Virágvasárnapi konfirmáció

Erdély-szerte a legtöbb protestáns gyülekezetben virágvasárnap tartják a konfirmációi ünnepélyt. Ez nem törvényszerű, a gyülekezetek maguk dönthetnek az időpontról, de a köztudatban úgy él, hogy virágvasárnap a növendékekről, a fiatal generációról, az egyházi nagykorúsításukról szól. A fiatalok ezen a napon tesznek vallást hitükről és fogadják meg, hogy hűséges tagjai lesznek az egyháznak. Szívből jövő nagy öröm fehér ruhába vagy népviseletbe öltözött lányokat, elegáns öltönyt vagy székely harisnyát viselő fiatalokat látni, nemzetünk, hitünk éltetőit. 

Mit jelent ma a konfirmáció, hogyan jellemezhetők a konfirmáló ifjak, változott-e a mentalitás az utóbbi 26 évben, számbelileg hogyan alakult a konfirmálók generációja? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ Lőrincz Jánossal, a Marosi Egyházmegye esperesével, marosvásárhelyi református lelkésszel.

– A konfirmáció még mindig nagy esély a fiataloknak, a gyülekezetnek és az egyháznak is. A cél az, hogy öntudatos, hitben élő fiatalokkal gyarapodjon évente minden gyülekezet. A 200 éves múltra visszatekintő konfirmáció körül rengeteg a vajúdás. Keressük, hogy a fenti célt hogyan valósítsuk meg. Mivel népegyház vagyunk, fontos kiegészíteni a gyermek keresztségét. A szereztetési igében is az szerepel, hogy: megkeresztelni, utána tanítani. Elsősorban a család feladata lenne a gyermekek hitével foglalkozni. A gyakorlat az, hogy a legjobb iskolába, magánórákra és mindenféle aktivitásra beíratják a gyermekeket, azonban nagyon sok család életéből hiányzik a spiritualitás. Már az is jó, ha a gyülekezettel laza kapcsolatot ápoló családok beíratják gyerekeiket konfirmációra, így a gyermekek közel 90 százaléka konfirmál. Érdekes dolog, hogy az arányok javultak, azonban a számok csökkentek.

– Ez az arány falun és nagyobb városokban ugyanaz? 

– Egy falusi gyülekezetben szinte valamennyi gyermek konfirmál, városon, például Marosvásárhelyen, az arány nem százszázalékos. Sőt, most már azt is tudjuk, hogy a reformátusok egy része nem tartozik az egyházhoz. A március elején két marosvásárhelyi egyházközségnél lezajlott generális vizitáció derítette ki, hogy a legutóbbi népszámláláskor Marosvásárhelyen 36 ezren vallották magukat reformátusnak, a gyülekezeti nyilvántartásokban viszont csak 23 ezer református szerepel. 

– Más városokban is hasonló a helyzet?

– Sajnos, ez nem csak Marosvásárhelyre jellemző, hanem majdnem minden nagyvárosra. Kolozsváron hozzávetőlegesen 11 ezer a különbség, Nagyváradon a legrosszabb a helyzet, mert ott a magukat reformátusnak vallóknak csak a fele tartozik a gyülekezetekhez. Az is tény – bármennyire is nehéz szembenézni a realitással –, hogy van egy olyan réteg, amely az egyházból kifele lép. Főleg városokban. Falun kisebb azoknak az aránya, akik közömbösek az egyház iránt.

Magvetés

 – Hogyan történik a konfirmációi felkészülés? 

– Két iskolai éven keresztül – ami kétszer nyolc hónap – a fiatalok felkészítőre járnak. Az a cél, hogy ismeretek jussanak el ehhez a korosztályhoz, szoros kapcsolatot ápoljunk velük. A gyermekek esélyt kapnak, hogy a hittel, az Istennel kapcsolatos fontos dolgokról tudomást szerezzenek, megismerjék közelebbről a gyülekezetüket. A felkészítőket, a kátéórákat mindig a gyülekezetben tartjuk. Mi, a Kövesdombon, elhatároztuk, hogy a felkészítőt kiterjesztjük, nyaranta legalább egy tábort szervezünk a konfirmandusoknak. A gyakorlat az volt, hogy a konfirmáció után próbáltuk őket behívni az ifjúsági csoportokba, de az élet azt mutatta, hogy akkor már nem csatlakoznak, vagy csak nagyon kevesen. Év közben is kirándulunk velük, hogy ifjúsági csoportot kovácsoljunk össze. Ezt nagyon fontosnak tartom.

A konfirmáció nagy hátránya, hogy rövid távú hatékonysága elég csekély, hogy hosszú távon mit jelent, azt nagyon nehéz mérni. Hiszünk abban, hogy a konfirmáció magvetés, a mag kikel, s egyszer beérik. A tapasztalat az, hogy konfirmáció után nagyon sok fiatal lemorzsolódik, nem vesznek részt a gyülekezeti életben. Nem járnak istentiszteletre, nem kapcsolódnak be az ifjúsági csoportokba. Sajnos, ez az eltűnés nagyon drasztikus. De a földbe vetett mag is eltűnik egy időre.

Ráéreznek a közösség jó ízére 

– Az egyházzal „laza kapcsolatban” álló szülők bekapcsolódnak-e valamilyen módon az egyházi életbe? 

 – Nagyon fontosnak tartom, hogy konfirmációkor ne csak a gyerekekkel foglalkozzunk, hanem a családdal, a szülőkkel is. Tudom, hogy a Cserealján és más gyülekezetekben a szülők számára is szerveznek bibliaórákat. Ősszel, amikor a konfirmandusokat kátéórákra, a szülőket tízhetes tanfolyamra hívjuk. Egynegyedük jön el. Akik eljönnek, bekapcsolódnak a gyülekezeti életbe. Amíg ezt nem tettük, a konfirmáció után sem a szülők, sem a gyerekek nem váltak a közösség részévé. A gyülekezet közösséggé formálásában a megoldást a kiscsoportos foglalkozásokban látom. Azzal próbálkozunk, hogy kétévente indítunk egy-egy ifjúsági csoportot, így a fiatalok között nem lesz nagy a korkülönbség. Két konfirmandus csoportot próbálunk egy közösséggé kovácsolni. Ez az esély. Mivel tapasztalom, hogy a szülők a tíz hét alatt ráéreznek a közösség jó ízére, az Istennel való kapcsolatnak az áldásaira, továbbra is ragaszkodnak egymáshoz. Ezért most azzal szembesülünk, hogy helyszűkében vagyunk, mert minden este van valamilyen tevékenység. 

Van gyülekezet, ahol 25 év alatt 10 százalékra esett vissza a konfirmandusok száma

– Hogyan alakult a konfir-mandusok száma az elmúlt időszakban a Marosi Egyházmegyében, illetve a kövesdombi egyházközségben? 

 – Elsőként a marosvásárhelyi egyházközségekből szolgálok adatokkal. A Gecse utcai kistemplomi gyülekezetben 1990-ben 197-en, tavaly 20-an, idén 20-an konfirmáltak. Tíz százalékra esett vissza a konfirmándusok száma. A Tulipán utcai gyülekezetben a kilencvenes évek elején százan felül, 1992-ben például 117-en konfirmáltak. De a fiatalok 40-50 százaléka konfirmált csupán! Ezzel ellentétben 2016-ban 14-en, 2017-ben pedig csupán négyen fognak konfirmálni. 1990-ben csak a tíz marosvásárhelyi egyházközségben 800-an konfirmáltak. Idén a Marosi Egyházmegye 43 egyházközsé-gében csupán 300 körül van a konfirmálók száma. A Mezőségi Egyházmegye valamivel kisebb, ott is körülbelül ennyi a konfirmálók száma. A lélekszámot és a konfirmandusok számát tekintve a Kövesdomb kivétel, itt nem csökkent jelentősen a lélekszám az utóbbi húsz évben. Csak 200 lélekkel apadt a gyülekezet. A konfirmálók száma átlagban 30 maradt. Viszont van olyan vásárhelyi gyülekezet, ahol 1800-zal csökkent a lélekszám. A kövesdombi gyülekezet lélekszáma hasonló a Tulipán utcaiéhoz, nálunk 30-an konfirmálnak, náluk csak 14-en. Vannak olyan negyedek, ahonnan a fiatal családok eltűntek. Pedig az a Tudor negyedi rész később épült, mint a Kövesdomb. Ebből is látható, hogy bizonyos lakónegyedek etnikai összetétele nagyon megváltozott, hogy a magyarság kisebbségbe került, illetve az is látható, hogy egyes negyedekben a magyar reformátusok jobban megőrizték az egyházhoz való kötődésüket. 

– Felekezeti és nemzeti tekintetben is elszomorítóak ezek az adatok. 

– Sajnos, falun sem jobb az arány. Vannak olyan falvak az egyházmegyében, ahol idén nincs konfirmáló. A teremiújfalui kollégámmal találkoztam, mondta, hogy idén nem lesz konfirmálás, csak jövőben. Egy konfirmandusuk sincs, pedig 400 lelkes a gyülekezet! Nagyteremiben csak két gyermek konfirmál. Kis lélekszámúak a gyülekezetek, kevés a gyermek. A Marosi Egyházmegye 43 gyülekezetének szinte a felében 300 alatti a lélekszám. Kevés az a gyülekezet, ahol a lélekszám hatszáz fölött van. 

– A kátékérdések szó szerinti tanítása nem riasztja el a fiatalokat? Ugyanis ennek nyelvezete régies, nehézkes. Köztudott, hogy ez a generáció az okostelefonokkal, az internet kínálta virtuális világban nő fel, másféle ismeretekkel rendelkezik, mint a szüleik, nagyszüleik.

– Megkérdeztem az egyik konfirmandust, hogy naponta hány órát tölt a telefonjával és a számítógéppel, azt mondta, hogy 14 órát. Amíg ébren van. A konfirmandus-táborban még éjjel 2-kor is a telefonokkal foglalatoskodtak. Ilyen körülmények között a káté tanítása évről évre nehezebb, több próbálkozás volt arra, hogy módosítsuk. Magam is próbálkoztam alternatív tananyaggal, de végül visszatértem a kátéhoz. Nehezen elsajátítható ugyan, de 13-14 éves korban a gyerekek jól tudnak memorizálni. Azzal a reménnyel tanítjuk őket, hogy valamikor beérik, amit megtanultak, de kevésbé értettek meg. Legutóbbi táborunkban rövid videofilmeket néztünk meg, majd megbeszéltük őket. A programot játékkal dúsítottuk, oldott hangulatban voltunk együtt. Az is segítene, ha több munkatársunk lenne. Jó lenne, ha a konfirmációi felkészítés, oktatás során a zene nagyobb szerepet kapna. Ha több időt töltenénk velük, ha nemcsak információt kapnának, hanem életre szóló lelki kötődést is – fogalmazott Lőrincz János esperes.

A templomokban virágvasárnap felcsendül az ének: „Szent hitünkről vallást tettünk, Te hallottad jó Atyánk! Engedd mindig azt követnünk, Amit itt most fogadánk; Jézus a mi vezérünk, példája szerint élünk!” Adja Isten, hogy minden fiatal szívébe vésse ezt a fogadalmat.