamai, melyeket a gitáros komponista trióban szólaltatott meg a klarinétművész Madarász Emese Adéllal és a nagybőgős Fazakas Attilával, ugyancsak jól illettek a kiállított művekhez. Ez is emlékezetessé tette az oldottan is ünnepélyes légkört, aminek az a magyarázata, hogy a kiállító művész az idén 70 éves. A tényt meghazudtolják fiatalos energiái, örökmozgó lénye és alkotói megnyilatkozásai, de mégiscsak való, hogy összegező kiállítást láthat a Vásárhelyi Forgatagba beilleszkedő tárlat közönsége.

Ritkák a tűzzománc-kiállítások, pedig az emberek kedvelik ezt a műfajt. De aránylag kevesen művelik, talán azért, mert igényes, munkás, anyagilag is terhes, sok mindent megkívánó tevékenység, nem könnyű megtanulni. Birtalan Éva mégis ezt választotta, amikor nem egészen másfél évtizede úgy döntött, hogy többéves tanárkodás, majd sokkal hosszasabb, sikeres ruhatervezői munka után elsajátítja a zománctechnikát, hogy az egykori középiskolai, majd egyetemi művészeti tanulmányaira alapozva kibontakoztassa, kiteljesítse a benne szunnyadó alkotói vágyakat. Azóta folyamatosan tanult, dolgozott, gyűjtötte magába a tűzzománckészítés tapasztalatait, kamatoztatta a tanulságokat. És időről időre kiállításokon is megméretkezett, bizonyítva, hogy érdemes volt erre az útra térnie, meghálálta a kitartó erőfeszítéseket a tűzzománc. 

Most felmutatott lapjait az utóbbi évtized terméséből válogatta. Az anyag jól érzékelteti, hogyan gazdagodott tudása, mennyire sokszínűen, árnyaltan és magabiztosan sajátította le a zománcművészet sajátos nyelvét, nyelvezetét, mi az, ami megihleti, érzékenyebben érinti, mivel hívja fel leginkább művészi törekvéseire a figyelmet. A galéria két kisebb termében a rekeszzománcok láthatók, amelyek nagyszerűen kamatoztatják a dekorációskészségeit, mindazt, amit a nagy múltú erdélyi ötvös- és zománckultúrából magába szívott s a népművészet motívumkincséből alkotó módon kölcsönvett. Ezeken a legteljesebb a vásárhelyisége, itt a legegyértelműbb, milyen nagy hatással volt rá a Kultúrpalota összművészete, a fal- és üvegfestmények dekorativitása, mennyire inspirálóan ösztönözték a díszes életfák, madaras, virágos, gyümölcsös kompozíciók megalkotásában.

A nagyterem festői zománcaiból ad ízelítőt. Birtalan Éva itt sokféleségével lepi meg a tárlatlátogatókat. Fantáziáját már nem köti semmi, szabadabb utat enged az élményeknek, kompozíciós játékoknak, a színek kifejezőképességeinek, akár ecsetet használ, akár a fémlapokra szórt szilikátokra és a tűzre bízza a tónusok, a harmóniák vagy a színek ütköztetésének kialakulását. A feltűnő diverzitás annak tulajdonítható, hogy egyetlen évtizedbe kellett sűrítenie a kísérletezések, a megújulások és más hasonló próbálkozások sokkal hosszabb időt igénylő periódusait. Azok az évtizedek, amíg egyebekkel foglalkozott, elszálltak, mindenre kevesebb időt fordíthatott, mint amennyit szeretett volna, de ezt is, meg azt is zománcra álmodta: utazási élményeket, a tájak gyönyörűségeit, jellegzetes város- és faluképeket, különleges arcokat, emberi alakokat, jelképerejű természeti jelenségeket, megkapó csendéleteket. Kifogyhatatlan ihletforrást jelentenek számára a templomok, az ima, a fohászok bensőséges, kazettás terei, külső, belső szimbólumai. Sok nézőt gyűjt maga elé a tárlaton Madonnás triptichonja. És meglepő vonzerővel szólítanak magukhoz a színben puritánul visszafogott, titokzatos légkört sugalló tájkompozíciók. 

A jubileum persze fontos életmozzanat, de még lényegesebb, hogy a pálya folytatódik, és Birtalan Éva még biztos sok szép munkával szerez majd örömet híveinek. Sose fogyjon ki alkotókedve!  (N.M.K.)