Vízimadarak (3.)

Heringsirály (Larus fuscus)

53 cm. Akkora, mint az ezüstsirály. Az öregek háta és szárnya sötét palaszürke, a testük fehér. A csőrük és a lábuk sárga. Az angliai és a skandináviai alfaj színe egy árnyalattal eltér a leírttól. A fiatalok és az egyévesek sötétbarnán foltozottak, a csőrük feketés, a lábuk barnás hússzínű. Az átszíneződők háta fokozatosan sötétedik, a fejük fehérebb, a csőrük és lábuk sárgább lesz. A hangjuk harsány rikoltozás. Európa déli, délnyugati és délkeleti tengervidékén fészkelnek. Gyakran fordulnak elő a kontinens belsejében, a tengertől távol. Telepesen fészkelnek füves tengeri szigeteken, sziklás tengerpartokon, lápokon és mocsarakban. Tavasszal és ősszel átvonulnak Magyarországon is. 

 

Viharsirály (Larus canus)

45 cm. A lába sárgászöld, a csőre sárgás, de nincs rajta piros pont, mint a nagyobb fajokén. Ugyanolyan megjelenésű, mint az ezüstsirály, olyan a viselkedése is, ugyanúgy táplálkozik. A viharsirály télen, a belvizeken megtámadja a nagy bukókat, a bukórécéket, a szárcsákat, s elveszi tőlük az ennivalót, amit felhoztak a víz alól. Európa északnyugati részétől – Ázsián át – Kanada nyugati részéig elterjedtek. Vannak félreeső telepei is a Kaspi-tenger déli partján és a Kaukázuson túl. Néhány pár a szárazföld belsejében költ. Télen nagy részük a tengerpart közelében marad, mások a kontinens belseje felé vonulnak. A közép-európai nagyvárosokban gyakran vendég tél idején. Fészkeit a tengerparti fövenyen találjuk, rendszerint bokrok alatt, vagy lapos tetejű növényeken. Ritkán a magas fákra építi fészkét. Sajátos vonása az, hogy a szeme előtt gödröcske sötétlik, az orr felett pedig egy dudor. Ezek az orrmirigyekre vezethetők vissza, melyek sok sós vízen élő madáron megtalálhatók. A táplálékkal és az ivóvízzel a test számára tűrhetetlen mennyiségű konyhasót vesznek magukhoz, amely aztán az orrmirigyek váladéka segítségével távozik a szervezetből. Még nagyobb mennyiségű sóval szemben öklendezési ingerrel védekeznek. Kísérletezéskor azt tapasztalták, hogy sok sót tartalmazó eleség után édesvizet isznak. 

A világirodalomból ide kapcsolható W. Butler Yeats Fehér sirályok című költeménye. Róla elmondhatjuk, hogy a XX. század első felében Írország legjelesebb költője volt. Költészetét a kelta folklór jelképei és az ír nemzeti törekvések inspirálták; csupa finomság, sejtelmesség, legenda, mély szimbólumok hordozója. Az alábbi költeményben a sejtelmesség, a finomság és a boldog élet iránti vágy mindenik szakaszt áthatja. Szabó Lőrinc fordításában így emelkednek a vágy hullámai:

 

Fehér sirályok

Volnánk fehér sirályok, édes, a gyors habokon!

Még száll a meteor-csík, s nekünk már unalom;

s a szürkületi ég-alj kék csillaga, kedvesem, 

szívünkben bút ébresztett, mely nem múlik sosem. 

 

Fáraszt a harmatos álom, rózsáké, liliomé;

ne álmodj róluk, édes; se a meteor felé

ne epedj; se a kék csillagra harmathullás idején:

az volna jó, ha sirályok lennénk a habon, te meg én!

 

Lelkem szigetvilágok s partok dala veri fel, 

ahol az idő feledne, s a Bánat nem érne el;

de mögöttünk maradna láng, rózsa, liliom, 

volnánk csak sirályok, édes, a ringató habokon. 

Bár rokon az ezüstsirállyal, Béldi Miklós ornitológus mégis önállósult fajként tárgyalja (Európa vízimadarai) a sárgalábú sirályt (Larus cochinnans), mely a Fekete-tenger és a Földközi-tenger vidékén honos. Számunkra érdekesség, hogy „Konstancán a város épületein fészkelnek. Reggelenként nagy lármát csapnak a háztetőkön ülő példányok. Kiáltozásuk a »kau-kau-kau«, »kjak-kjakk«, »ke-ke-ke« és »kiau-kiau-kiau« szótagok keverékéből áll. A tengerre mindig csapatosan járnak ki halászni”.

 

Korallsirály (Larus audounii)

50 cm. A teste karcsúbb az ezüstsirályénál, a szárnya keskeny. Erős csőre korallpiros, fekete gyűrűvel. A lába sötét olívzöld. A szeme sötét, a szemgyűrűje vörös. A fiatalok feje és nyaka világosszürke, a hátoldaluk fakóbarna. Úgy viselkedik, mint az ezüstsirály. A hangjában váltakoznak a halk és érdes rikoltások. Legtöbbjük a Földközi-tenger szigetein, valamint a partok meredek szikláin fészkel. Szinte csak halakkal él. Télire nem vándorol el. A hideg hónapokat a fészkelőhely környékén tölti. 

Összeállította: Márton Béla