A múlt hét végi SZKT-ülésen újra szóba került a FUEN, az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetek Ifjúsága által kezdeményezett, sok viszontagságot megért Minority SafePack néven ismert európai szintű polgári kezdeményezés, amely az európai őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét és érdekeit szolgálja a regionális és kisebbségi nyelvek, kultúra, oktatás, regionális politika, közképviselet, egyenlő bánásmód, audiovizuális és egyéb média, regionális támogatás területén.
Köztudott, hogy az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezést. A döntést a Luxemburgi Bíróságon támadták meg, amely helyt adott a panasznak, és elkezdődhetett az egymillió aláírás összegyűjtése.
– Lassan a határidő végéhez közeledünk. Hol tartanak jelenleg? – kérdeztük Vincze Lorántot, a FUEN elnökét.
– Az elmúlt hetekben felpörgött az aláírásgyűjtés dinamikája, egyre intenzívebb a munka, egyre több aláírás érkezik. Bár szerettük volna, hogy korábban kezdődjön el a gyűjtés, és hamarabb gyűljenek össze az aláírások, látni kellett azt, hogy nagyon sok szervezet, főleg Európában, az utolsó percig halogatta az aláírásgyűjtő kampányt. Kivétel Erdély és a Felvidék volt, itt már december-januárban megvolt a szükséges aláírás-mennyiség, máshol azonban csak most kezdték el gyűjteni.
– Mi volt ennek az oka?
– Szerintem leginkább emberi tényező. Egyrészt nem tudták, hogy milyen nehézséget jelent aláírást gyűjteni azokban a szervezetekben, amelyekben eddig ilyen munkát nem végeztek, mert, bár lelkes támogatói a Minority SafePacknek, a munkát – elmenni az emberekhez és az aláírásukat kérni – nagyon kevés szervezet tudta saját erőforrásaiból, tudásával és embereivel megvalósítani.
– A FUEN kampánycsapata nem segítette őket?
– A FUEN kampánycsapatától nagyon sok segítséget kaptak abban, hogy rávezessük őket, hogyan kell aláírásokat gyűjteni.
– Hol tartanak tehát az aláírásgyűjtésben?
– Az aláírások háromnegyede megvan, de pontos összesítést a jövő héten fogunk végezni. Köztudott, hogy Európában több száz helyről gyűjtik az aláírásokat, mindenkit el kell érni, hogy az adatokat szolgáltassák be. Például csak Magyarországon nagyon sok szervezet állt be most az aláírásgyűjtés mögé. Ezért köszönet is illeti az anyaországot, hiszen legmagasabb rangú közméltóságok, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, miniszterek, vezető politikusok pártszínezettől függetlenül támogatják az aláírásgyűjtést, de támogatják az egyházak, a társadalmi szervezetek, például a Rákóczi szövetség, amely az élére állt az aláírásgyűjtésnek. Folyamatosan jönnek az aláírások, online van százezer, papíron kb. 200 ezer aláírás gyűlt össze csak Magyarországon. Bízunk tehát abban, hogy meglesz az egymillió aláírás április másodikáig.
– És sikerül hét országban összegyűjteni a kötelező minimumot?
– Három már megvan: Románia, Magyarország és Szlovákia, de a további országokkal számolunk. Ezek: Lettország, Bulgária, Horvátország, Szlovénia, Dánia, és minden jel szerint Lengyelország és Spanyolország is ezek között lesznek. Ausztriában és Olaszországban már annyira elkésett a kampány, hogy szerintem nem gyűl össze a szükséges minimális aláírásszám, de több tízezer aláírás még összegyűlhet.
Megtapasztalhattuk, hogy az erős közösségek tudnak mozgósítani, és sok aláírást tudnak begyűjteni, úgyhogy a következő időszak arról fog szólni, hogy tudatosítsuk az európai kisebbségi közösségekben, hogy a kisebbségi közösségeknek annyit számít a szavuk Európában, amilyen erős támogatói sort tudunk felmutatni. Ötvenmillió kisebbségi európai polgárról beszélünk, ez lesz tehát a következő időszak kihívása.
Szeretném megköszönni minden erdélyi magyar embernek, aki támogatta az aláírásgyűjtést, hogy megmutathattuk a közösség erejét. Az aláírásgyűjtés nem áll le, az RMDSZ még kb. 30-35 ezer aláírást gyűjt össze március 25-ig azzal a céllal, hogy azokat a kicsi nyugat-európai kisebbségeket is segítsük egy-egy aláírással, akik maguk erejéből nem képesek megtenni.
– Nem képesek vagy nem érdekli a dolog őket?
– Elkényelmesedtek, jólétben élnek, és sajnos sokan elfelejtették, hogy hogyan kell a közösségüket megszólítani, hogyan lehet például gyűjteni az aláírásokat.
– Mi történik, ha nem gyűl össze az egymillió aláírás?
– Legjobb tudásom szerint meglesz az egymillió aláírás (és a hét ország), hiszen ez egy hatalmas lehetőség az őshonos közösségek számára. Az elmúlt két és fél évtizedben ilyen horderejű polgári kezdeményezés nem volt, mint a Minority SafePack, és a kudarc azt jelentené, hogy a következő időszakban nagyon nehéz lenne ezekkel a kérdésekkel bárhova fordulni, hiszen azt jelentené, hogy még egymillió aláírást sem tudtunk összegyűjteni.
Ha viszont sikerül, akkor olyan hatalmas erővel és erős legitimitással bír majd ez a kezdeményezés az európai intézményekben, hogy nem kerülhető meg. Európai biztosokat kérdeznek a Minority SafePackről újságírók, tehát már bekerült az európai köztudatba. Azt gondolom, hogy ezt a lobbimunkát kell majd erősíteni a következő időszakban, hogy minél többen halljanak rólunk, minél több támogatónk legyen, mert az ellenzőiket elég jól ismerjük.
– Romániával az élen…
– Ezek azonban szerintem eléggé elszigetelt csoportok Európán belül, Romániával az élen, sajnos, de támogatók széles köre alakulhat ki majd, és elindul egy nagyon hosszú munka az Európai Bizottságban.
– Melyek a következő lépések?
– Legalább három hónap, amíg igazolják az összegyűjtött aláírásokat a tagállamok, további három hónap, amíg az Európai Bizottság közmeghallgatást szervez, és valamiféle választ fogalmaz meg, de mindenképpen arra számíthatunk, hogy ha elindul egy jogalkotási folyamat is, akkor az kb. két év. De tudtuk az első pillanattól kedve, hogy ez egy hosszú menetelés. Önhibánkon kívül vált ilyen hosszúvá azzal, hogy elutasították, per lett belőle, ítélet született, és azért tartunk most itt az aláírásgyűjtéssel.
Közben azt kell látnunk Európában, hogy kedvező ez az időszak, hiszen az Európai Parlamentben, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében, a Régiók Bizottságában, a Helyi Választottak Európai Kongresszusában mind-mind fogadtak el kisebbségvédelmi jelentéseket. Ez tulajdonképpen azt igazolja, hogy a képviseleti testületek többségükben támogatják az őshonos kisebbségek jogait szavatoló kezdeményezéseket. A Minority SafePack ezeket mind kiegészíti azzal, hogy a polgárok részéről közvetlenül megfogalmazott igényt jelenít meg, és végül ez juttathatja el kötelező érvényű jogszabályok megteremtéséig.
Látnunk kellett az Európa Tanácsban a kisebbségi keretegyezményről készült romániai jelentést, hogy az milyen pontosan rámutat az erdélyi magyarság problémáira, a romániai kisebbségi helyzet visszásságaira, és egyértelműen cáfol rá a román diplomáciának a kisebbségi modellértékről vallott koncepciójára. Pontosan rámutat az oktatásbeli hiányosságokra, a szimbólumok használatának a hiányosságaira, a kétnyelvűség problémájára, megjelenik benne Székelyföld el nem ismerése, megjelenik konkrétan a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye. Ez is hosszas munka eredménye, amihez a tavalyi FUEN-kongresszus is nagymértékben hozzájárult. Ugyanakkor a különböző nemzetközi érdekérvényesítő munkában – tanácskozásokon, konferenciákon – megfogalmazott véleményünk is visszaköszön. Ebből a szempontból az RMDSZ mellett a kereszténydemokrata platform lobbitevékenysége is számottevő. Az, hogy a kereszténydemokraták mellett most már az RMDSZ is teljes jogú tagja lett a Centrista Internacionálénak, újabb lehetőség arra, hogy még hangsúlyosabban tudjuk megjeleníteni a magyar közösség ügyeit. Tudjuk, mit akarunk, erős közösség vagyunk, és bízom abban, hogy Európában is sikerül elérni a céljainkat.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató