Várták a változást

Kupán Edit, a marosvásárhelyi Nicolae Bălcescu Általános Iskola kémia-fizika szakos tanára megyei viszonylatban (a 261 jelölt közül) a legmagasabb pontszámot érte el a tanintézmények vezető tisztségeinek a betöltésére szervezett versenyvizsgán. Eredménye alapján a versenyben maradt egyetlen jelöltként került a Dr. Bernády György Általános Iskola élére. Mivel nem volt jelentkező, ideiglenesen Cornelia Muntean vallástanárnőt nevezték ki aligazgatónak. 

Beszélgetésünk során a kíváncsiság diktálta az első kérdést. 

– Hogyan sikerült a szinte maximális teljesítményt elérni? 

– Részben szerencsém volt, részben eddigi munkám eredményeként megfeleltem a követelményeknek. Mivelhogy tanítottam a Nyárádszeredai Kertészeti Főiskolán és a Sapientia Egyetemen, onnan is voltak pontjaim, ezenkívül aktív voltam az iskolában, ahol tanítok, és ahol betöltöttem az aligazgatói és az igazgatói tisztséget. Részt vettem egy sor bizottságban, így például az iskolai minőségellenőrzés területén (CEAC). Amikor összeszámoltam a pontjaimat, eldöntöttem, hogy megpályázok egy másik tanintézményt, a kolléganőm ellen ugyanis, aki nagyon lelkiismeretesen dolgozik, nem akartam indulni. Amikor kiderült, hogy a Dr. Bernády György Általános Iskolában a volt aligazgatónő vesz részt a vizsgán, eldöntöttem, hogy megpróbálom, holott érvényben volt még a lista, hogy melyik iskola élén lehet magyar igazgató és melyik élén nem. A Bernády az utóbbiak közé tartozott. 

– Az elért legmagasabb pontszám láttán elgondolkoztam azon, hogy egy jelölt, aki történetesen más tanintézményben tanít, hogyan tudja kidolgozni annak az iskolának a fejlesztési tervét, amelynek az élére pályázik?

– Minden iskola hosszú távú fejlesztési tervének szerepelnie kell a tanfelügyelőség honlapján. Kiderült, hogy a Bernády iskoláé nincsen közöttük. Végül az igazgatóval való beszélgetés nyomán hamarosan megjelent a tanfelügyelőség elektronikus adatkezelő rendszerében. A terv hiányosságait és az erős pontjait kellett kiértékelni, majd erre építve egy rövid távú, egy évre szóló tervet kidolgozni. Mivel nagyon gyorsan állították össze, sok hiányosságot fel tudtam hozni. Ez nem esett nehezemre, mert több éven át vezettem az oktatási intézményen belül működő, minőségbiztosításért felelős testületeket, képzői minősítéssel is rendelkezem, és tapasztalattal az akkreditációs iratcsomók összeállításában. Következett a saját tervem, amelynek elkészítésére kevés volt idő maradt. Időközben hallottam a negatív híreket, miszerint veszélyben van a vizsgám, így az utolsó két napon nagyon felkészültem a szóbelire, amelynek során kiegészítettem az írásban elkészített tervet. 

– „Idegenként” hogyan fogadták az iskolában?

– Nagyon felkészült munkatársaim vannak, és összességében véve nem érzek elutasító magatartást. Bár úgy tűnt, hogy egyeseknek vannak fenntartásai, várták a változást. Reményeim szerint idővel belátják: mindenkinek segíteni szeretnék, hogy minél eredményesebben dolgozzon, függetlenül attól, melyik tagozaton tanít. A többi feltételt illetően van mit változtatni. Nagyon rossz állapotban van az épület, a tisztasággal is akadnak gondok, kevés a személyzet. Ebből kiindulva kértem, hogy hagyjanak jóvá egy karbantartói és egy kapusi állást. 

– Az iskolafenntartó polgármesteri hivatal korábban azt ígérte, hogy beépítik a tetőteret; van-e erre még kilátás?

– Egyelőre nincsen. Viszont a regionális operatív program hármas tengelyén belül pályázni lehet a középületek szén-dioxid-kibocsátásának a csökkentésére, amibe be lehet foglalni az ajtók, ablakok cseréjét, az épület belső tatarozását. Mivel a polgármesteri hivatal pályázhat, megkértem Furó Judit városi tanácsost, aki tagja az iskola vezető testületének, hogy tisztázza a lehetőségeinket, a hivatalnak ugyanis csak a kétszázalékos hozzájárulást kellene biztosítania. Az ülésen írásban kértük, hogy a sportterem teljes felújítását foglalják be az idei költségvetésbe, amit a vezetőtanács valamennyi tagjának az aláírásával szeretnénk nyomatékosítani. Ezenkívül sürgősségi sorrendben fel kellene újítani az ajtókat. Az udvar felőli bejáratnál levők nagyon régiek, esnek szét, nem csukódnak, ezért sürgősen ki kellene cserélni őket.

– Említette, hogy nem elégedett a tisztasággal.

– Megpróbáltuk a kisegítő személyzet munkáját úgy megszervezni, hogy a tisztaság terén adódó gondokat megoldjuk. Nagy problémát jelent, hogy a könnyűipari szakközépiskola épületében, ahol az V-VIII. osztályok többsége tanul, valamennyi emelet számára csak egy mosdó van, és oda járnak a középiskolások is. Hiába takarítanak, ha a diákok nem vigyáznak a tisztaságra, ezen kellene minél gyorsabban javítani. 

Ezek az első hetek számomra a pontos helyzetfelmérés idejét jelentik, ennek függvényében tudom majd eldönteni, hogy melyek a legfontosabb teendők.

– Az oktatás terén valószínű kevesebb fejtörést okoz az iskolában folyó tevékenység.

– A bizottságokkal való megbeszélésen azt javasoltam, amit egyébként a CEAC is kér, hogy kollégák menjenek be egymáshoz órára, amiből én magam is sokat tanultam. Ezenkívül szeretném a különböző képzéseken való részvételre ösztönözni őket. Már visszajelzést is kaptam attól a pszichológustól, akit a Bălcescu iskolában is meghívtunk, és nagyon jó tevékenységeket tartott az oktatási és tanulási módszerekről. 

– Hány osztálya van a Bernádynak?

– Kilenc román és tíz magyar osztály az alsó tagozaton 238, illetve 230 kisiskolással, nyolc román és nyolc magyar osztály a felső tagozaton 175, illetve 218 felső tagozatos diákkal.

– A korábbi évek tapasztalatai alapján, feltételezem, diákokban nem lesz hiány.

– Az előkészítő osztály iránt óriási az érdeklődés, a magyar tagozaton már biztos a két osztály, és a jelek szerint a román tagozaton is betelnek a helyek. Kettőnél több osztályt mégsem tervezünk, mert a kollégák szerint a csökkenő gyermeklétszámot figyelembe véve gondolni kell a többi iskolára is.

– Hány órája van az igazgatónak?

– Itt nincsen egy sem, mivel a volt aligazgatónő visszatért a katedrájára tanítani. Én pedig megtartottam hat órát a Bălcescu iskolában, és négy órát tanítok a Római Katolikus Teológiai Líceumban.

– Bár a bejáratnál nagy magasságban van egy Bernádyról szóló ismertető, nehezen, a kisebb gyermek számára pedig egyáltalán nem olvasható. Nem gondolt-e arra a vezetőség, hogy a Bernády-kultuszt hangsúlyosabban kellene ápolni az iskolában?

– Egyelőre csak tervezzük, hogy egy termet kellene kialakítani az életművéről, tarthatnánk egy tematikus napot, amely róla szól, és ösztönözni fogjuk a diákokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a névadónkról szóló vetélkedőkön.

– Az iskolában az utóbbi években tevékeny szülői bizottság működött. Találkozott-e már velük?

– A szülőkkel azt szeretném megbeszélni, hogy hozzunk létre egy egyesületet, amely az adókból származó két százalékot összegyűjtené, és az iskola javára felhasználnánk. Másrészt sok felnőtt jár ki és be az iskolába, ami a gyermekek biztonságát veszélyezteti, mert nem tudjuk, hogy ki a szülő és ki nem. Szeretném, ha egyetértenénk abban, hogy a tanítónő kikíséri a gyerme-keket, és akinek személyes problémája van, az jön be az iskolába, miután igazoltatták. Azt is meg kellene beszélni, engedjük-e meg, hogy a gyermekek elhagyják az iskolát vagy sem, amit különösen a másik épületben nehéz megoldani.

– Nagy harcok voltak itt a kétnyelvű feliratokért…

– Az most meg van oldva, és arra törekszem, hogy a szülőknek szóló legfontosabb információkat magyarra is lefordítsuk, de a hosszabb szövegeket képtelenség, ezt a minisztérium kellene vállalja. Újdonságként, a Bălcescu iskolához hasonlóan, egy yahoo-levelezőcsoportot indítok, amelyben két nyelven fogok a kollégákkal minden fontosabb információt közölni. Ezt a szokást a másik iskolában is a legtöbb kolléga átvette. 

*

Kupán Edit Székelyudvarhelyen született, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakán végezte tanulmányait. Csíkszeredában kezdte oktatói pályafutását, ahol elvégezte az agrárközgazdaság szakot. Családalapítás után a marosvásárhelyi Könnyűipari Iskolaközpont esti román tagozatán kapott állást, majd a Bălcescu Általános Iskola román tagozatán folytatta a tanítást, később a Nyárádszeredai Kertészeti Főiskolán, majd a Sapientia EMTE kertészmérnök szakán óraadóként tanított, és közben a budapesti Corvinus Egyetemen szerzett menedzsmentből doktori címet. Három gyermek édesanyja.