Mikor nagyapám legény volt, úgy 1904-ben, béke honolt a világban.
Mikor nagyapám legény volt, úgy 1904-ben, béke honolt a világban. A behívott Maros-Torda vármegyei ifjakból, kiket a kollégiummal szemben álló vármegyeházán soroztak, mondom a 382 ifjúból katonai szolgálatra csupán 82-t találtak alkalmasnak a szigorú katonaorvosok. Távolról sem voltak olyan elnézőek, mint amilyenek 10 évvel és két hónappal később lesznek, amikor mindenkinek el kell masírozni a Nagy Háborúba. Merthogy Ferenc József azt izente.
Kitaláltad, 1904 júniusáról beszélek. Hidd el, az évet és a hónapot nem találomra választottam, hetek óta ezt igyekszem hadrendbe állítani, hogy stílusos legyek. A városházán Bernády György a polgármester, a város és a vármegye főispánja gr. Lázár István, akit az előző év decemberében nevezett ki Tisza István kormánya. Rend van. Erről gondoskodik Hegedűs Sándor rendőrfőkapitány, aki fáradhatatlanul felügyeli a nyugtalankodó éretlen suhancok és szocialisták zavargásait, közvetít sztrájkolók és munkaadók között, felügyel a köztisztaságra, rendőrlegényeivel együtt bekukkant minden háziúrhoz és intézményhez, söprik-e a járdát, tiszták-e az udvarok, kihányták-e a ganét az udvarvégi istállókból (később ezeket udvari lakásokká, majd garázsokkká alakítják át, amint terjed a gépkocsizás és kitiltják a lovakat a flaszterról). Azért távolról sem tökéletes a működő rend, hiszen a Bányai-palota udvaráról jövő orrfacsaró bűzre (istállótrágya és szemétkupac sütkérezik a finom júniusi napon) panaszkodnak az Apolló és környékének lakói, a Papkertben (Lázár Ödön-park ötven évvel később) a szerzetesek és a Toldalagi-házban lakók. Az Apolló kapualjában berendezkedő Berolló Vilmos műköszörűs, aki zsírúj amerikai felszereléssel élezi a nagyérdemű eltompult késeit és vadásztőreit, panaszt tesz a rendőrségen, a múlt éjjel ismeretlen tettesek csontig kirámolták.
Két napilap szerkesztői szapulják-gyalulják egymást kölcsönösen, a Székely Lapok és a Székelység, Szász Károly és Szenner József szerkesztő urak, mindkettő doktor és egymás közeli rokonai. Sőt Szász úr olykor mérgében, ha a lap késik a nyomdában, kilép a kollégiumi officina elé, és hatlövetű pisztolyával a cigánypurdékra lövöldözik. Mire másra?!!
A városban fellendül az építőkedv, 21-en kértek májusban építési engedélyt. A polgármester kidolgozta, a belügyminiszter jóváhagyta még a tavasszal a városi építkezési szabályrendeletet, és ezzel együtt az ebtartási, valamint a helypénz- és vámtarifa-szabályzatot. Jó hír: a minisztérium eltörölte a hídvámot, többé nem kell fizetni a Maroson átívelő vámos hidakon egyetlen krajcárt sem. (Különben a korona járja még 1919-ben is, amikor a berendezkedő új állam sietve váltja be a koronákat lejre.) A tanács úgy dönt, hogy a Malomárkon (nagyjából a mai Turbinaárok) átívelő frissen nevesített Vak Bottyán hidat kijavíttatja és állami kezelésbe adja, a Bodor-hidat pedig II. Rákóczi Ferencről nevezi el. A tanács nevében dr. Kabdebó Ferenc közjegyző és szabadelvű pártvezér táviratban köszöni meg Ferenc Jóskának, hogy hazahozatta Törökországból II. Rákóczi és a bujdosók hamvait. Kassára.
Apropó államosítás, a törvényhatósági bizottság mindenképpen el szeretné érni, hogy a községi (a város által épített és fenntartott) iskolákat az állam vegye át. A minisztérium (a Vallás- és Közoktatási, Berzeviczy Alberttel a bársonyszékben) hosszas fontolgatás után átveszi. A következményekkel senki sem számol, mert álmában sem jutna eszébe senkinek sem, hogy alig 16 év múltán a trianoni szerződéssel ezek az állami iskolák a helyét kereső új államéi lesznek és mint ilyenek az elnemzetlenítés fontos eszközeivé válnak.
Végre elfogadták az évek óta szorgalmazott modern vágóhíd terveit (Aigner Sándor fővárosi építész), meghirdetik a pályázatot, amit ifj. Csiszár Lajos építési vállalkozó nyer. Az állami gyermekmenhely már elkészült fent a Kosárdombon (ma tüdőklinika), tervezte a nagy Ybl Miklós unokaöccse, Ybl Lajos, akinek ez az ikszedik árvaháza; kivitelező versenypályázat alapján Bustya Lajos, Csiszár örökös konkurens társa.
Készen vannak nagyjából a színház tervei, Komor és Jakab (a Kultúrpalota és a cifra városháza tervezői) épp az utolsó simításokat végzik a terveken. Eszerint lett volna kávéház, étterem és vigadó is a 850 férőhelyes nézőtér mellett a főtér közepére elképzelt ingatlanban. Pénz is került volna, hisz évek óta gyűjtögetett a színpártoló egylet. Aztán mégsem lett… Véleményünk szerint Bernády rangsorolt. A városnak sürgősen szüksége volt egy tanácsházra (felépült), meg egy többfunkciós művelődési hajlékra (múzeum, zeneiskola-zenekar, könyvtár, képtár, gyűlésterem, kisszínpad, előadóterem – felépült). A színházat végül is későbbre tervezték megépíteni. De azért 1911-ben sebtiben elbontották a zenélő kutat, és helyére másféle játszóház épült.
