Vilnius és Kaunas

Litvánia fővárosa, az Észak Rómájának is becézett Vilnius a Baltikum második legnagyobb városa (lakossága közel 600.000-es) és egyetlen szárazföldi fővárosa. Hajózható folyók, a kisebb Vilnia és a nagyobb Neris találkozásánál fekszik. A város központja régi, színes barokk épületeivel, kovácsoltvas cégéreivel a világörökség része, elbűvöli az utazót. Nevezetességei között van a „lángoló” gótika remekműve, a Szent-Anna-templom, a több évszázados múltra visszatekintő székesegyház, a régi várból megmaradt torony, a Báthory István alapította vilniusi egyetem, az egykori zsidó városnegyed, a város fölé emelkedő magaslatok egyike, amit napjainkban is Bekes Gáspár-dombnak neveznek. 

 A történelemből jól ismert két személyiség, Báthory István és Bekes Gáspár neve újból Erdélyt, közelebbről Marosszéket is idézi számunkra. A két személyiség közti gyilkos ellentét, harag, ádáz küzdelem ellenére, a későbbi megbocsátás okán példák lehetnek mindenki számára.

A szilágysomlyói Báthory családból származó erdélyi főúr, István (1533-1586) János Zsigmond fejedelem halála után, 1571 májusában lépett Erdély trónjára. Fejedelmi címét hosszú ideig vitatta és harcolt ellene az osztrák császár pártfogoltja, Bekes Gáspár, az akkori idők egyik leggazdagabb főura. A köztük folyó harc 1575 nyarán a kerelőszentpáli véres csatában véglegesen eldőlt Báthory István javára, aki minden vesztes ellenfelét kegyetlenül felkoncoltatta, a főurak közül több tucatot kivégeztetett. Ebben a csatában Balassi Bálint költő is részt vett, Bekes Gáspár oldalán, neki megkegyelmezett a fejedelem, de még hosszú ideig fogva tartotta. Bekesnek sikerült elmenekülnie, dúsgazdag emberből földönfutó szegény emberré vált, akit mind az osztrákok, mind Báthory fejedelem üldözött.

Az 1569-ben megszületett Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság élén álló Jagelló-dinasztia kihalása után megindult a nyílt versengés a lengyel koronáért, amelybe nyolc-kilenc jelölt mellett, miután legyőzte ellenfelét, megerősítette hatalmát Erdélyben, Báthory István is beszállt. Még ugyanezen év (1575) decemberében Lengyelország választott királyának Báthory Istvánt nyilvánították. 1576 februárjában a medgyesi templomban török, német, moldvai, havasalföldi követek és megfigyelők jelenlétében esküvel fogadta el a választási feltételeket, ettől a naptól lett Lengyelország választott királya. Ő uralkodónak ment Lengyelországba, és nem bábnak, kemény kézzel bánt alattvalóival, ellenfeleivel, akárcsak Erdélyben. Élete végéig megmaradt magyarnak, de a lengyelek egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne.

1576 augusztusában Báthory megkegyelmezett az unitárius vallású Bekes Gáspárnak, de Erdélybe már nem engedte vissza. A lengyel–litván lovasság parancsnokává tette, négy-öt ezer erdélyi is harcolt seregében. Báthory lengyel királyként, Bekes zsoldosai segítségével is, három hadjáratban győzte le az oroszokat, visszaszerezte Rettegett Ivántól az elveszett területek nagy részét. Bekes utóbb lengyel–litván nemességet kapott, és 1579-ben halt meg. A róla elnevezett, Vilnius fölé emelkedő magaslatra temették, síremléke 1838-ban összedőlt, koponyáját, sisakját, más ereklyéit a vilniusi történelmi múzeumban őrzik.

László, Bekes Gáspár fia, magyar hajdúcsapat felett parancsnokolt, öccse Pszkov (Oroszország) ostrománál vesztette életét.

Báthory István 1586 decemberében váratlanul halt meg, 53 éves korában.

Vilnius szívében fekszik első temploma, a katedrális (székesegyház), amelynek egyik kápolnájában nyugszik Lengyelország és Litvánia védőszentje, a fiatalon (26 évesen) elhunyt Szent Kázmér, akit Mátyás király ellenfelei magyar királlyá akartak választani, olyan jogon, hogy Albert magyar király és német-római császár unokája volt. Magyarországon pártfogói között volt az első, Európa-szerte ismert humanista magyar költő, Janus Pannonius (Csezmicei János) és rokona, Vitéz János püspök is. Ez utóbbi később behódolt Mátyás királynak, de költő unokaöccse nem, elmenekült Velence irányába, útközben súlyosan megbetegedett és meghalt.

Kázmér 1471-ben sereget vezetett Magyarországra, és egész Hatvanig nyomult előre, ahol megtudta, hogy csak egy kis csoport kívánja őt királynak, ezért visszatért Litvániába, további, rövid életét szigorú aszkézis és a szegények szeretete jellemezte. Az 1500-as években avatták szentté.

Litvánia legnagyobb felsőoktatási intézményét, a Vilniusi Egyetemet Báthory István alapította 1579-ben, régi könyvtára világhírű.

A Litván Nagyhercegség első fővárosa, Trakai 27 kilométerre fekszik Vilniustól. Ezt az üdülővárost és a közelében levő várkastélyt öt tó veszi körül, melyeknek mélysége a 48 métert is eléri. Litvánia méltán legtöbbet fotózott és talán Európa egyik legszebb várkastélya belső udvarán történelmi kiállítás mutatja be a Litván Nagyhercegség egykori dicsőséges napjait. A várkastélyt két fahídon átkelve közelíthetjük meg. A tavak szigetei körül alkalom nyílik vitorlázásra, csónakázásra.

Trakai kisvárosban és Vilniusban a litvánok mellett mintegy ezer karaita (ánámita) él, őseik – pár száz ember – a 14. század végén a Krím félszigetről költöztek ode, leszármazottaik (ezer körül) napjainkban is léteznek, ragaszkodnak ősi (karaim) nyelvükhöz, amely a török nyelvcsaládba tartozik, karaita vallásukhoz, amely a zsidó vallás egyik formája, Karaim kenesa nevű templomaikhoz. Bizonyos kiváltságokkal, autonómiával rendelkeznek. Házaikon az utca felőli falon mindig három ablak van, egy az Istennek, egy a családnak és egy Witoldnak, aki Trakaiba történő bejövetelük idején Litvánia királya volt. A karaitákat sem az orosz cár, sem a hitleri németek nem üldözték. Őseik nyelvéhez, hagyományaikhoz, vallásukhoz való ragaszkodásuk példamutató számunkra is.

Utunk Litvánia fővárosából a 102 kilométerre fekvő Kaunasba vezetett. Rövid ideig Kaunas is volt Litvánia fővárosa, ma a második legnagyobb városa, az ország két legnagyobb folyója összefolyásánál fekszik. Csendes város, sok templommal, amelyek közül több felújítás alatt áll, ugyanis a szovjet uralom alatt hihetetlenül megrongálódtak, mert profán célokra használták. A 

patinás Szent György-templomban gyógyszer- és vegyianyag-lerakat működött, főoltárát ejtőernyők szárítására használták. A gyönyörű Szent Ferenc-templomban, Kaunas főterén sportcsarnok működött, kosárlabdapalánkkal, krip-

tájában szaunát és mosdót rendeztek be. Hasonló rémtettekkel balti körutunk alkalmával később is találkoztunk.

Felüdülés volt számunkra a második világháborút szerencsésen átvészelt óvárosban, a szép városháza közelében levő patikamúzeum meglátogatása. A kiállított tárgyakban gazdag Orvosi és Gyógyszerészeti Múzeum egy 17. századi épületben kapott helyet, ahol gyógyszertár működött a 20. század közepéig. Az épületet 1986-ban felújították, és itt helyezték el a gyógyszerészek, orvosok és mások által ötven éven át összeszedett régi gyógyszertári edényeket, eszközöket, berendezéseket, tablettázó- és kúpok készítésére szolgáló gépeket, orvosi műszereket, laboratóriumi üvegeszközöket, szárított és szeszben tartósított gyógynövényeket és egy egész huszadik század eleji gyógyszertárat. Európa egyik leggazdagabb gyógyszerészeti és orvosi múzeuma három szinten, 9 helyiségben működik, 2 euró belépődíj ellenében látogatható, a litvánon kívül angol és német nyelven beszélő idegenvezetővel.

 A főtér után a 14. században épült kaunasi vár meglátogatása maradt, ami mára csak töredékeiben maradt meg a Neris folyó partján.

 Számos élménnyel gazdagodtunk Litvániában, ma is úgy gondolom, hogy ez a kis ország jó választás lehet minden utazni vágyónak.

Veress László