Több napja hazatértem. Próbálom összeszedni magamat. Még mindig az út hatása alatt állok, de a környezetem, pl. a tévé sikeresen tüntetheti el.
Több napja hazatértem. Próbálom összeszedni magamat. Még mindig az út hatása alatt állok, de a környezetem, pl. a tévé sikeresen tüntetheti el. A reklámokból megtudom, mit kell vennem, hol és mennyiért, mit érdemes viselnem, milyen gyógyszereket próbálnak lenyomni a torkunkon a gyógyszergyártókkal szövetkezett forgalmazók. Megtudhatom, a hihetetlenül vonzó árkonstrukcióban miféle autót érdemes most megszereznem, melynek gyorsasága semmihez sem hasonlítható, olyan műszerfallal rendelkezik, ami a paksi atomerőművel vetekszik, ráaadásul oroszok nélkül is működik.
Aztán a visszahonosításhoz megtekintem az utakat és főleg a fákat, amelyek otthonomat övezik. Így április közepén is tarok, hogy ne mondjam sz-szel, mert a tudományosan továbbképzett fatarók lefatarták, az elektromos fűrésszel és emelődarus kocsival felfegyverzett vegetatív martalócok megmészárolták. Ott, ahonnan jövök, nem kétezer évvel ezelőttről, hanem a minap (lásd a két korábbi csüti kimenőt), nagy becsülete van a fáknak. Úgy kezdték az országépítést, hogy megtisztították a kőtől és gaztól a termőföldeket, földet hordtak rá Európa termékeny vidékeiről hajóval, majd beültették fával. A mocsarakat felszárították eukaliptusszal, az utak mentére fikuszt (fa!) és magnóliát, szikomorfát, fügét és narancsfákat ültettek. Épp virágoztak, vagy érett gyümölcs himbálózott a lombokon. Az ültetvények fáit sűrű hálóval védik a madaraktól.
Visszahonosodom a gödrökkel tarkított közutaktól, a járdákon parkoló mindenrendű gépkocsiktól, a közgarázsok hiányától. Kiszállásom helyén is a legnehezebb mindannapi feladványok közé tartozik a felszíni parkolóhely meglelése, az embernek szemfülesnek kell lennie. Ám vannak akár hétemeletes mélygarázsok. Ha ásni támad kedved, ott csupa kőbe-sziklába, agyagba ütközöl, na meg rengeteg régészeti leletbe, ami az ókorban vagy középkori pusztítások, hódoltatások révén került a föld gyomrába. Különben folyton autóutakat építenek, soksávosat, önerőből, például, hogy gyorsabban feljuss a tengertől a három világvallás szent helyeire. A Bechtel oda be sem tehetné a lábát. Arról fogalmam sincs, hogy voltak-e közviták egy mélygarázs építésénél, de olyan régi és műemlékekkel tarkított világvárosban, mint Jeruzsálem, a szent helyek közvetlen közelében van már ilyen tágas létesítmény.
Ha az ember másra is kíváncsi, pl. mi történt a politika csatamezején, akkor olyan, mintha el sem utaztál volna három hétre. Ugyanazok az unalmas pacákok vannak letartóztatva, ugyanazok a csacska kíváncsiskodó kezdő riporterek próbálnak beismerő vallomást kicsikarni a csalókból, közpénzherdálókból, törvényszéki sakálokból és ravaszdikból, ugyanazok a korrupt vezetők pofalemeze néz vissza rád, leöntve utóhúsvéti cukrozott sziruppal. Persze, mindenki tudja, hogy nem a piros tojásaik kerültek összekoccanásba egymással, hanem a törvénnyel és ellenfeleikkel, akik a bíróságoknak vetik oda martalékul. Az az érzésed, hogy ebben az életben nem is lesz vége a rendcsinálásnak. Hiszen ha komolyan belegondolunk, több száz éves közéleti hagyományt kell megtörni, kiirtani, elpusztítani. És ezeket már többnyire az új típusú, forradalom után született hazai emberek követték el. Az ún. bűntelen nemzedék, amelynek a kommunizmusnak nevezett szocializmus csak egy dögletes toposz a vének szövegelésében.
Na, azért volt új mozzanat is: vallási viták újultak ki azért, mert egy magyar polgármesterjelölt – különben tehetséges, erélyes fiatalember – nem egy uralkodó történelmi felekezet tagja. Amerikában ugyanvalóst senkit sem érdekel az elnök vallása. Az egyház és a politika egy világi állam (város) életében el van választva.
Mi kell még a hazataláláshoz? Hogy felhívjanak telefonon, hogy néhány szokványos éredeklődő (nehogy komolyan vedd, mert csalódnál) kérdés után rátérnek a lényegére, menj el, csináld meg, add elő, írd meg, hozd vissza, fizess be, ki, le, vedd ki, pótold be, nézd meg.
Ha meg nem hívnak fel, akkor teljesen be-, meg- vagy felsértődsz, mi van, csupán három hétig voltál, távol, és senkinek sem hiányztál. Az élet megy tovább, ill. meg sem állt, meg sem hatódott attól, hogy ide-oda futkároztál a glóbuson.
