Ma tartják a szociáldemokraták a kormány féléves munkájának kiértékelőjét, ami az eddigi jelek szerint csak indok egy politikai csata kirobbantására.
Ma tartják a szociáldemokraták a kormány féléves munkájának kiértékelőjét, ami az eddigi jelek szerint csak indok egy politikai csata kirobbantására. Már hetek óta látható, hogy a pártszékház és a kormánypalota között megromlott a viszony, a párt vezetője állítólag fel is szólította a kormányfőt a lemondásra, amit ez utóbbi visszautasított. Hamar kiderül, hogy a kormányzatot gyakorlatilag a háttérből irányító pártvezértől egyre inkább önállósuló miniszterelnökkel bánnak-e el, vagy pedig egy szocdem palotaforradalom sül ki a dologból.
A pártelnöknek nincs egyszerű dolga, ha meneszteni akarja a pár hónapja még jól nevelt lakájként viselkedő, de az utóbbi időben tőle egyre többször elhatárolódó, önállóan is kezdeményező kormányfőt. Mivel eddig többnyire sikerként állították be a kormányzati szereplést, aligha lehet megvonni a bizalmat az összes kormánytagtól; ha néhány minisztert szólítanak fel lemondásra, és azok hajlandóak is lelépni, azokat a kormányfő könnyedén pótolhatja. Szövetségesre találhat ehhez a párton belül a volt kormányfőben és embereiben, amit az is sejtetni enged, hogy amikor
a közkegyelmi törvénytervezet botránya kapcsán a szenátus jogi szakbizottságának elnöke pár hete távozni kényszerült, a legutóbbi Ponta-kormány igazságügy-miniszterével pótolták. És a párt felsőházi frakciójának az élére is az ollódoktor embereiből kaptak helyettest.
Ha a kormányfő nem hajlandó távozni, akkor bizalmatlansági indítvánnyal lehet meneszteni, amit a parlamentnek kell megszavaznia. És akkor kerül még a parlament elé a döntés, ha megváltozik a kormánytöbbség összetétele, mondjuk egy új párt kormányba hívásával. Tehát a magyar érdekképviselet kormányzatba csábítása több lehet légből kapott szóbeszédnél, bár ahhoz tényleg valami kegyetlen erős szer kell, hogy valaki ettől magyar kormányfőt kezdjen vizionálni, mint azt a volt elnök zsebpártjának ügyvezető elnökétől hallhattuk. De ha idáig fajul a harc, akkor már az elnök is fontos játékossá lép elő, és akár előrehozott parlamenti választásokat is hozhat egy válsághelyzet.
Ha viszont nem a kormányfő rendül meg, hanem a lassan a második korrupciós perében is ítéletre váró pártvezér alól húzzák ki a szőnyeget, akkor a legutóbbi választások után kényelmes helyzetben levő alakulatnak úgy van esélye megőrizni a hatalmát, hogy a februárban alaposan megtépázott hitelességének egy részét is visszanyerheti. Már ha találnak erre termett vezérjelöltet, mert ha a mostani pártelnököt az előző váltja, akkor csak a cégér változik, a tartalom ugyanaz marad.
