Vásártérré változtatott iskola

A téli vakációra, ám elsősorban a karácsonyi ünnepekre hangolódva rendezték be a Dr. Bernády György Általános Iskola folyosóit, ahol december 21-én, csütörtökön délelőtt újra megszervezték az immár hagyományosnak számító karácsonyi vásárt. 

Adventi koszorúk, tobozból, műhóból, színes papírból, filcből készült karácsonyi díszek, horgolt, kötött gömbök, gyertyamikulások, papír hóemberek, díszekké varázsolt vécépapírgurigák, ezüstfestékkel bevont diódíszek, képeslapok, mécsesekké alakított befőttesüvegek, ékszerek, mellettük ínycsiklandó mézespogácsák, muffinok, kekszszalámik, sóspálcikák és egyéb édességek várták az érdeklődőket. A padokból és székekből kialakított pultok mögött az „eladók”, azaz a nulladikostól a nyolcadikosig, az iskola valamennyi gyereke izgult, kinek a portékája fogy el hamarabb, s köszönték meg mindannyiszor boldog mosollyal a termékükért kapott bankjegyeket. A szülőknek és az iskolába tévedőknek pedig igyekezniük kellett, hiszen a saját készítésű díszek igencsak fogytak, s a süteményeknek sem lehetett ellenállni, ott helyben jóízűen elfogyasztották őket. 

– Öt évvel korábban indítottuk el ezt a rendezvényt, ami idővel hagyománnyá vált – meséli a kezdeteket az akkori aligazgató, Balás Éva tanítónő, ötletgazda. Már az első vásár hatalmas siker volt, 3400 lej gyűlt össze, aminek a negyede felhasználásáról a diákok szavaztak, hogy mit vásároljon belőle az iskola: tanfelszerelést, labdákat, játékokat, szemléltető eszközöket, hogy ne kelljen a szülők ezért is a zsebükbe nyúljanak. Az összeg többi részét az Iskola másként programjainak finanszírozására fordították. Az évente sorra kerülő eseményre kalákát szerveznek, melyen a szülők és gyerekek – tanítóik irányításával – egyre szebb dolgokat készítenek, s az értékesítésből befolyt összeg így lassan megduplázódott. Mostanra már az éves kisebb kiadásokat – díjak, oklevelek, jutalomkönyvek – tudják fedezni a vásár bevételéből. 

A nulladikos Réka és a negyedikes Robi portékája szinte az elsők között lelt gazdára. Nem is csoda, hiszen a készülődésbe finom főztjeiről és süteményeiről híres nagymamájukat is bevonták, aki örömmel járult hozzá finom mézespogácsával a bevétel növeléséhez. A gyerekek anyukájuk segítségével készítették az asztaldíszeket, ékszereket, ikebanát és karácsonyfadíszeket. 

– Mivel a karácsony előtti időszakban rendezzük a vásárt, az esemény célja a közös készülődésre való ráhangolódás, amelyben minden egyes családtagnak megvan a maga szerepe, sikerélménye. Azáltal, hogy a gyerekek otthon közösen dolgozhattak a szülőkkel, csapatépítő jelleget nyert a munkájuk – áll készségesen rendelkezésünkre Derzsi Ágnes, a nulladikos Süni csoport tanítónője. Tőle tudjuk meg, hogy a szülők közül többen úgy oldották meg a „feladatokat”, hogy feljöttek az iskolába, ahol kellemes teázgatás mellett vághattak, ragaszthattak, varrhattak. De egy vásár sikere nemcsak azon múlik, hogy szép tárgyak készülnek, ezek esztétikus kiállítására is hangsúlyt kell fektetni. 

Az első alkalommal kiállító gyerekek árgus szemmel figyelték nagyobb társaik asztalát, illetve hogy milyen termékeknek van a legnagyobb keletje. „A vásár célja egyben a gyerekek kreativitásának növelése. Hiszen azzal, hogy látják a gyerekek, hogy termékeiket megvásárolják, beindul a fantáziájuk, és már januárban elkezdik törni a fejüket azon, hogy a jövő karácsonyi vásárra miket készítsenek. És minél több tárgyat készítenek, annál inkább fejlődik kézügyességük, s válnak egyre szebbé, kívánatosabbá alkotásaik, amelyek aztán bármelyik karácsonyfának vagy szobának méltó díszévé válhatnak.

Derzsi Ágnest kalotaszegi származású anyai nagymamája vezette be a kézimunka rejtelmeibe, aki fontosnak tartotta, hogy mind az öt lányunokáját megtanítsa a kézművességre, kézimunkára. „Mindig is csodáltam, amint horgolt, gyöngyöt fűzött, varrt. Talán ötéves koromtól kezdtem intenzíven kézimunkázni. Aztán édesanyám, iskolánk egykori tanárnője, Berecz Erzsébet egyengette utam a kézimunka terén, sokat tanultam tőle is. Ezt a tudást fejlesztettem tovább a kor és a divat elvárásainak megfelelően. Pedagógusként pedig most jómagam próbálom átadni a kézimunka örömét tanítványaimnak, hiszen a kereskedelemben vásárolt egyik tárgy sem szárnyalhatja túl egy gyerek, unoka által készített ajándék szellemi értékét.”