A vöcsökfélék családja

Ornitológusok írják, hogy a család fajai már ezelőtt 30 millió évvel is éltek, és azok igen hasonlítottak a maiakhoz. A vöcskök törzse nem hajlékony testű, evezőtollaikat egy időben vedlik, és emiatt egy ideig nem tudnak repülni. Búvárkodásban, úszásban ügyesek, viszont a járásuk ügyetlen. Lábaik a test végétől erednek, és az ujjaik között nincs úszóhártya, csak úszólebeny. A fészküket rothadó vízinövényekből építik. A piheruhájú fiókák kikelésük után azonnal tudnak úszni. Az első napokon a szülők meleg tollazatába rejtőznek, vagy azok hátán cipeltetik magukat. Egyedülálló sajátosságuk, hogy tollakat is lenyelnek. Kékesfehér tojásukat négy hétig költik. A szülők 10-11 hétig vezetgetik a kicsiket. 

 

Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena)

43 cm. Zömök testű, nagy fejű vöcsökfaj. Tarkótollai hosszan hátranyúlnak, a nyaka élénk gesztenyevörös. A csőre fekete, a szeme barnavörös. A hátoldala szürkésbarna, a hasa selymesfehér. Télen felül szürke, alul fehér. A búbos vöcsöknél kisebb; szürkébb nyaka és a szemvonalig terjedő fekete fejtető mutatja a különbséget. Magasan ejti a „kekk, kökk, kekk” madárszavakat. A tél kivételével a nádas, kákás tavak, csendes folyószakaszok mentén látható. Tengerpartok mentén telel. 

 

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)

48 cm. A legnagyobb termetű vöcsökfaj. Fekete tollfüléről, a költési időben vörös-fekete tollgallérjáról ismerhető fel. A háta szürkésbarna, a hasa csillogó selymesfehér. Télen nincs tollgallérja; a fejtető télen is fekete. A nyaka vékonyabb, a szemöldöksávja fehér, a csőre hússzínű; ezek a jegyek különböztetik meg a vörösnyakú vöcsöktől. A fiatalok feje és nyaka fehéren csíkozott. Rendszerint alacsonyan repül, ilyenkor a karevezők fehér színe jól látható. Repülés közben kinyújtott nyakát kissé lehajtja. Költés előtt a párok szertartásos játékkal udvarolnak egymásnak. Jellegzetes hangja a mély zengésű „korr, knorr”, néha nyögdécselő hangot is hallat. Tavasztól tél kezdetéig a holtágak, tavak, víztározók lakója. Télen a tengerparton időz. Úszó fészkét a vízszéleken építi meg, s nádszálakhoz vagy más vízinövényekhez erősíti. 

A Duna-deltában gyakran négyféle vöcsök látható. Mindannyian hosszú időre buknak alá. Ritkán repülnek. Keskeny szárnyú, nyúlt nyakú repülésük gyors, de kevésbé fordulékony. Veszély esetén alábuknak, később nádak között emelkednek a felszínre – írja Kiss J. Botond. 

 

Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis)

30 cm. Költési időben a feje, nyaka és a felsőteste fekete. A szeme mögött legyezőszerű, aranysárga tolldísz látható. Fekete csőre vékony, felfelé hajló. A szeme kárminpiros; télen felül sötét, a hasa fehér. Hívóhangja: „vib-vib-viüb”. Szétszórtan, csaoportokban fészkel. Magyarországon minden évben költ. 

Összeállította: Márton Béla