Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Miért ír a doktornő verset román és angol nyelven megjelent kötetei után anyanyelvéhez visszatérve? Erre a kérdésre kerestem a választ dr. Varo (született Borsos) Enikő bőrgyógyász főorvostól, az orvostudományok doktorától, aki a marosvásárhelyi egyetem Gyógyszerészeti Karán működő gyógykozmetikai mesterképzést elvégezve – a bőrbetegségek gyógyítása mellett – a korszerű bőrápolás tudományával is megismerkedett.
„A természet iránti szeretetemet, vonzódásomat női aggodalmakkal, gyötrelmekkel, lelkiállapotaim hullámzásának bemutatásával ízesítve, színes papírba csomagolva kínálom a kedves olvasónak” – áll az ajánlás a nemrégiben megjelent verseskötet hátlapján.
– Miért tartod fontosnak, hogy nemcsak a körülbelül tíz kilót nyomó bőrünk bántalmaira, szépségére, hanem verseiddel a lélekre is gyógyírt keress? Hogyan, mikor alakult ki benned ez a hajlam? Tekintsünk vissza a kezdetekre!
– 1957-ben születtem Marosvásárhelyen, tanulmányaimat a 4-es Számú Általános Iskolában kezdtem, I-IV. osztályban a magyar tagozaton. Feltételezem, hogy a szüleim akkoriban nem beszéltek elég jól románul, ezért tartották fontosnak, hogy én megtanuljak. Édesapám ragaszkodott ahhoz, hogy ötödik osztálytól románul folytassam az iskolát. Ugyanakkor arra is gondjuk volt, hogy nyolcadikig magán magyarórára járassanak. A középiskolát a Papiu líceumban végeztem. Az irodalmat szerettem a legjobban, a román nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszáról dicsérettel jöttem haza. Az olvasás volt a mindenem, rengeteget jártam a könyvtárba, s amikor könyvekkel megrakodva meglátott édesanyám, aggódott, hogy meggörbül a hátam. Dolgozatíráskor, ahogy meghallottam a témát, anélkül hogy különösebben készültem volna, a végtelenségig tudtam írni, valósággal ki kellett vegyék a tollat a kezemből. Olyan volt, mintha játszanék a szavakkal, és gyűjtöttem is őket, külön szótárba jegyezve fel az érdekes, különleges kifejezéseket.
Középiskolában kezdtem el verseket írni, és bekapcsolódtam a Maşca Ioan tanár vezette városi irodalmi körbe, ahol az irodalmi érdeklődésű, a képzőművész és zene szakos kortársaim között nagyon jól éreztem magam. Verseim a Vatra folyóiratban jelentek meg, és a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában is rögzítették, ahogy a saját verseimet szavaltam. A szerkesztők, akik a Bukaresti Rádióhoz igazoltak át, később is bejátszották egy-egy versemet.
– Ilyen előzmények után miért választottad az orvosi egyetemet?
– Ezt is a szüleim akarták, én ugyanis Kolozsvárra, a filológiára mentem volna szívesebben, de azt mondták, hogy irodalom szakos tanárként nem gyógyíthatok embereket, de orvosként írhatok verseket. Azonkívül az orvosi egyetem Vásárhelyen van, miért mennék én Kolozsvárra tanulni? Szófogadó gyermek lévén végül a MOGYE-ra felvételiztem, ahova nyolcan voltunk egy helyre. Ma is emlékszem, milyen büszke volt édesapám, amikor megtudta, hogy az első tíz között jutottam be. A szüleim tanácsát követve szóról szóra megtanultam az anatómiakönyvet, az „intenzív kémia” osztályban pedig kiváló tanárnőm és osztályfőnöknőm volt Wilhelm Berta személyében, aki tavalyelőtt 91 évesen, szellemileg frissen Izraelből eljött az érettségi találkozónkra.
Az egyetemet is nagyon komolyan vettem, ambícióval tele fogtam neki a tanulásnak. Nem bántam meg, hogy a szüleimre hallgattam, mert az egyetemen jó volt a hangulat, sok élményben volt részem. Negyedéves korom előtt ismerkedtem meg a leendő férjemmel, aki Iaşi-ban a textil- és bőripari mérnöki szakon tanult, és hogy együtt lehessünk, átiratkoztam a iaşi-i egyetemre, ahol államvizsgáztam, de a találkozókra a volt vásárhelyi kollégáimmal járok.
– Orvosként hol kezdted a pályát?
– Maros megyében a tóháti körzeti orvosi rendelőben. Mindig nagyon ambíciós lévén, ahogy lehetett, arra törekedtem, hogy Vásárhelyen kapjak állást. A vizsga jól sikerült, és a vegyi kombinát orvosi rendelőjében alkalmaztak. Mivel még többre vágytam, szakorvosi vizsgára jelentkeztem.
– Miért lettél bőrgyógyász?
– A vizsgán elért átlag sorrendjében szólítottak, és bármilyen szakot (kardiológiát, belgyógyászatot…) választhattam volna, de úgy éreztem, hogy a bőrgyógyászat egy rejtélyesebb terület, nagyon sok megoldatlan kórképpel, ami kihívásnak tűnt. Ezért úgy gondoltam, hogy ez lesz a legmegfelelőbb szak számomra. A sürgősségi kórház járóbeteg-rendelőjébe neveztek ki, majd hároméves bukaresti tanulmányaim után szakvizsgáztam bőrgyógyászatból, és azóta is ez a fő munkahelyem. Öt év után ugyancsak Bukarestben tettem le a főorvosi vizsgát, majd tíz évre rá doktoráltam a MOGYE Patológiai Tanszékén dr. Egyed Zsigmond Imre professzor irányításával. A rosszindulatú bőrdaganatok immunhisztokémiája volt a doktori dolgozaton témája, és maga a doktorátus hat évig tartó kemény munkát jelentett. Amikor sikerült, és megnyugodtam, elhatároztam, hogy ezután olyan dolgokkal is foglalkozni akarok, amikre korábban vágytam. Beiratkoztam a MOGYTTE Gyógyszerészeti Karán működő mesteri továbbképző iskola kozmetológia és bőrfarmakológia (dermofarmacia) szakára.
– Egyszerűsítve a mai hivatalos elnevezést, az orvosi kozmetika milyen új ismeretekkel gyarapította egy bőrgyógyász főorvos felkészültségét, aki a szakma legfelsőbb fokát is elérte?
– A kozmetológia a bőr ápolásával és fiatalításával foglalkozó komplex új tudományág, amely az 1980-as évektől kezdett kifejlődni. Nagyon szép terület, elsajátításához anatómiát, fiziológiát, botanikát, gyógynövényismeretet és sok más tantárgyat tanultunk. Azt például, hogy milyen bőrtípusra milyen aktív hatóanyagok a leghatásosabbak, mit kell ráncos bőr esetén a krémbe keverni, mi a fő hatóanyag a hidratáláshoz, és sorolhatnám tovább a tantárgyakat, amelyekből komoly vizsgáink voltak. A disszertációs dolgozatomat dr. Nicoleta Todoran professzor asszony vezette, a rosacea (az arcon kialakuló értágulattal jelentkező gyulladásos bőrpír) kezelésére felhasználható gyógynövények hatékonyságát mutattam ki.
– Abból, amit a mesteri képzésen elsajátítottál, a mindennapi gyógyító munkában mit tudsz a leginkább felhasználni?
– Az arcbőr műszeres vizsgálata során megállapítom a típusát és azt, hogy az milyen terápiát igényel. Például, ha a nagyon erős öregedés elleni kezelésre nincsen szükség, mert elegendő egy egyszerű hidratálás, a megfelelő arckrémeket tudom ajánlani. Továbbá felhívom a páciensek figyelmét, hogy az a krém, amit használnak, milyen emulgeátorokat (egyneműsítő szereket) és tartósító szereket tartalmazhat, mert forradalminak mondható felfedezésként kimutatták, hogy egyesek kellemetlen utóhatásokat, akár rákot is okozhatnak. Emiatt illóolajokkal próbálják ezeket helyettesíteni. Annyira kedvet kaptam, hogy saját magamnak ki tudom keverni a megfelelő krémet a megvásárolt hatóanyagokból.
Öt-hat éve foglalkozunk a saját trombocitákkal dúsított plazmakezeléssel (PRP), amelynek a hialuronsavas feltöltésnél, a botoxszal való kezelésnél sokkal előnyösebb fiatalító hatása van az arcbőrre hosszabb távon. Más lesz a bőr szerkezete, tónusa, a kollagénrostok újraképződnek, a sejtek szaporodni kezdenek, és csillogóan széppé válik a bőr. Ez a terület is nagyon gyorsan fejlődik, ezért nehéz az újdonságokat, a műszerezettséget illetően lépést tartani vele. Mire egy költséges készüléket sikerül megvásárolni, folyton újabbak, jobbak jelennek meg. Szerettem volna, ha a gyermekeim folytatják, amit én olyan nagy kedvvel végzek, de a fiam a jogot választotta, a lányom orvosként az allergológiára szakosodik. Van viszont mellettem egy fiatal orvosnő, így neki szeretném átadni, amit tudok, ahogy a néhai dr. Pavel Vulcan bukaresti professzorom a szakma minden titkába beavatott bennünket.
Ma már elmondhatom: nem bántam meg, hogy a bőrgyógyászatot választottam, hozzám illő, és örvendeni tudok a szépnek, nemcsak a saját, hanem a pácienseim életében is.
– Visszatérve a bőrgyógyászathoz, a praxisodba mennyire szüremkedett be a Covid, vagy pontosabban annak az utóhatása? Mi a leggyakoribb panasz, amivel hozzád fordulnak?
– Most sajnos a hajhullás. A Covid után sokan panaszkodnak, hogy elhull a hajuk, ezenkívül gyakori utóhatás a bőrviszketegség, bőrszárazság. Amióta február elsejétől visszajöttem, minden második beteg erre panaszkodik.
– Mi lehet az ok?
– Diffúz hajhullásról van szó, ami a Covid esetében szisztémás gyulladás következménye, ezért egy idő után a szervezet kiküszöböli, helyrejön, de addig is a fejbőr aminosavas, vitaminos koktéllal való bemasszírozása segít, olyan új samponokkal társítva, amelyek kifeszítik, valósággal becementezik a hajszálakat, hogy ne hulljanak ki olyan hamar. Esetenként egyéb módszerekkel, például lézerkezeléssel, a hajhullást meggátoló hajspray-vel is próbálunk segíteni. Főleg a nők szenvednek, hiszen ahogy a hajukhoz érnek, valósággal csomókban jön ki, amit egy nőnek rendkívül nehéz feldolgozni.
– Gondolom, hogy a láb- és körömgombával is sokan fordulnak hozzád, ugyanis tele van ezzel az internet, de ismerőseim véleménye szerint a drágán kínált szerek az esetek többségében nem segítenek. Hogyan gyógyítod? Mitől múlik el a körömgomba?
– Az általunk felírt garantált hatóanyagot tartalmazó szerektől biztosan meggyógyul a lábujjak közti és a talpon jelentkező gomba, a körömgombát, amely a sérült körmöket támadja meg, egészen biztosan a szisztémás hatású tablettával lehet kikezelni, amelyet három hónapon át kell szedni. Erős gyógyszer, ezért májvédő szereket adunk mellé. Májbetegeknek, véralvadásgátlót szedő személyeknek nem ajánlott. Van egy újfajta szer, amit hetente egyszer kell egy éven át használni, a gyártó cég garantálja, hogy kinő a köröm. Ha egyetlen köröm gombásodott meg, akkor az említett szert és a lézerkezelést is meg lehet próbálni. Aki meggyógyult, annak is javasoljuk, hogy időnként használja a szert, amire utaltunk, hogy ne újuljon ki a gomba. Akinek elmúlik, nagyon fontos, hogy a lábbeliket formalinnal fertőtlenítse, és betartsa a higiénés szabályokat.
– Minekutána erről is felvilágosítottál, váltsunk témát. Ennyi szakmai képzés, vizsga, két gyermek felnevelése mellett mikor kezdtél újra verseket írni?
– 2005 után. Leültem, és jöttek a szavak, kezdetben nem írtam le, és másnap már nem emlékeztem semmire. Rájöttem, hogy azonnal rögzíteni kell, és 2008-ra megszületett egy kötetre való vers, amit Ileana Sandu újságírónő elolvasott, és lefordított angol nyelvre. A boldogság szomorúsága címmel mind a két változat kötetben is megjelent. Visszaemlékszem, hogy Egyed professzor megkérdezte: doktornő, verseket írunk vagy doktorálunk? Mondtam, hogy abbahagyom, és úgy is lett. 11 év múlva, 2020-ban jelent meg az Érintetlen májusi vágy című második kötetem, szintén román nyelven. Egyre jobban belejöttem, és az idén megszületett egy magyar nyelven írt kötet, a Májusi körhinta című, a Garabontzia Könyvkiadó jelentette meg. Az első verseket anyanyelvemen még a román nyelvű kötet megjelenése előtt írtam, és nem voltam elégedett velük. Mindig volt bennem egy félsz attól, hogy nincs felsőfokú felkészültségem magyarból, és emiatt nem sikerül elég pontosan kifejezi magam. Otthon románul beszélünk, a rendelés idején is gyakran, de amit gyermekkorában hallott az ember, azt nem felejti el. A cím a május iránti szeretetemből fakad. Úgy érzem, hogy a tavasz kiteljesedése az életet jelenti, és olyan számunkra, mint a gyógyír a betegnek. Meggyőződésem, hogy akinek vannak szerelmes májusi emlékei, amelyeket fel tud idézni, jobban érzi magát, ha újraéli őket. A virágzó fák, a zsenge fű, a tavaszi illatok, a nyitott ajtón széles csíkban beáramló napfény belülről is megérinti, melengeti az embert, s akárhogy is próbálják februárban elhitetni, május a szerelem igazi hónapja, kinek a valóságban, kinek az emlékek fonalán. Egész évben, de különösen télen az egyetlen kívánságom az, hogy megéljek egy újabb májust. Rövid verseimmel a tavaszi természetet szeretném közelebb hozni mindnyájunkhoz, és az Erdély iránti szeretetem kifejezni, ahol a frissen fejt tej is olyan tiszta lehet, mint édesanyám kékítővel fehérített ruhái.
– Tudom, hogy voltak emberpróbáló, nehéz események az életedben. A sikereket néha beárnyékoló válságos pillanatok ellenére boldog embernek érzed-e magad?
– Azt hiszem igen, unokát szeretnék, és még néhány májust megérni. Kinek nincsen gondja, nehézsége, fájdalma, betegségei? De örvendek, hogy itt vagyunk, beszélgetünk, felidéztem a fiatalkorom, ezek jó pillanatok, hát miért ne lennék boldog!
*
Bevezető
Orvosi recept:
Az én virtuális gyógyszertáramban van egy csodálatos elixír, ami nagyon hamar elfogy, a neve: MÁJUS.
Állaga: szirup
Javaslat: depresszió, álmatlanság, fáradtság, erőtlenség.
Összetétele: virágba borult fák, friss levegő, enyhe napsütés, zöld fű, színes madarak.
Használati utasítás: egy pohárral meginni belőle minden reggel, kúraszerűen 31 napig. Évente ismétlendő.
Eredmények: örök fiatalság, egyénenként változhat.
Csomagolás: jácintillatú szél.
Gyártó: Orpheus Pharmaceuticals Company
*
És néhány idézet a kötetből:
„Bolond vagyok/ Minden zöld körülöttem/ Hibás az ajtózár/ Nyitva maradt a szorongás/ Beülök a csiga házába/ Mert lassan akarok/ Élni.” (Álmodó)
„Madarak kétségbeesve repkednek/ Mert rövidre vágtam a hajam/ Hajamból fészket raktam/ Fészekből felhőt varázsoltam/ Felhőből űrhajót indítottam/ Űrhajóból bolygót formáltam/ Oda vándoroltam.” (Transzhumanizmus)
„Bánatosak az ujjaim/ Mert felhorzsolta a drótmosó/ Azzal próbáltam kisúrolni/ A fényeket az életemből.” (Szomorúan kedves)
„Sárga ég alatt/ Piros házakban/ Fehér emberek laknak/ Zöld tehenek/ Kék tejet adnak.” (Szivárvány Erdély)
„Zöld sálat kötöttem a nyakára,/ Ápoltam, óvtam/ Simogattam, dédelgettem/ Estére fehér szárnyamon/ Megpihentettem.” (Törékeny Erdély)