A mikházi római castrum (katonai tábor) Kelet-Erdély egyik legjelentősebb katonai központja volt a római korban, amely fontos szerepet játszott a Római Birodalom határvidékének védelmében. Bár az elmúlt években számos érdekes lelet és épületmaradvány került elő a területen, a közelmúltban egy különösen ritka leletegyüttest is sikerült feltárni, amely újabb fontos információkkal szolgálhat a kor megértéséhez. A feltárásról és annak jelentőségéről dr. Pánczél Szilamér Péter régész, a Maros Megyei Múzeum Római Limeskutató Központjának osztályvezetője mesélt lapunknak.
A régész elmondta, hogy jelenleg a mikházi római katonai tábor területén két helyszínen is feltárásokat folytatnak. Az egyik a segédcsapat tábora parancsnoksági épületének az udvara, ahol tavaly egy nagy méretű vízgyűjtő ciszternát találtak, ami közel száz köbméternyi víz tárolására volt alkalmas.
Az egykori horreum – gabonaraktár maradványai
Fotók: Vajda György
– A tavalyi feltárások során kiderült, hogy a ciszternának fakerete volt, aminek egy része konzerválódott a magas talajvízállásnak köszönhetően. Idén ezt szeretnénk teljesen feltárni, hiszen az évezredek folyamán feltelt földdel, majd dokumentálni és végül kiemelni, hogy a megmaradt – úgy tűnik, hogy bükkfa – deszkákat és gerendákat konzerválni tudjuk azért, hogy kiállítsuk.
Dr. Pánczél Szilamér Péter hangsúlyozta, hogy a feltárás úgy régészeti, mint restaurálási szempontból igazi kihívást jelent, ugyanis rendkívül ritka, hogy ilyen távlatokban szerves anyagok fennmaradnak, ráadásul ekkora mennyiségben. A lelet segítségével a római famegmunkálás technológiájára is fény derülhet, amire eddig nem volt lehetőség.
Geofizikai mérések során egy újabb épületet, az úgynevezett horreumot is sikerült beazonosítani, ami szintén a parancsnoksági épület szomszédságában található.
– Ez volt a hajdani gabonatároló, ami úgy tűnik, hogy kőalapozással és emelt padlóval rendelkezett. Az utóbbi zseniális megoldásnak köszönhetően szárazon tudták tárolni a gabonát, és némiképpen távol tartották a rágcsálókat is. Az épület i. sz. a 3. században omolhatott le. Fontos számunkra, hogy tisztázzuk, milyen funkciója volt igazán és miként használták a tereket. A szakirodalomban a horreumokat gabonaraktárnak szokták fordítani, de ez tulajdonképpen élelmiszeraktár volt, ahol az olívaolajat, a bort, a füstölthúst és a sajtot is tárolták. E készletből látták el a katonákat.
Igazi kincsekre bukkantak
Dr. Pánczél Szilamér Péter kiemelte, hogy a ciszternákat rendszerint tetővel fedett épületek közelében építették, ahonnan összegyűjtötték az esővizet, ezért is ritkábban kerülnek ezt a célt szolgáló faépítmények. Hangsúlyozta, hogy Erdély területén levő castrumokból még nem került elő fából készült nagy méretű víztározó, a Porolissumonban (Zilah) feltártnak kőfalai voltak. A régész úgy fogalmazott, hogy a mikházi fakeretes víztározó „nemcsak e régióban, hanem az egykori Római Birodalom területén is szenzációs leletnek számít.”
A víztározó szomszédságában levő raktárépületről dr. Pánczél Szilamér Péter elmondta, minden olyan katonai táborban, ahol az egység hosszabb ideig állomásozott, szükség volt egy ilyen létesítményre. A katonáknak rendszerint egy évre, a következő aratásig elegendő gabonát kellett tartalékolni. Kulcsfontosságú szerepe miatt általában a parancsnoksági épület közelében kapott helyet a gabonatároló. A jelenlegi kutatás két egymás melletti horreumot is feltárt, ezek közül az egyiknek az alaposabb kutatásán dolgoznak, a következőt a jövő évben tárják fel.
A parancsnoki épület tornácát tartó oszlopok helye – valószínű, innen is bevezették a vizet a ciszternákba
Nagy érdeklődésnek örvend a Limespark
Amint beszámoltunk erről, a mikházi Limespark június közepén nyílt meg. Dr. Pánczél Szilamér Péter kiemelte, hogy a régészeti lelőhely gazdag kulturális örökségét bemutató látogatóközpontot az elmúlt két hónapban már több mint háromezren látogatták meg. Mint mondta, rendszeresen szerveznek különféle interaktív és múzeumpedagógiai rendezvényeket; a következő esemény szeptember 5-én lesz, a Falusi Múzeumok Éjszakájának keretében. Emellett az ősz folyamán igyekeznek havonta legalább egy tematikus rendezvényt is megtartani.
– Nagyon örvendünk annak, hogy a kiállításaink ennyire népszerűek és sokan szívesen ellátogatnak Mikházára. Egy régészeti park célja egyértelműen a régészeti örökség – leletanyagok, épületek, lelet-összefüggések – bemutatása, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kutatás folytonos legyen. Hazai és külföldi forrásoknak köszönhetően 2013 óta sikerül lankadatlanul folytatni a feltárásokat, de ezeknek az anyagi fedezetét egyre nehezebb előteremteni. Ezek a források pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy megfelelő körülmények között tudjuk még jobban megismerni és bemutatni ezt a nagyon izgalmas, szenzációs meglepetéseket ígérő lelőhelyet – mondta.
A háromrekeszes víztározó több mint 2000 éves fakerete
Fotó: dr. Pánczél Szilamér Péter
A terület védelme a legfontosabb
Dr. Pánczél Szilamér Péter hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedben a régészeti lelőhelynek alig egy kis szeletét tárták fel, a teljes feltárásig hosszú és rendkívül izgalmas út vezet majd.
– A lelőhely több mint 20 hektáros, és van egy védelmi övezete is, ez pedig körülbelül 50 hektáros. Becsléseim szerint az eddig feltárt részekkel a lelőhely kevesebb mint öt százaléka az, amit érdemben ismerünk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok meglepetést tartogat még számunkra, de az elsődleges cél a lelőhely védelme. 2024 óta UNESCO világörökségi helyszín, ezért is szeretnénk azt, hogy még az elkövetkező generációknak is megmaradjon – mondta.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
