Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
egy külföldi fesztivál életében hatalmas megvalósítás, egy hazai szemle esetében pedig szinte emberfeletti. Pedig ennyi ideje létezik az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, Marosvásárhely egyik legrégebbi és legrangosabb eseménysorozata, a filmen alapuló, de összművészeti szemléje, amely az idő megkérdőjelezhetetlen szubjektivitásának ellenére is szép kort ért meg.
E sorok írója is immár tizenhat éve tudósít megszakítás nélkül az Alter-Native-ról, és emlékszik még azokra az időkre, amikor a kilencvenes évek közepén iskolásként járt a fesztiválra: olyan években, amelyekben magyar filmet e szemlén kívül sehol másutt nem lehetett látni, és külföldi művészfilmeknek is igencsak híján volt a vásárhelyi filmkedvelő közönség. Akkoriban előfordult, hogy a más városokból érkezett egyetemistapublikum egy része a Kultúrpalota előcsarnokában táborozott le, ott aludt hálózsákban, és a fesztivál körüli tömeges zsongás is a diktatúra emléke alól kilélegező kilencvenes évek sajátja volt.
Azóta számos új szemle alakult, kitágult a világ, van internet és rálátási lehetőség szinte mindenre, így egyértelmű, hogy a látogatottság megcsappant, de így is számottevő maradt és ez a marosvásárhelyi szemle, illetve közönségének érdeme. Rétegfesztivállá alakult, amely kisebb, de hűséges publikumot szólít meg, hiszen a nívós rövidfilmeket máig igencsak sokan kedvelik, ráadásul ezeket az alkotásokat – legyenek azok hazai vagy külföldi gyártásúak – az interneten kívül sehol sem láthatja a közönség. Ilyen értelemben az idei, 26. Alter-Native rövidfilmfesztivál sem okozott csalódást, hiszen a világ majd’ összes kontinenséről küldtek filmeket az alkotók. A Maros megyei MADISZ által szervezett szemle a többnapnyi programot kitevő versenyfilmvetítés mellett több helyszínen az idén is számos kiegészítő eseménnyel, vetítéssel és rendezvénnyel várta a látogatókat: a fesztivál hagyományai szerint vetítettek nívós és jelentős nagyjátékfilmeket, láthattuk más fesztiválok legjobb alkotásait, voltak koncertek, részt vehettünk többek között közönségtalálkozókon és kiállítás-megnyitón, több koncerten, táncszínházi előadáson és filmkritikaíró műhelymunkán is a Kultúrpalota nagy- és kistermében, a B5 Stúdióban, a K’Arte szobában, a régi zsinagógában, valamint az Ursus Sörházban.
A szerda délután kezdődött és vasárnap délután véget ért fesztivál első koncertelőadására szerda este került sor, ekkor Földes László, azaz Hobo Látnokok, költők, csavargók című produkciója volt műsoron, amelyben – zenekarának kíséretével – magyar költők megzenésített verseit és külföldi rockzeneszerzők, előadók magyarra fordított dalait adta elő a magyar blues legendás alakja. A fesztiválnyitó csütörtök este vette kezdetét: ekkor Tóth Zsófia és Palkó Attila ceremóniamesterek üdvözölték a közönséget és mutatták be az idei zsűri tagjait: Adina Popescu kulturális újságírót, írót, dokumentumfilm-rendezőt, Szuszámi Zsuzsa rádiós szerkesztőt, művészettörténészt, Kántor László producert, filmrendezőt, Theo Marton színészt, színházi rendezőt és Nemes Gyula filmrendezőt, forgatókönyvírót. A tavalyi év újdonságaként diákzsűri is értékelte a filmeket, ezen újítás az idén is megmaradt, a fiatal ítészek testületét a marosvásárhelyi Sapientia EMTE hallgatói – Ambrus Zoltán, Bencze Boróka, Csepán Dorottya – és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemé – Purosz Leonidasz, Berei Szidónia és Török Beatrice – alkották. A megnyitóünnepségen Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója és egyik alapító tagja elmondta, nem tudja, hogy sok-e vagy kevés a 26 év, de a fesztivál egyik fotósa épp a szemle ideje alatt tölti a 26. életévét.
A vasárnapig tartó szemlén, mint említettük, számos minőségi eseményen vehettek részt az érdeklődők, kiemelendő közülük Hobo csütörtök esti Hé, Magyar Joe! című lemezbemutató koncertje, amelyen a blues nyelvén adta elő egy kortárs magyarországi antihős életútját, vagy az azt követő nagyjátékfilm, Gárdos Éva rendező többszörös díjnyertes Budapest Noir című tavalyi alkotása, amely a noir színezetű harmincas évekbe kalauzolja el – egy nemzetközi szinttel mérve is nagyszerű – krimin keresztül a nézősereget. Ugyanide tartozik többek között a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat Introspectio című előadása vagy Emeric Imre és Jimi Laco, illetve a Gyárfás-Premecz Organ Trio dzsesszkoncertje is. Hatalmas érdeklődés övezte Radu Jude Nem érdekel, ha barbárokként vonulunk be a történelembe című idei nagyjátékfilmjét, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi Fény című alkotását vagy a szintén vadonatúj, Romániában a fesztivál keretében szombat este ősbemutatóként vetített Napszállta című nagyjátékfilmet, Nemes László Oscar-díjas rendező legújabb nagyjátékfilmjét, Magyarország jövő évi Oscar-jelölését, amely az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaihoz közel repíti a nézőket. Akik oly sokan jöttek, hogy a vetítést terven kívül, vasárnap délben meg kellett a szervezőknek ismételniük.
A díjkiosztó ünnepségre ezúttal is szombat este, a Napszállta vetítése előtt került sor. Ekkor Kántor László és Theo Marton zsűritagok osztották meg gondolataikat a teljes telt házas közönséggel.
– Szerte a világon nagyon sok fesztivál zsűrijének voltam a tagja, és úgy gondolom, hogy a vásárhelyi felhozatal nagyon jó volt, semmiben sem volt gyengébb a külföldiekénél. Jó filmek voltak, nem volt könnyű dönteni, és ismét kiderült, hogy e filmekből látszik, hogy a világon mi a felhozatal, merre tart a filmes szakma, hiszen rövidfilmeket többnyire fiatalok csinálnak. Itt azt láttuk, hogy Venezuelától Argentínán keresztül Marosvásárhelyig hogyan gondolkodnak, mi érdekli őket, milyen témákat dolgoznak fel. Műfajilag is nagyon vegyesek voltak, volt klasszikus kisjátékfilm, dokumentumfilm, nagyon sok animáció, de jó érzés volt a felső páholyban ülni és nézni ezeket az alkotásokat. A döntésünk nyilvánvalóan szubjektív, más nem is lehet, de megpróbáltunk objektívek maradni. Kívánom, hogy még egyszer ennyit érjen meg ez a fesztivál, Önöknek pedig azt, hogy menjenek moziba, hiszen ott is lehet jó filmeket látni – mondta Kántor László.
Theo Marton hozzátette: – Nehezebb feladat volt, mint ahogy gondoltam, sokkal könnyebb a tévé előtt ülni, és fejben elbírálni egy filmet, mint itt, a zsűritársak között. Mégis, azt hiszem, hogy a legnagyobb elismerés ezen filmek számára az, hogy levetítették őket, és nem hulltak ki az előzsűri rostáján. A minőségi színvonal nagyon egyenletes volt, és ha voltak is nézetkülönbségek közöttünk a nyertesek kilétét illetően, végül egyöntetű véleményre jutottunk.
A díjnyertes filmek bemutatása után Gáspárik Attila szólalt fel:
– 26. alkalommal is sikerült telt házat, több ezer nézőt bevonzania a filmeknek. E fesztivált megelőzően több mint ezer filmrendező írta az e-mailjére, hogy Marosvásárhely. Nem tudom, hogy ekkora nemzetközi kulturális kapcsolatot ki tud még teremteni, de el kell mondanom, hogy a fesztiválon kívül is van mozis élet, és az az illegálisan letöltött film, amit otthon egyedül néz az ember, nem olyan jó, mint amikor a filmnézés közösségi élménnyé válik – mondta a szemle művészeti igazgatója, majd megjegyezte: jövőre ismét találkozunk.
A 26. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál díjnyertes alkotásai pedig a következők. DIÁKZSŰRI DÍJA és az AÁRY-TAMÁS LAJOS OKTATÁSI OMBUDSMAN ÁLTAL FELAJÁNLOTT TÖLTŐTOLL – Evgheni Dudceac: Milliárd (Billion) – Moldovai Köztársaság. A ZSŰRI KÜLÖNDÍJA – Jukka Silokunnas: Eltűnési pont (Vanishing Point) – Finnország. SIMÓ SÁNDOR-EMLÉKDÍJ A LEGJOBB DIÁKFILMNEK (felajánló a Maros megyei Madisz, a Maros Megyei Tanács támogatásával) – Jonas Riemer: Mascarpone – Németország. A NEMZETI KULTURÁLIS ALAP DÍJA – Sztepan Koval, Olekszandr Kolodij: Labirintus (Labirynth) – Ukrajna. MAROSVÁSÁRHELY VÁROS DÍJA – Roman Szokolov: A naplemente elmélete (The Theory Of Sunset) – Oroszország. AZ ALTER-NATIVE NEMZETKÖZI RÖVIDFILMFESZTIVÁL FŐDIJA (felajánló a Maros Megyei Tanács) – Tóth Barnabás: Susotázs (Chuchotage) – Magyarország.