Virágpiac a Rózsák terén

Évente három-négy alkalommal virágokkal és virágárusokkal telik meg a város főtere. Színes, szép látvány a központi forgalom közötti szigeten. A tavaszi nagy virágvásár a március 8-i nőnaphoz kötődik, s évről évre egyre nagyobb a választék, egyre színesebb a tavaszi virágok tarka terítője, s egyre több a virágot áruló kedves udvarfalvi nő is.

Egy héttel a nők nemzetközi napja előtt a nagy hegyen túlról ideérkezett tavaszkezdő szokás is megjelenik – a márciuskák árusítása. Tanárnőknek való kedveskedésben és fiatalok közötti örömszerzésben egyre jobban hódít ez a szokás. Nem tudom, nem emlékszem, mikor jelent meg és vált elfogadottá mindez a mi tájainkon, de az 1970-es években kiadott Magyar értelmező kéziszótár még nem ismeri ezt a szót – márciuska. A számítógépem helyesírási intője még ma is pirossal húzza alá. Igazából nem is tudom, van-e ilyen magyar szó, vagy csak a szokás kedvéért kezdjük elfogadni. 

Ebben az évben a Teremtő nagyon megtréfálta a tavaszindító szokás, a vásár elárusítóit. Fehér hótakaró lepte be a Rózsák terét, s a nappali mínuszban egyedül az amúgy védett hóvirág volt látható a standon. Didergő magányában nagyon időszerű volt télutói jelenléte.

A nők napján aztán megjelenik a tulipán, jácint hagyományos tavaszköszöntő színpompája, s mellettük kevésbé hagyományos virágszőnyeg szépíti meg a főteret. Lassan pusztuló, facsonkított állapotában szüksége is van erre a virágos napra, ami egy kicsit visszahozza a régi főtér virágos illatát, hangulatát.

Városunk jó nevű tanárának szakorvos lánya ment férjhez pár éve Németországban, az egyházi esküvőt a Nürnberg központjában lévő gótikus székesegyházban tartották szombaton délben. Németországi szokás szerint a nagyvárosok központjában minden szombaton délelőtt virágpiac működik, ami elmondhatatlanul szép látványt jelent. Amikor a nürnbergi templomi esküvő után a fiatal pár kilépett a virágokkal színpompázó térre, az erdélyi Kutasi László és zenekara rázendített a csárdásra, és pár erdélyi résztvevő a templom előtt táncolni kezdett. A német virágárusok és vásárlók egytől egyig otthagyták a virágokat, s a menyasszonyban meg az erdélyiek csárdásában gyönyörködve ámultak-bámultak. Akkor azt éreztük, a csárdás és a menyasszony tánca még a virágoknál is szebb.

Visszatérve a főtéri virágvásárra, remélem, a városi tanács döntése ellenére sem ez az utolsó Rózsák téri virágkarnevál ebben a közép-erdélyi városban.