Veszítene a románság, ha Florea mester nem lenne többé elsőpolgár?
Veszítene a románság, ha Florea mester nem lenne többé elsőpolgár? Ha azon a szép és vágyott napon kilépne a városháza kapuján, barátságosan elköszönne a portástól, hű és szolgálatkész alattvalóitól, leballagna a lépcsőkön, és gyalogosan elvegyülne a városlakók között? Ha visszatérne a polgári életbe? Az bizonyos, hogy annyi év után, mialatt még Vásárhelyen is elszaladt a tudomány, és bonyolódtak a gyógyító eljárások, technikák, új, fiatal, fürge kezű sebészek képződtek, álltak állásba, mentek el külhoni szakképesítésre, őurasága kihagyta az orvoslás mesterségét, a szív- és érrendszeri betegségekben használt sebészkését szögre akasztva rozsdázni engedé. Aligha valószínű, hogy legodaadóbb hívei közül egy is foggal-körömmel ragaszkodnék ahhoz, hogy a mester kése alá feküdjék egy nyílt szívműtét során.
Amennyiben nemzetpolitikai feladatokat teljesített, melynek során meg kellett erősítenie lelkileg, gazdaságilag, számbelileg, politikailag az etnikumot, amelynek tagja (félresöpörve a rosszindulatú gyanúsítgatásokat, melyek állítólagos bangladeshi eredetére utalva akarnák őt hiteltelenné tenni), akkor a válaszunk igen is, meg nem is.
A város elveszítene – ha ugyan veszteség – egy politkailag fickándozó, pártváltogató kalandort. Akinek a gépkocsi-közlekedés fontosabb, mint a város zöldfelülete. Aki hagyta lerohadni a város távfűtőrendszerét, akinek demagógiájával egyetlen korábbi választott polgármester sem kelhet versenyre. Veszítene a románság, hiszen kire szavazna nyugodt lelkiismerettel, amikor úgy lép a fülkébe és dobja be szavazólapját, hogy minden eddigi ellenfelét – korábbi polgármesterjelöltet – földre küldte, a románság demokratikus morális ellenzékét (LPE) elsilányította, amikor olyan személyi testőrséget, magánhadsereget szervezett, amely bármely ellenzéki megmozdulást nem csupán fizikai fölényével, de a paragrafusok segítségével is elsöpört. Amikor büntető keze lesújtott, meghosszabbodott a neki gazsuláló törvényszolgákkal. A városi tanács – az önkormányzat – számára kellemetlen határozatait büntetlenül nem hajtotta végre, amikor a város elszemetesedését nem akadályozta meg stb. Klientúráját, jó havereit juttatta döntő pozíciókba, az alpolgármestert – a magyart – semmibe vette. Ha korruptsággal vádolták, sikerült kimosnia magát, ha önkényes, rasszizmust súroló kijelentései miatt megrótták, kibújt a felelősségre vonás alól. Érzékelni lehetett, hogy nem a polgárok akarata és szeretete tartja annyi éve hatalomban. Sokkal nagyobb erőkkel szövetkezett, amelyek nemzetpolitikai szempontból tartották üdvösnek uralkodását.
Az évek során sajtója azt hintette el a román polgárban, hogy ha egy magyarul is beszélő, ha egy demokratikus hajlandóságú vagy egyenesen magyar polgármester ülne a város bársonyszékében, az maga lenne a pokol, a revans. A bosszúszomj kielégítése lenne úrrá a városban, újra 1990 márciusába csapódnánk vissza.
Ha az ember az egyszerű román választópolgárral beszél, meglepően tisztán látja a mester vétségeit, a kormányzása hibáit, baklövéseit, a hatalom elrozsdásodását, de ha nyíltan arra céloznánk, váltsa le, váltson, tegyen új embert a 400 éves szabad királyi város élére, akkor visszakozik, meghátrál, saját tehetetlenségére hivatkozik, mintha F. mester hatalomban maradásának szétforgácsolása isteni akaratba ütközne.
A román polgár nem veszítené el Florea megbuktatásával erkölcsi tőkéjét, hitelképességét a külföldi befektetők és az ország többi nagyvárosával való egészséges versengésben, nőhetne önbecsülése. Tanúbizonyságot tehetne bátorságáról, várható lenne előítéleteinek csökkenése. Növelné a kölcsönös bizalom légkörét, nem kellene folyton 1990 márciusának rémképét, fantomjait felidéznie, eszébe vésni. Bizonyíthatná pozitív jövőakarását. Bebizonyíthatná, hogy a szokott sovén minimumhoz való ragaszkodásnál sokkal többre tartja a város békéjét, haladását, a közös hagyományok elfogadását, a lakhelyéhez mutatható hűségét.
Florea mindent megtett, hogy a román városlakók múlttudata ne terjedjen a gyulafehérvári 1918-as népgyűlésnél távolabb, amivel román városlakóinkat megfosztotta a tágasabb történelmi perspektíva, szellemi-erkölcsi támasz, hátország befogadásától. Kultúránk másodrendűvé tételével elérte, hogy a magyar lakosság elkülönülése hangsúlyosabbá váljon. A szimbolikus cselekvések mezején mindent elkövetett, hogy az emberek rosszul érezzék magukat Vásárhelyen és az elvándorlás gondolatát ne utasítsák el mereven önmaguktól.
Falusfeleink leginkább elveszíthetnék idegenségérzetüket, és megszabadulhatnának a gondosan hizlalt előítéletektől. Mi pedig valamit leadnánk a vérig sértett bennszülött gőgjéből.
