A liberálisok elnöke újra nagy hangon követeli az igazságügy-miniszter lemondását.
A liberálisok elnöke újra nagy hangon követeli az igazságügy-miniszter lemondását. Az „indoklás” finoman fogalmazva érdekes, és a demokráciák történetében előzmény nélküli. Az elnök mindenekelőtt azt nehezményezi, hogy a tárcavezető és néhány kormánypárti honatya „olyan törvénytervezeteket kezdeményezett, amelyekkel szemben utólag alkotmányossági kifogások merültek fel, amelyek „óriási problémákat okoztak nemzetközi téren”, és amelyek szerinte „megkérdőjelezik a szabadságot Romániában”. Felrója, hogy a miniszter a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének visszahívását javasolta „teljesen megalapozatlanul”, egyben bejelentette, hogy pártja két héten belül egyszerű indítványt nyújt be ellene.
Az újabb politikai botrány a május elsejei minivakációt követő első munkanapon robbant ki, amikor az államelnök újabb heves támadást intézett a kormány és a kormánypártok ellen, és bejelentette, hogy az alkotmánybíróságon támadja meg az igazságügyi törvénycsomagot, és a Velencei Bizottságot is tájékoztatja, mert – szerinte – a módosítások miatt a bíróságok munkája leállhat, ráadásul olyan struktúrákat hoznának létre, amelyek a bírák és az ügyészek megfélemlítését szolgálják. Mint mondta, a törvénycsomag a jelenlegi formájában sem a jogállami követelményeknek, sem a polgárok elvárásainak nem felel meg, és a Szociáldemokrata Párt már a 2016-os választási győzelme után „támadást indított az igazságszolgáltatás ellen, majd az utcai tiltakozások után a támadást a parlamentben folytatta”.
Ezek hallatán ébredtek fel Csipkerózsa-álmukból a liberálisok, és akár az ókori görög tragédiák kórusai, visszhangozták az elnök ritka megszólalásainak állandó visszatérő motívumát: mondjon le! Most éppen a miniszterelnök, de akár a teljes kabinet. Micsoda örömet szereznének az elnöknek és a csak visszhangként „politizáló” ellenzéknek!
Nem megyünk most bele az újabb politikai botrány részleteibe. Ám a törvényhozás sem arról szól, amit a választók elvárnának azoktól, akiket a szavazataikkal bársonyszékhez juttattak, és akik – a „hagyományoknak” megfelelően – szinte soha nem tartják be a kampányban tett ígéreteiket. Az utóbbi időben nem is volt igazi törvényalkotás, inkább a régieket toldozgatták-foltozgatták. Ha meg kezdeményeztek valamit, az is pótcselekvésnek bizonyult. Nemrég írtunk a furcsa és nevetséges kezdeményezésekről. Most még egyet említenénk. Azt, amely betiltaná az oktatási intézményekben az iszlám fátyol viselését. A javaslat a Băsescu pártjáé, a volt államfő is aláírta. Kit érdekelt, hogy ilyen probléma – legalábbis egyelőre – nem létezik Romániában?
Ezek után csoda, hogy a románok Európa legpesszimistább polgárai, és a lakosságnak csupán a 13 százaléka érzi magát boldognak? Mert a többség élete nehéz, a „dübörgő” gazdaság ellenére egyre szegényebb. És tudja, hogy a „visszhangtól” sincs mit várni.
