Az asszony, nem tudjuk, megtört-e, avagy továbbra is ördöngösséget űzve, bűbájoskodva áskálódott szegény férjeura ellen.
„Én, hadadi Vesselényi Pál istennek keserves látogatása által feleségemtül, T. Nagyságos Béldi Susannátul eddig nagy házassági keresztet viselvén, minden jóakaróimnak atyai intimatiojokra [intésére] vettem vissza feleségemet his condtionibus [az alábbi feltételek mellett]:
1. Hogy nekem, mint urának kedvét keresi és semmiben meg nem bánt, sem titkon, sem nyilván nem mocskol és ellenem nem jár, ellenem nem irogat senkinek, semmiben káromra s becstelenségemre nem igyekezik.
2. Hogy nem büjös bájoskodik, olyanokkal nem is társalkodik, ördöngösséget nem követ, s annál inkább engemet nem varázsoltat, nem kuruzsoltat.
3. Hogy magát az én parancsolatomhoz alkalmaztatja, fenhagyván mindenben az én gazdasági authoritásomat [tekintélyemet, hatalmamat].
4. Hogy akaratom ellen el nem hagy.
5. Hogy ha ezeket vel in toto, vel in parte [akár egészében, akár részben] megszegné, csak két hiteles ember által én megbizonyítván, házassági kötelességem alól felszabaduljak, melyben senki ellenem pártját ne foghassa.”
Rövid és velős ügyvédi fogalmazvány, amelyet Wesselényi Pál a felesége elé tárt. Az asszony, nem tudjuk, megtört-e, avagy továbbra is ördöngösséget űzve, bűbájoskodva áskálódott szegény férjeura ellen. Ráadásul, mint a szövegből kiderül, feljelentéseket írogatott hitestársa ellen – maga fogalmazta, vagy volt néhány tanácsadója, aki ötletekkel látta el? –, és főképpen költekezett, a birtok gazdasági életvitelébe beavatkozott, asszonyi kötelességét feledve, nem ura parancsai szerint járt el.
Mielőtt megsajnálnánk szegény Wesselényi Pál uramat, gyorsan nyúljunk a lexikonok és életrajzi gyűjtemények után, és nézzük meg, ki is ez a hadadi Wesselényi Pál? Kétségtelen, nagy név viselője, és az ő leszármazottai, ama két Miklós még fényesíteni is fogják a család nevét a magyar történelemben, amely Wesselényi Pál szemszögéből és helyéről nézvést a messzi jövőben történend.
Ugyanis a fogalmazvány, mely a Teleki nemzetség levéltárából 1890 körül került az első közlő, Koncz József kezébe, a 17. század második feléből származik. Végtelen sajnálatunkra, nincs keltezve. Annyit azonban tudunk, hogy a mondott W. P. 1654-ben született és 1694-ben halt meg, ami, akárhogyan is számítjuk, rövid életpálya, negyven év csupán. Anyja, Lónyai Anna, miután megözvegyült, másodszor a tragikus sorsú Kemény János fejedelemhez ment férjhez.
Felesége Béldi Pál háromszéki főkirálybíró és az ország főgenerálisának leánya. (Az apóst századokkal később Jókai is megírta az Erdély aranykorában. Elég annyit hozzátennünk, hogy 1679-ben a konstantinápolyi Héttoronyban halt meg mint politikai fogoly.)
W. P. apósától vette át Közép-Szolnok vármegye főispánságát, és az erdélyi bujdosó kurucok generálisa (1671) volt. Tehát mord hadfi. Ám nem elég erélyes és sikeres, ezért Teleki Mihály a másik feltörekvő ifjút, Thököly Imre felfutását készítette elő a Habsburgok elleni mozgolódáshoz, mely Apafi hallgatólagos támogatását is élvezte. Wesselényi visszahúzódott birtokaira.
Házasságukból egy fiú született, W. István Aranyosgerenden, 1674-ben, aki már a Habsburgok bekebelezte Erdély egyik protestáns tanácsura, az országgyűlés elnöke lett, és 1734-ben halt meg Kolozsvárott. Eszerint a kötelezvény nem sokkal 1674 után keletkezett, de még 1694 előtt.
Boldog házasságról szó sem volt. Pedig minden megvolt: név, rang, birtok, udvarházak és ingó-bingó vagyon. Miből kitetszik, hogy a történelmi dicsfény sem boldogít.
