Vince-napi venyigeáldás Balavásáron

*Harmadszor kértek áldást a szőlővesszőre a szőlősgazdák és borászok                  
Fotó: Jakab Sándor közösségi oldala

Harmadszor szervezte meg Vince-napi venyigeszentelő ünnepségét a kelementelki székhelyű Kisküküllő Borrend. Ez a nap a szőlőtermesztők és borászok számára a hagyományokról, értékelésről, tervezgetésről szól.

A múlt szombati rendezvényt harmadik alkalommal szervezte a borrend, ugyanis tavalyelőtt kezdeményezték a Vince-napi szokások felvételét és terjesztését a Kis-Küküllő menti szőlőtermesztő gazdák körében. Erre a napra, illetve az ehhez kötődő hagyományokra főleg a szőlőtermesztők, borászok figyelnek. 

Szent Vince a 4. században vértanúként halt meg Hispániában, a keresztényüldözések idején; kultusza a 11. században terjedt el, ő lett a szőlő és a bor védelmezője. 

A Vince-naphoz számos népszokás, hiedelem, babona kapcsolódik, fontos szerepe volt a szőlőtermesztő gazdák körében. Sok helyen Vince napján „szent” parancs, hogy ekkor sok bort kell inni, ha azt akarjuk, hogy bő szőlőtermés legyen. Az egyik legelterjedtebb szokás volt a Vince-napi venyige (szőlővessző) vágása, amit vízbe raktak, és figyelték, hogy mikor rügyezik ki. A rügyek száma megmutatta, hogy abban az évben mennyire lesz bőséges a szőlőtermés. Ugyanezt jelezte előre a Vince-napi időjárás is, ugyanis ha csapadékos az idő, gyenge lesz a termés, ha napsütés van, akkor gazdag. Ezt fejezi ki a mondás is: „Fényes Vince – tele pince, ködös Vince – üres pince” vagy „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”.

Úgy tűnik, ezúttal a gazdáknak, borászoknak nem lesz okuk az aggodalomra, hiszen szombaton nemcsak fényes, azaz napsütéses volt az idő, hanem meleg is, így már délelőtt olvadni kezdett a hó, a jég, és megcsordultak az ereszek, így jó bortermés várható az ősz folyamán (ha még hinni tudunk a népi előrejelzéseknek). 

A balavásári Romantik vendéglő mögötti borpince tetején mintegy hatvanan vettek részt az idei venyigeszentelésen (a protestáns közösségekben inkább venyigemegáldón). A szőlőkertből néhány szál venyigét (szőlővesszőt) vágtak a házigazdák, ezt vázába tették, majd Szilágyi Tamás helyi református lelkipásztor kért áldást rájuk és a gazdákra. Az ünneplőkhöz szólt a másik Kis-Küküllő menti borrend, a dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend képviseletében Czirmai Levente lovag és Fazakas Miklós, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros Megyei szervezetének elnöke is, valamint Mihály Zoltán József, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, maga is borlovag. Ez utóbbi felszólalásában kiemelte: a január 22-i Vince-nap nemcsak egy hagyományos naptári időpont, hanem a múlt és jelen találkozása, valamint a hit, a szorgalom, a közösség és a remény ünnepe is. A szőlő nem az egyéni munka eredménye, hanem közösségi öröm, ami összeköt embereket, nemzedékeket, településeket és borvidékeket – figyelmeztetett a politikus, hozzátéve, hogy amikor áldást kérünk a szőlővesszőre, akkor nemcsak a gazdák, hanem a közösségek jólétéért is tesszük ezt, és hogy ez a vidék is megőrizze kultúráját és hagyományait.

Az ünnepélyes pillanatokban dalban is elhangzott a jókívánság: „A gazdának áldassék a neve,/ poharunkban legyen a hegy leve,/ mert amikor megcsordul a Vince,/ megtelik s így tele lesz a pince.” Az áldást követő ünnepi ebéd keretében a jelenlevők a koccintások között egyrészt a naphoz kötődő hagyományokról, másrészt a borról beszélgettek. A szervező borrend nagymesterétől, Jakab Sándortól megtudtuk: a 2025. évi bor kitűnőnek mondható, szép eredményeket hozott mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében, megfelelő volt a cukor- és a savtartalom. Amíg az előző években volt rá eset, hogy a szárazság miatt kevés volt a szőlő létartalma, a cukrok pedig gyenge minőségű borba sűrűsödtek be, addig a tavaly őszi termésben ki tudott teljesedni minden, és kellemes, jó boroknak örülhetnek a termelők.

A rendezvény házigazdája, Iszlai Jenő borlovag a naphoz, illetve az ünnepség lényegéhez annyit fűzött hozzá, hogy igyekeznek mindezt hagyományként átadni a következő nemzedéknek.