Visszaállították az eredeti homlokzatot

Az elmúlt napokban lebontották az állványzatot a marosvásárhelyi egykori Szentgyörgy utcai római katolikus leányiskola és nevelde megviselt homlokzatáról, és előtűnt a csoda. Az épületet, amely ma a Művészeti Líceumnak ad otthont, a nagyernyei Building Invest cég restaurálta Bakó Lóránt István műépítész tervei alapján. A Koré József vezette ernyei cég olyan munkát végzett, ami példa lehet az értékes marosvásárhelyi épületek felújítására, hogy eredeti szépségükben, ne ízléstelenül eltorzítva határozzák meg a városképet. 

Az 1948-ig Sancta Maria Zárda néven működő tanintézmény neoreneszász főhomlokzata visszanyerte hajdani szépségét, csak a félköríves tágas kapu van még hátra, hogy teljes legyen a kép, de a cégvezető szerint az is hamarosan elkészül. Az ízléses, szép színösszeállítás még jobban kiemeli a neoreneszánsz homlokzat harmóniáját. A két szín használatával az építők a formák játékát is hangsúlyozták. Érdemes megfigyelni a homlokzatsíkból kiemelkedő középső rész, a négyoszlopos úgynevezett rizalit díszítettségét: az első emeleten a kapuboltozat fölött rovátkált törzsű jón, a másodikon sima törzsű korinthoszi oszlopokkal. Az ablakok formájával is játszott a tervező, a „félköríves záródású profilozott vakolatkerettel ellátott ablakok” fokozatosan teret nyernek „az egyenes záródású” ablakokkal szemben. Míg a földszinten a boltíves kapubejárat mellett két félköríves, az első emelet kiemelkedő részén négy, a második emeleten valamennyi ablak félköríves keretet kapott. Emeletenként változik az övpárkányok díszítettsége is. A homlokzat kiemelkedő részét megkoronázó háromszögű oromzat csúcsára visszakerült a gránitkereszt, belsejébe a Jézust a kisdedekkel ábrázoló dombormű, amelynek eredetijét „Kovács Ferencz apát-plébános és László Gyula múzeumőr” mintázta meg és öntötte cementbe. Az első emeleti ablakok fölött újra ott látható az épület főtámogatójának, dr. Fogarassy Mihály egykori püspöknek az aranyozott címere.

 

Az eredeti homlokzat restaurálása volt a cél

Szeptemberben lesz egy éve, hogy az épületre, amelynek omló vakolata veszélyes volt a járókelőkre, védőháló került, majd a tulajdonos, a Keresztelő Szent János Plebánia megbízásából elkezdődött a felújítás. November végén abba kellett hagyni a munkát, mivel olyan anyagokkal dolgoztak, amelyek nem bírják a mínusz fokokat, és áprilisban fogtak hozzá újból. Először a fedélszerkezetet újították fel, azután következett a homlokzat, amit szinte négyzetcentiméterenként kellett kidolgozni – tájékoztatott Koré József, a felújítást végző cég vezetője. Sokféle munka hárult az építészekre, a kőművesmunkától az épületszobrászatig, jelenleg a kapu van még hátra. Elmaradt a főtér felőli tetőzet alatti oldalsó rész felújítása, ami nem használ az általános látványnak, a kivitelező szerint a jövőben valószínűleg arra is sor kerül. 

A felújítás tervét elkészítő Bakó Lóránt István műépítész elmondta, hogy az épület tervrajzát Jelenik Antal városi mérnök készítette, és az eredeti homlokzat visszaállítása volt a restaurálás célja, ami – tegyük hozzá – nagyszerűen megvalósult. Örvendetes, hogy sikerült visszaállítani az épület államosítása után a főhomlokzatról eltávolított elemeket, amelyek az iskola rendeltetésére vonatkoztak: az intézet nevét, dr. Fogarassy Mihály püspök címerét, a Jézust a kisdedekkel ábrázoló domborművet, valamint a második emelet négy oszlopa alatti kereszteket.

 

Miért volt fontos az iskola?

A homlokzat felújításáról szólva érdemes visszatekinteni az 1800-as évek végére, arra, hogy milyen erőfeszítések révén sikerült a római katolikus leánynevelő iskola építésére összegyűjteni a pénzt, miért volt fontos az iskola, és hányan járultak hozzá, hogy az épület elkészüljön. Az adatokat Barabás Kisanna muzeológus, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Maros- vásárhelyi Gyűjtőlevéltárának levéltárosa által a Szentgyörgy utcai római katolikus leánynevelő intézetről folytatott kutatásai eredményeként megírt dolgozata alapján foglaljuk össze. Ebben olvasható annak az intézet keletkezéséről szóló díszokiratnak a szövege, amelyet a főbejárat jobb oldalán „Emlékokmány 1890” vésett felirattal ellátott gránittábla alá helyeztek el.

A kor kívánalmainak megfelelő katolikus iskola építésének gondolata, amely intézmény méltó helyet biztosít a korábban elhanyagolt leánynevelésre, és ahol más felekezethez tartozó lányok is tanulhatnak, már az 1860-as évek derekától foglalkoztatta a 4.000 lelkes marosvásárhelyi katolikus közösséget. Veszely Károly esperes-plébános elnöklete alatt a tervezetet is elkészítették, majd 1874-től Marosvásárhelyen szolgáló Kovács Ferencz plébános kérésére az 1877-es megyegyűlésen elhatározták, hogy emlékiratot terjesztenek fel dr. Fogarassy Mihály püspöknek, aki támogatásáról biztosította az egyházközséget. Az 1882-ben elhunyt püspök végrendeletében 37.000 forintot hagyott „a marosvásárhelyi, brassói vagy besztercei leányiskolák közül annak, amelyik a legtöbb vagyont képes felmutatni egy szerzetesnők által vezetett leánynevelde azonnali felállítására”. Kovács Ferencz plébános 1883-tól felterjesztette a püspöki hagyatékrészlet iránti igényét, rámutatva arra, hogy a „hitközöny, vallási tudatlanság, sőt hitetlenség”, ami a családokban hódít, egy hitével nem törődő, közömbös nemzedék felnövekvéséhez vezethet. A későbbiekben több levélben is kérte az új püspök pártfogását, adatokkal is alátámasztva a katolikus leánynevelés elmaradottságát (az 1800-as népszámlálás adatai szerint például a 273 tanköteles lány közül 126 egyáltalán nem járt iskolába). Kitartó folyamodványainak eredményeként Lönhárt Ferenc püspök 1889-ben Marosvásárhelynek ítélte a Fogarassy-hagyatékot, és az első lépések megtételére utasította az egyházközséget. Még abban az évben 7.000 forintért megvásárolták Baruch Adolf Szentgyörgy utcai telkét, és a következő év májusában az iskola tervezetét a tervrajzzal és a költségvetéssel felterjesztették a püspökségre. A költségeket a püspöki hagyatékrészből, a templom jövedelmeit terhelő 2.000 forint kölcsönből és a hívek adományából fedezték. Maros-Vásárhely szabad királyi város kiégetett téglával járult hozzá az építkezéshez.

 

Tan- és nevelőintézet a jövő nemzedékéért

Az alapkövet 1890-ben egyházi szertartás keretében tették le Kovács Ferencz apát-plébános, az egyházi tanács és sok hívő jelenlétében. Az építőmesterek neve is olvasható az emlékiratban: „Soós Pál és Magyari József kőmívesek; Sófalvi József ács; Kiss János asztalos, Schulz József lakatos mesterek”. A termek, a kapualj, a lépcsőházak kifestését és bibliai vallásos emblémákkal való díszítését Wohlschlager József díszletfestő végezte.

Az iskola L alakú épülete a tantermekkel, díszteremmel, kápolnával, nyelv- és zeneszobával és egyéb helyiségekkel 1892-re készült el, és az 1892/93-as tanév kezdetétől költözhettek be az új épületbe. A Fogarassy-hagyaték utolsó feltételének teljesítése érdekében az esperes-plébános hosszas keresés után 1893-ban kapott választ a nagyszebeni Szent Ferenc-rendi irgalmas nővérek mallersdorfi központjától, akik 1893-ban érkeztek meg Marosvásárhelyre, és az intézet újabb osztályokkal bővült, majd működésének az 1948-as államosítás vetett véget. 

Az emlékokiratban olvasható mondatokkal zárjuk a beszámolót: „Sok fáradsággal, de Istenbe vetett bizalommal kezdettük meg az építkezést. Isten áldása legyen e művön. Fáradságunkért jutalmazva leszünk, ha a megkezdett mű hitközségünk jövő nemzedékében meghozandja a hit és az e hiten alapuló szellemi műveltség éltető gyümölcseit. Mi az alapot megvetettük; a jövő nemzedék feladata folytatni a megkezdett munkát. Adja Isten, hogy ezen tan és nevelő intézet év századok múlva, terjedtebb, virágzóbb legyen a jövő nemzedék védelme alatt! Azért újból üdv a jövő nemzedéknek! Úgy legyen! Maros-Vásárhelytt,

1890. szeptember 8-án, I. Ferencz József magyar apostoli király uralkodásának idejében.”