Victor Ponta kormányfő szerint a Közpénzügyi Igazgatóságok, a Pénzügyőrség és a Vámhivatalok összevonásával létrehozott Csalásellenes Igazgatóság (DAF) majdani alkalmazottainak megfelelő szakértelemmel kell rendelkezniük, akárki nem töltheti be ezeket az állásokat.
Victor Ponta kormányfő szerint a Közpénzügyi Igazgatóságok, a Pénzügyőrség és a Vámhivatalok összevonásával létrehozott Csalásellenes Igazgatóság (DAF) majdani alkalmazottainak megfelelő szakértelemmel kell rendelkezniük, akárki nem töltheti be ezeket az állásokat. A kormány ezért kitalálta, hogy vizsgáztatni fogja az egybeolvasztott közintézmények alkalmazottait, akiknek részt kell venniük bizonyos tesztvizsgán, hogy megőrizhessék posztjukat. Ponta meggyőződése, hogy lesznek olyan pénzügyi alkalmazottak, akik „nem mennek át a tesztvizsgán”.
A dolog akár logikusnak is mondható, tekintve, hogy az újonnan létrehozott intézmény (nyolc regionális központba és 47 helyi egységbe szervezve) alkalmazottainak számát nagy valószínűséggel csökkenteni fogják, másrészt, a sűrűn változó törvénykezést figyelembe véve nem árt időszakonként szakmai szempontú értékelésnek alávetni a közalkalmazottakat, és etikai vonatkozásban is megfelelő emberi erőforrásra volna szükség. A Ponta-féle szűkszavú bejelentésből azonban nem derül ki, hogy milyen kritériumrendszernek feleltetnék meg a volt pénzügyőröket, fináncosokat, vámhivatalnokokat, vagy hogy mennyire lesz transzparens a vizsga.
A bővített feladatkörrel ellátott DAF-ra ugyanis a DNA-hoz hasonló kompetenciák várnak: a nagy csalások, sikkasztások kiderítése. Ügyészségi alárendeltségben, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) irányításával működő DAF elsősorban a luxusadóval, mezőgazdasági termékekkel való csalásokra fókuszál majd, azaz a „nagy halakra vadászik”, nem pedig a „sarki butikosokra”.
Mondhatnánk, még egy intézmény, amely majd a hazai korrupció letörésében jeleskedik. Van ugyanis már ANI, DNA, belügyminisztériumi alkalmazottak korrupciós ügyeit vizsgáló igazgatóság, közbeszerzések törvényességére felügyelő UCVAP, ANRMAP és CNSC, van Konkurrenciatanács, vannak a hagyományos ügyészségek, bíróságok, a rendőrségek keretében a gazdasági csalásokkal foglalkozó ügyosztályok, és újabban a Nemzetközi Valutaalappal történt megállapodás részeként létrejött DAF. Ennyi sok korrupciódetektív intézmény munkája előbb-utóbb csak meg kellene hozza az elvárt eredményt, nemdebár?
Egyelőre még ott tartunk, hogy a korrupció élbolyában levő Romániáról a Transparency International évente leszedi a keresztvizet. Többek közt amiatt, hogy a gazdasági környezetbe egyre jobban beszivárgó politikum érdekeit kiszolgáló törvényeket, vagy – szakmaiatlanságból eredően – inkoherens, tartalmi és formai hibáktól hemzsegő, elsietett, a következményeket figyelmen kívül hagyó jogszabályok tömkelegét fogadják el a mindenkori kormányok, elriasztva ezzel a külföldi befektetőket, és jó táptalajt biztosítva a korrupciónak. Ennyi bűnözés elleni harcra szakosodott intézmény helyett nem egyszerűbb volna a megelőzés? Átlátható, kiskapumentes, szakmai megalapozottsággal elfogadott, hosszú távú alkalmazásra meghozott törvények mellett a korrupció is visszaszorulna, mind a magán-, mind a közszférában, az egészségesebb vállalkozói környezet pedig gazdasági növekedést is jelentene. Vagy nem ez a cél?
