Vízkereszt Marosvásárhelyen

Néhány évvel ezelőtt jó heccnek indult, mára már hagyománnyá vált, hogy a marosvásárhelyi „kemény” fiúk és lányok – nemzetiségtől és vallási hovatartozástól függetlenül – vízkereszt napján, léket vágva a befagyott Maroson, alámerülnek a vízbe. 

Pénteken délután – a megszokott módon – a szervezők sátorral és egy kis tábortűzzel, no meg, ahogy felénk szokás, zsíros kenyérrel és pálinkával várták azokat a bátrakat, akik vízkeresztkor – fenntartva a hagyományt – megmártóznak a Marosban. A jégréteg vastagsága meghaladta a 20 cm-t, így a kivágott tömbökből, ahogy a tavaly, „pihenőhelyet” alakítottak ki azoknak, akik még elidőztek egy kicsit fürdés után. Mi több, falétrát is hoztak azoknak, akik nem akartak hirtelen beugrani a vízbe. Persze a hegyimentők is készenlétben voltak, ha netán valamilyen gond állna elő, netán valaki elkukkanna a jég alatt. Szerencsére nem volt gond, és délután 4 óra körül már érkeztek is a bátor fürdőzők. Nézőkből is akadt bőven, nem csak az „első keresztségen” átesők szurkolótábora duzzasztotta nagyobbra a szalaggal elkerített területet, hanem azok a kíváncsiskodók is, akik hol sajnálták, hol pedig gratuláltak azoknak, akik vállalták a megmérettetést. 

Sajtósokból is volt bőven. Egy óra leforgása alatt mintegy 30-an ugrottak be a jeges vízbe. Volt aki néhány másodpercet, mások akár két-három percet is ültek a vízben. Volt aki bibliával és kereszttel, az Úristent dicsőítve merült alá, s oda tévedt Iron Man is, aki sível érkezett és majdhogynem úgy is landolt a folyóban. Visszatérő megmártózónak számított többek között Gustav Mircea Robert, az akció kezdeményezője, Gáspár András Zoltán hegyimentő, Fábián Károly Pál operatőr, Szász Attila, a Marosvásárhelyi Rádió aligazgatója, Gáspárik Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, aki stílusosan, nyakkendőben és fürdőnadrágban vetette magát a vízbe. 

 Mindazok, akik „túlélték” a fürdőzést, azt nyilatkozták, hogy egyáltalán nem fáztak, a víz melegebbnek tűnt, mint a levegő, edzett fizikumuknak és lelki hozzáállásuknak köszönhetően kibírták a „vízkeresztséget”. A sátorban hamar felöltöztek, s aki fázott, az a tábortűz mellett kívülről és egy korty pálinkával belülről átmelegedhetett. Az már nem is volt kérdés, hogy jövőre megszervezik-e a vallási indíttatású, de világivá lett marosvásárhelyi vízkereszti fürdőzést, hiszen a jelenlét is igazolta, hogy egyre népszerűbb a kezdeményezés.