Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-01-17 14:32:35
…és nem csak, hiszen a fényt valahol árnyék is követi, és Fülöp Kálmán, a Verőfény címmel egybeválogatott költemények szerzője ezt jól tudja, a jó mellett rosszat is bőven megélt, a derű, az öröm, a vidámság nem kerülte, kerüli el, mellettük azonban búban, bánatban, fájdalomban, nehézségekben is része volt, ezek átvészelésére is lelki gyógyír a líra. Így ez a múlt csütörtökön bemutatott újabb kötete ebből meg abból a hangulatból, érzelmi állapotból is kínál emlékezetes lírai momentumokat, de, mint a cím is sejteti, a fény uralja a Bölöni Domokos szerkesztette, fedőlapján a hangütést Kedei Zoltán festményével empatikusan megadó, Donáth Nagy György által készített Kreatív-kiadványt. Lapozzunk bele.
Fehérség
Csak
fehérség van,
fojtó nagy
fehérség,
mint
ravatalon
fehér
takaró,
sötét
zuhan
az alvó
cserepekre,
s az
éj szeméből
pilinkél a hó.
Fényharangok
A fényharangok
árnyán megállt
kicsit az este,
s az öreg pad
szerényen
kínálta fel
magát –
kinyílt a
vén sötétben
a bordó ég
zenitje,
s felmutatta
néma csendben
a vérző Golgotát.
Koldus
Különkiadás –
sarkított remény.
Földszagú csendem
koldusköltemény…
Verőfény
Voltak szép idők, amikor
a harangszó fényt csírázott,
s hangja napjaim keresztjén,
a vén mezőn átkiáltott.
Ott a Verőfény-pataknál,
csobogó víz fakó tükrén,
székely lányok hamvas ajkán,
fénylett a dal, felhők csücskén.
Édes volt a találkozás,
piros-fekete vasárnap,
a vén pad ha beszélhetne,
szépet regélne a mának.
Ma már csak a vak Verőfény
őrzi Nagykend ősi titkát,
s minden szombat harmat-éjén
ölt magára ruhát, tisztát.