Verhovina madarai – Bodor Ádám új regénye

Zsúfolásig telt a budapesti Nyitott Műhely, ahol Bodor Ádám Kossuth-díjas író új regényét mutatták be.

Zsúfolásig telt a budapesti Nyitott Műhely, ahol Bodor Ádám Kossuth-díjas író új regényét, a Magvető Kiadónál megjelent 256 oldalas Verhovina madarai című könyvet mutatták be.

A könyvbemutatón Szegő János kritikus, szerkesztő beszélgetett az íróval, aki elmondta, hogy a regény mintegy három év alatt született. Bodor Ádám felhívta a figyelmet, hogy a könyv címében szereplő Verhovina a valóságban is létezik – a szó ruszin és ukrán nyelven felvidéket jelent –, a regény azonban egy képzelt helyszínen játszódik, valahol a Kárpátalján. Megjegyezte, utánanézett, és egy település a valóságban is viseli ezt a nevet a Kárpátokon túl, Ukrajnában. „Ott nem jártam, és azt hiszem, ezek után nem is merek odamenni” – tette hozzá Bodor Ádám.

A regény jelen idejéről az író szűkszavúan nyilatkozott, szerinte az akkor játszódik, amikor az olvasó akarja. Ugyanakkor rámutatott, ismer olyan vidékeket a Kárpátokban, ahol a regényhez hasonló, „archaikus erkölcsi viszonyok” élnek a 21. században is.

A kisebb történetelemekből, elbeszélés-mozaikokból panorámaszerűen felépülő regény keletkezéséről elmondta, hogy először az elbeszélőt és a helyszínt találta ki, ami már kiadott egy környezetet. „Aztán benépesült ez a hely. Én sem tudom nagyon, hogy történnek meg ezek a dolgok” – zárta le a kérdést az író, aki – mint elhangzott – az utolsó pillanatig, a nyomdába küldésig dolgozott a könyvön.

„Úgyis az lesz a könyvből, amit az olvasó elképzel. És ez így van rendjén” – fogalmazott Bodor Ádám, majd hozzátette: azért ír, hogy „megajándékozza az olvasókat különféle látványokkal”.

Az író a műveire jellemző szokatlan nevek keletkezéséről is beszélt; mint felidézte, az idegen tájakat, kultúrákat megidéző nevek általában „kipattannak” belőle. Ugyanakkor azt nem cáfolta, hogy például a Sinistra körzet című művének Mukkermanját a berlini telefonkönyvben találta. „Kár volna ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani” – tette hozzá, megjegyezve, hogy amúgy sem szokott regényalakjaival azonosulni.

Arra a kérdésre, hogy szerinte ebből a könyvéből is készül-e film, azt felelte, hogy reményei szerint nem. Úgy vélte, hogy bár a könyveinek filmszerű előadásmódja a rendezőknek azt sugallja, hogy érdemes mozgóképet készíteni belőlük, a szöveg szelleme nehezen kerül át a vetítővászonra.
„Irodalmi remekművekből kevés remek film született” – jegyezte meg Bodor Ádám, akinek műveiből Gothár Péter és Kamondi Zoltán is készített már mozgóképet.

A kérdésre, hogy a könyv megjelenése után van-e kedve írni, azt felelte, hogy lenne, de még nem tudja, mit. „Olyan ez, mint a szerelmi együttlét után a bágyadt, elesett szomorúság” – fogalmazta meg kedélyállapotát, amely a regény befejezése után fogta el.

A könyvbemutatón elhangzott, hogy a Magvető
Kiadó fotópályázatot hirdetett profik, illetve amatőrök
részére. A fotósoknak Bodor Ádám legújabb könyvé-nek három részletéből kellett képi feldolgozást
készíteni.