A Kultúrpalotát „belakó” nők

Szecessziós séta öt felvonásban

Bernády György második felesége, Madarász Erzsébet és fogadott lányuk, Glauber Margit, Cinka Panna cigányprímás, az időtlenség, az égi védelem és a nemzet allegorikus megtestesülése – néhány azokból a szemet gyönyörködtető női alakokból, amelyeket az értő szem a marosvásárhelyi Kultúrpalota díszítésein felfedezhet. Az idei, nőábrázolásokra összpontosító szecessziós világnap alkalmából június 13-án, szombat délelőtt vezetett sétán ismerkedhettek meg az érdeklődők a palota számos olyan kincsével, amelyek mellett egy-egy rendezvényre érkezve sokszor talán csak úgy elhaladunk. 

Oniga Erika művészettörténész érdekességekben bővelkedő ismertetője ezúttal is élményszerűvé tette a Maros Megyei Múzeum szervezte kulturális kalandozást. A román nyelvű tájékoztatást igénylőket Jeremiás István idegenvezető kalauzolta.

A Városi Zeneiskola emlékőrzői

Az öt helyszínt érintő séta első gyülekezőhelye a főtéri Petry üzlet volt, ahonnan nagyszerűen rálátni a műemlék épület oldalsó homlokzatára, ahol egykor a Városi Zeneiskola működött.

– Nagy Sándor, akit felkértek a palota oldalhomlokzatának díszítésére, zenei allegóriájú mozaikokat tervezett ide. A főbejárat fölött, a tető alatt két oldalt hegedűn játszó, illetve éneklő nőalakot láthatunk – kezdte bemutatóját a művészettörténész, aki a szóban forgó alkotás eredeti tervét is elhozta, és körbemutatta szép számú hallgatóságának. Oniga Erika a mozaikon látható szignóra, az alkotó és felesége, a szintén képzőművész gödöllői Kriesch Laura, Körösfői-Kriesch Aladár testvére közös SNL monogramjára is felhívta a figyelmet. 

– Az éneklő, illetve hegedülő nőalak ábrázolásában a meztelenség elsősorban az időtlenségre, valamint a tiszta inspirációjú zenei forrásra utal. Két oldalt tehát ezek a meztelen nőalakok láthatók, középen pedig a zenei akadémiáktól elválaszthatatlan puttók, amelyek között a madaras, indás növényi ornamentika, Kriesch Laura egyik kedvelt motívuma is megjelenik. 

A továbbiakban a művészettörténész a mai gyermekkönyvtár bejárata fölötti nagyméretű mozaikra irányította a figyelmet. 

– Fent, két oldalt egy-egy szimmetrikusan elhelyezett nőalak, alattuk pedig egy-egy címer, Marosvásárhely, illetve a Hunyadiak címere látható. Ebből arra következtethetünk, hogy a magyar kultúrához kötődnek ezek a nőalakok, a ruházatuk viszont inkább valamilyen fantáziaöltözéknek látszik, egy ókori, mezopotámiai vagy summér kultúrából meríthette Nagy Sándor az inspirációt ezeknek a viseleteknek az ábrázolásához. A bal oldali nőalak egy fuvolához hasonló görög hangszeren, auloszon, a jobb oldali pedig vélhetően valóban egy fuvolán játszik. A fejükön, illetve a hajukon nagyon gazdag díszítmények vannak, és különféle ékszerek is megfigyelhetők rajtuk, így egy kicsit a szecesszió cseh nagymesterének, Muchának a női ábrázolásaihoz is hasonlítanak. A két nőalak között egy ugyancsak hangszeren játszó, népiesebb magyar ruhába öltözött lányt láthatunk, alatta pedig szintén népviseletbe öltözött, hegedülő gyerekeket, akiket mintha egy nőalak vezényelne. A mozaikokat két oldalt nagyon erőteljes sávok szegélyezik – zárta ismertetőjének első részét a művészettörténész.

Hódolat Hungária előtt

A Kultúrpalota oldalsó homlokzatától a főhomlokzathoz vezetett az út. Oniga Erika itt a legjelentősebb díszítést, a homlokzat felső részén látható, kilenc méter hosszú, három méter magas, Körösfői-Kriesch Aladár tervezte mozaikot mutatta be részletgazdagon. Ezt az alkotást az oldalhomlokzati mozaikokkal együtt Budapesten, Róth Miksa műhelyében kivitelezték.

A főhomlokzati impozáns mozaik központi alakja egy női személy, aki magát Magyarországot, illetve a magyar nemzetet jeleníti meg. Két oldalán védő, oltalmazó szárnyas női alakok láthatóak. 

– Hungária allegorikus alakjának fején dicsfénnyel övezett koronát láthatunk, kezében kard, ő pedig a trónon ül. A mozaik címe Hódolat Hungária előtt. Hogyha figyelmesen megnézzük, mindkét oldalán különféle személyeket fedezhetünk fel, akik hódolatukat fejezik ki. Azt, hogy kiket ábrázolnak a mozaikon, még a kutatók feladata megfejteni, azt azonban sejtjük, hogy jobbról a kultúrát, balról a tudományt képviselő személyek sorakoznak fel. Úgy gondoljuk, hogy itt az egyetemes magyar, illetve a marosvásárhelyi művelődéstörténet jelentős személyei láthatók, erre néhány portréábrázolás enged következtetni. Balról Bethlen Gábor vezeti a sort, mögötte akár Teleki Sámuel is állhat, aztán egy múzsát látunk, akit feltételezhetően Bolyai János követ. Az eredeti témánkra visszatérve, jobbról egy reprezentatív nőábrázolást láthatunk. Nem egyértelmű, hogy kit jeleníthet meg, egyes feltételezések szerint Károlyi Zsuzsannát vagy Brandenburgi Katalint, Bethlen Gábor első vagy második feleségét, de az is előfordulhat, hogy az erdélyi művelt asszonyok eszményített ábrázolása ez a női alak. Mögötte Cinka Panna cigányprímást láthatjuk, akinek alakja a Kultúrpalota Kistermének egyik üvegablakán is megjelenik – zárta a felsorolást Oniga Erika, majd a főbejárat fölötti négy bronzreliefre is kitért, amelyek közül hárman jelennek meg női alakok. Alkotójuk, Kallós Ede szobrászművész a magyar művelődéstörténetből merített inspirációt. 

Az első reliefen, amelynek címe Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája, a komponálás közben megjelenített zeneszerző mellett Árpádházi Szent Erzsébet alakja tűnik fel. A két Bolyai című második relief a tudomány reprezentálása, itt múzsaként van jelen a női ábrázolás, jelezve, hogy a tudomány a teremtő képzelőerő nélkül mit sem ér. Az Aranka Györgyéket megjelenítő harmadik reliefen nem található női alak. A negyedik jeleneten, a Bánk bán operarészletén Melinda tragikus sorsú ábrázolása látható – tudtuk meg a művészettörténésztől. 

Oniga Erika a Tükörterem fölött végigfutó, nemzeti panteonszerű portrésorra is felhívta a figyelmet. Huszonnyolc mezőből tizennégybe helyeztek megformált arcképet. A portrékat az akkor Marosvásárhelyen élő Karácsonyi Géza szobrászművész mintázta meg, és egy kolozsvári szobrász faragta ki kőből. A 20. század eleji kánonnak megfelelően a portrésor szinte mind férfiakat ábrázol, az oldalhomlokzaton viszont megjelenik a „nemzet csalogányaként” emlegetett Blaha Lujza színművésznő neve.

Az ősgyökerek inspirációja

A harmadik helyszín a palota előcsarnoka volt, ahol a nőábrázolások elsősorban mesékhez, mítoszokhoz köthetők. Az előcsarnok gyönyörű díszítése Körösfői-Kriesch Aladár nevéhez fűzödik, aki a korabeli sajtó tudósításai szerint már 1912-ben, a palota építési munkálatai alatt Marosvásárhelyen tartózkodott, és az épület vakolásával egyidőben készítette például a Táltosok című nagyméretű freskóját. 

A művészettörténész az előcsarnokban elsőként a díszkutak fölött egy-egy márványtáblát közrefogó szárnyas nőalakokról szólt.

– A szecesszió jellemzőinek megfelelően itt elnyújtott alakokat, kecses testtartást láthatunk. A szárnyak között megjelenő csillagok az égi szférára utalnak, a szárnyas alakok alatt lévő díszkutakra pedig úgy tekinthetünk, mint az élet, a művészet és a megújulás forrására.

A továbbiakban Oniga Erika Körösfői-Kriesch Aladár 1912-ben készült első freskóját mutatta be, amely mintha egy hun-ugor eposzt jelenítene meg. 

– A magyar szecesszió egyik jellemvonása, hogy az alkotók próbálják megteremteni a sajátos magyar művészetet, és ennek érdekében igyekeznek visszamenni a gyökerekhez. Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor és összességében a gödöllői művésztelepiek azt vallják, hogy nem elég csak a történelemben, illetve a kultúrában keresni ezeket a gyökereket, még mélyebbre, az őstörténethez, a mese, illetve a kollektív emlékezet világába kell visszanyúlni ahhoz, hogy eredeti magyar motívumokat, történeteket hozzanak felszínre. Ennél a freskónál is egy ősmagyar, pogány hitvilágba vezet vissza Körösfői. Ő ugyanakkor azt is vallotta, hogy az európai kultúráknak van egy közös gyökerük, így a magyar kultúra képi ábrázolásához akár a görög, a mezopotámiai vagy a keleti kultú-rákból is inspirálódhat – mondta a művészettörténész, aki az említett freskón elsősorban a minoszi kultúráig visszanyúló, kitárt karú, kezeiben kígyókat tartó, fedetlen keblű, sakktáblamintás szoknyát viselő nőalakra irányította a figyelmet. 

Mesevilágban a városépítő szerettei 

A második, 1913-ban született, Székely mesemondás című Körösfői-freskó központi alakja az égi és a földi szféra között kapcsolatot teremtő, égkék ruhát viselő, lehunyt szemű női alak, aki körül különféle testtartású – kisbabát tartó, hangszeren játszó, illetve mesét hallgató – személyek jelennek meg. A sötétkék ruhát viselő, hátát egy fának támasztó női alak Madarász Erzsébet, Bernády György második felesége, mögötte fogadott lányuk, Glauber Margit látható, a mezítlábas kislány pedig Nagy Sándor lánya, Eszter – mutatta be Oniga Erika a remekmű női szereplőit.

A továbbiakban Oniga Erika Körösfői-Kriesch Aladár három tanítványának – Gábor Nándornak, Leszkovszky Györgynek és Ortner Ferencnek – a balladafeldolgozásait is ismertette. Az alkotásokon a hűtlen feleségét vesztőhelyre vivő Báthory Boldizsár története, a hitves imája és megszabadulása látható. Szintén az előcsarnokban található a Kőmíves Kelemenné népballada két jelenete, amelyeken a nő az áldozatvállalás megtestesítőjeként jelenik meg.

Régmúltba tekintő üvegablakok 

A negyedik helyszínen, a Tükörteremben a magyar népballadák világa és a székely ősi mondavilág elevenedik meg. A terem díszítőfestését és bútorzatát Falus Elek, a kecskeméti művésztelep egyik jelentős egyénisége tervezte – mondta el a művészettörténész, majd az itt megcsodálható, nemzetközileg is elismert üvegfestményekre irányította a figyelmet.

Nagy Sándor négy jelentős magyar népballadát dolgoz fel három-három képi jelenetben, valamennyi alkotás középpontjában egy nőalak van. Az első sorozaton az ellenség elől menekülő, gyermekei helyett a vagyonát mentő, majd bűnét megbánó, de megbocsájtást gyermekeitől nem kapó Budai Ilona története látható. A második ballada a kedveséhez hűtlen Szép Salamon Sára tragikus végét mutatja be, a harmadik a szerelme anyja által tóba dobatott Kádár Kata balladáját ábrázolja. Az utolsó, keresztény szimbólumokat tartalmazó üvegfestmény Júlia, szép leány története, aki meghívást érez a mennybe, a szűzek seregébe.

Oniga Erika utoljára a Toroczkai Wigand Ede tervei alapján készült Csaba bölcseje című üvegfestményt mutatta be, külön megemlítve, hogy Toroczkai nem rajzolt figurákat a kis ónrajzokra, azok a rajzait felnagyító és a kartonokat elkészítő Muhics Sándor alkotásai. 

– Toroczkai végig a hun, székely és magyar vonalat követi. Míg az első három üvegablakon Attila király környezete van bemutatva, az utolsó hármon Attila kedvenc feleségének, Réka asszonynak a világa jelenik meg, amint azt a képek címe is jelzi: Réka asszony sátoros kertje, Csaba bölcseje és Réka asszony kopolafája. Az említett második képen nem a daliás Csaba királyfi, a székelységet megmentő hadvezér jelenik meg, hanem egy anyai gondoskodásra szoruló csecsemő, akinek a kiválasztottságra az ablakon beáramló csillagözön utal – hallhattuk a művészettörténésztől.

Ismét Cinka Panna

A művészeti élményekben gazdag séta a palota Kistermének üvegképeivel zárult. Ebben a térben jelenik meg ismét Cinka Panna cigányprímás egy búsuló kurucvitéz társaságában, valamint két szárnyas, angyali figura mint zenei allegória. A Kisterem üvegfestményei alatt eredetileg feliratok is álltak, amelyek a himnusz első sorát idézték – „Isten, áldd meg a magyart” –, vagy a 18. századi időkre reflektáltak: „Hej, Rákóczi, Bercsényi”. 

– Bethlen Gábor mellett a 18. században élt Cinka Panna volt az a személy, akit kétszer is ábrázoltak a Kultúrpalota díszítőprogramjában, hegedűvel a kezében a főhomlokzati mozaikon és itt, a Kisteremben. Nagy kultusza volt ennek a cigányprímásnak, aki férjével és sógoraival egy zenekart is létrehozott. Ahogy olvastam, egy földesúr kétévente egy piros ruhát vásárolt neki, vélhetően emiatt ábrázolják gyakran piros ruhában – zárta ismertetőjét a művészettörténész.

Az élményteli séta után kérésünkre Oniga Erika így összegezte gondolatait:

– Sok év elteltével még mindig rácsodálkozom a Kultúrpalota díszítésének a gazdagságára. Az, hogy hány művészt kértek fel, úgymond szólaltattak itt meg, a műfaji sokszínűség, a tematika változatossága, jelen esetben a nőábrázolás sokfélesége, ennek az egész világnak a gazdagsága a mai napig meglep.

A szecessziós világnapi program az esti órákban Medgyesi Balázs (fotó) műtárgyszakértőnek, a rendezvény kiemelt meghívottjának a századforduló tárgykultúrájába betekintést nyújtó előadásával folytatódott, majd a Sounds of Light audiovizuális előadással zárult.