Visszhangokban a boldogság
2018-01-23 14:26:16
- Nagy Székely Ildikó
A boldogságnak sok neve van, például Nikolett Tündének is hívják. Hétéves, júniusban született, minden mozdulatából, szavából csak úgy árad a nyári ragyogás.
A boldogságnak sok neve van, például Nikolett Tündének is hívják. Hétéves, júniusban született, minden mozdulatából, szavából csak úgy árad a nyári ragyogás. Édesanyja, Lukács Tünde történetét a múlt héten osztottuk meg olvasóinkkal. Azt akkor nem árultuk el, hogy amíg a nehéz utat bejárt, szép arcú nő mesélt, lánya az emeletes ágy alsó szintjén kuporogva, laptopja mögül ki-kikandikálva várta, hogy végre sorra kerüljön. A parányi lakás egyik falán díszelgő matricákat, a Yo-kai watch rajzfilm szereplőit azonban már látogatásom legelején, egy szuszra bemutatta, izgatottan híva fel figyelmemet az egyes figurákban rejlő szupererőre.
Nikolett a vakációkat, ünnepeket édesanyjánál tölti, az év többi részében Szénáságyon él a nagymamájával. Először ottani világáról kérdeztem.
– Mamám udvarán sok állat lakik, három tehén, két borjú, tyúkok, disznók, két kismalac, kiscsirkék. Kakasok is vannak, de azokkal nem vagyok barátságban. A lovak a kedvenceim. Volt egy lovunk, az folyton rúgta a pajtáját, végül mamám eladta. Régebb sunyiban mindig vittem neki répát. Anyutól a tavalyelőtt Mikulásra kaptam egy kiskutyát, egy bichont, és megígérte, hogy a kilencedik szülinapomra egy pónival is megajándékoz.
Hangjában csilingelt az öröm, ahogy kincseiről és kívánságairól mesélt. Aztán észbe kapott, féktelen jókedve mosolygássá szelídült, úgy kérte: „a kacagást ne írjam bele”.
– Az iskolát szereted? – kérdeztem később.
– Nagyon. Ott is vagyok mindig pontban 8 órakor, nem 9-re kullogok be, mint egyes osztálytársaim. Mamám szokott elkísérni, és délben ő is jön utánam. Egyszer, még óvodás koromban egyedül mentem haza, és vittem magammal a gombát, amit a csoportban a kézimunka-foglalkozáson készítettünk. Annyira élethű volt, hogy mamám azt hitte, az úton szedtem, és megijedt, hogy meg akarom enni. Persze, erre nem került sor. Anyunak adtam születésnapjára.
– Milyen az első osztály? Van kedvenc tantárgyad? – faggattam tovább.
– Mindenik tantárgy a kedvencem, mert könnyűek. A matekkel sincs bajom, értek minden feladatot. Egy csomó betűt is ismerek már. Anyunak is tudok már sms-t írni. Szeretek tanulni, van, hogy estig elszórakozom a házi feladatokkal.
– A szabadidődet mivel töltöd?
– A két legjobb barátnőmmel, Zsanett-tel és Adrienn-nel játszunk, például bújócskázunk, ha meg egyedül vagyok, rajzolgatok, tévézek, „telózok”. Sokat táncolok, főleg szteppet. Nyáron az úszás az egyik kedvenc elfoglaltságom. Néha verseket is kitalálok az évszakokról és anyuról. Volt, hogy azt hitte egy saját versemre, hogy tanultam valahonnan. De a legeslegjobban énekelni szeretek. Az az álmom, hogy híres énekesnő leszek, és Double G-vel (sz. m.: rapper) lépek majd fel.
Pár másodperces ízelítőt nyújtott tervezett produkciójából, aztán újra jegyzetfüzetem fölé hajolt.
– Ugye, ezt visszhangban írtad? – tudakolta, majd azt is elárulta, hogy a múltkor túl nehezet kérdezett tőle a tanító néni.
– Csak azt nem értem, egy énekesnőnek miért kell tudni, melyek a téli gyümölcsök – emelte rám tiszta tekintetét. Később kedvenc sorozatáról, a Game Shakersről beszélgettünk, amelyben pár szereplő „tényleg süsü”, aztán visszakanyarodtunk az énekesnői karrierhez.
– Ha majd sok pénzt keresek, a fizetésem felét egy gyermekkórháznak adom. A többiből a szegény gyermekeknek építtetek egy hatalmas házat játszóteremmel és olyan medencével, amelyben állítani lehet a víz nagyságát. A medence körül egy olyan berendezés is lesz, amelyen ha megnyomunk egy gombot, szél támad, és felemeli, röpteti a gyermekeket. A saját házunkat is megnagyobbítanám, hogy az egész családom kényelmesen elférhessen benne, és anyukám is mindig közel legyen. A mamám régi ruháit, kalapjait, cipőit is szeretném újjá varázsolni, mert attól ő is megfiatalodna. Póli dédmamámnak egy gyógyszerszekrényt ajándékoznék, teli olyan dolgokkal, amelyektől elmúlnának a látomásai. Bár nem szereti a televíziót, egy tévét is kapna, de egy olyat, amelyben csak egyetlen ember látható, és az egész nap beszélget vele. A gyógyszereit egyébként magam készíteném olyan növényekből, amelyeket a saját repülőgépemmel fedezek fel, és szedek le. A gyógynövényekből persze másoknak is készítenék egészségvédő szereket. Ez lenne az én ajándékom a világnak.
Beszélgetésünk végén az is kiderült, hogy Niki már háromévesen megtudta, ki teszi az ajándékokat szentestén a fenyőfa alá.
– Kicsit sem búsultam, inkább örültem a meglepetéseknek. De van egy nagy kívánságom, egészen más, mint amit a felnőttektől kaphatok. Azt szeretném, hogy anya gyógyuljon meg. Nem a Mikulástól vagy az angyalkától kérem, hanem attól, aki valóban teljesíteni tudja.
