Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Bármely kezdő humorista díjnyertes műveket alkothatna a koronakrízis alatti regáti hatósági kommunikáció láttán. Amit a belügyér és az államfő lerendezett a húsvéti időszakban a karanténintézkedések margóján, az finom kifejezéssel is röhejes, pláne annak fényében, hogy a miniszter nem kapott felmondólevelet. Legalább a sok aggasztó hír mellett még akad, amin lehet derülni, de a jókedv hamar elmúlik, ha arra gondolunk, hogy a vírushelyzet lecsengése után ugyanezeknek a szakiknak kellene kirángatniuk az országot az egyre mélyülő gödörből.
Egyesek odafent is érezhetik, hogy az egymásnak ellentmondó üzenetek nem tesznek jót sem a vírushelyzet kezelésének, sem a közvélemény hangulatának. Erre vall, hogy a stratégiai kommunikációs törzs hétfőn sietett leszögezni, egyelőre szó sincs a korlátozások lazításáról, kedden pedig a szűkebb tájainkon igen jól ismert belügyi államtitkár szólt világosan, hogy eszünk ágába se jusson majálisozásra gondolni a jövő hét végén. Ez eddig rendben is volna, csak ne jusson eszébe valamelyik népszerűségre áhítozó kormánytagnak kijelenteni, hogy de talán mégis fújjuk már le ezt a fránya karantént az ünnep kedvéért, mert akkor kezdődik elölről a kabaré. Amely rossz esetben átfordulhat tragédiába is. Emberek életébe kerülhet, ha az összevissza beszélő nagylegények láttán lesznek, akik nem veszik komolyan a helyzetet. Már úgy értve, azokon kívül, akik eddig is egyenlőbbek voltak az egyenlőknél, ám erről a vírus szemlátomást nem akar tudomást venni. Mivel ő koronás fajzat, nem polkorrekt.
Ha ilyen baj lesz, azért most már a leginkább felelős szereplő a valamikor az alapos munka szlogenjével kampányoló államelnök, akinek volna hatásköre rendet tenni a portán, és fütyül erre a feladatára, amikor a jelen helyzetben renitenskedő belügyért továbbra is a helyén hagyja. Pedig neki magának még politikai vesztenivalója sincs, hiszen elnökként már nem újraválasztható, így a miniszter menesztése esetére a többségi egyház esetleges rosszallásától sem kellett volna zavarba jönnie. Talán a pártot nem akarja rossz helyzetbe hozni azzal, hogy rájuk haragítja a szóban forgó egyházat? Bármi lenne is a politikai számítás a háttérben, emberéletekkel nem lenne szabad játszadozni. Mert hogy valójában meddig és milyen szigorú óvintézkedések közt kell élnünk ebben a helyzetben, azt pillanatnyilag a valódi szakértők is csak találgatják. Mivel a modern korban még nem volt példa hasonló helyzetre, a kezelésére sincs pontos receptje senkinek.