Várjuk a számlákat!

Több írásom jelent meg a Népújság hasábjain a Săvineşti sétány 8-as és 10-es tömbházának külső hőszigetelésével, tetőfelújításával kapcsolatban. Évekig a listákon a sorszámeltolódások miatt aggódtunk.

A múlt év szeptemberében az alig megkezdett munkálatok pár nap utáni félbemaradása okozott bosszúságot a 60 lakrész tulajdonosainak és nem csak. A 2015. december 15-ére tervezett átadás is eltolódott ez év január 15-ére, de azóta is eltelt több mint fél év, és még mindig nem tudjuk, hogy az uniós pénzekből finanszírozott ránk eső 20% mit kóstál. Mindez kinek a hibája, hanyagsága, nemtörődömsége? – teszem fel a költői kérdést. Már 2016. április 17-én 5 perces beszélgetésünkkor próbáltam választ kapni a legilletékesebb helyről, a polgármesteri hivatal alkalmazottjától, Dorin Bălean úrtól a 0365/882-097-es telefonszámon, de türelemre intett, mert ugye az ügyintézés malmai még az őskorszaki tempóban őrölnek. Mi meg őrlődhetünk a számlák benyújtása után, mert ugye a nyár hamar elrepül, hűvösebbek lesznek az esték, közeleg az ősz, a tél. Emelkednek a fűtésszámlák, de nem csak, és a 60 család többségének egyre nehezebb lesz előteremteni a máig ismeretlen pénzösszeget.

Uraim! Azt hiszem, hogy elemista matematikai feladat lemérni a hőszigetelt felület nagyságát és leosztani a 2 és 3 szobás lakrészekre, összeszámolni, hogy kinek kellett a nyílászárókat kicserélni és kinek nem. Kinek kellett a balkonokat beépíteni és kinek nem. Milyen mennyiségű és minőségű anyag szükségeltetett a munkálatokhoz (itt még beszélhetnénk az anyagtakarékosságról és a munka minőségéről is, mert nemegyszer hívtam fel az itt dolgozók figyelmét, hogy úgy álljanak hozzá, mintha saját részükre kiviteleznék, és egyszer kell megcsinálni valamit jól, nem utólag tákolgatni). Az állandó felügyelet is hiányzott, és a felújítás alatt jelzett hibákat nem lehet azzal magyarázni, hogy nehéz szakembert kapni. Nekünk majd, ha megérkezik a számlánk, biztosan első osztályú munkabért számítanak és az elpazarolt anyagok ára is minket illet majd. Kampányban voltunk, akár az egész ország, az eredmények is elmaradtak a várakozásainktól, legalábbis a saját portánkon. Ezt is elszabtuk, de azért elvárnám és többes számban is ki merem jelenteni, elvárhatnánk jogosan, hogy a még mindig sok hiba kijavításának hiányában is a két tömbház lakóinak poharaiba öntsenek tiszta vizet az illetékesek: a többnyire silány minőségű munkálatok lakrészekre lebontva mennyibe kerültek és tájékoztassanak a fizetés módozatairól is (készpénz, részletekre lebontva?).

A reális tájékoztatás felmentene mindnyájunkat olyan pletykák halmaza alól, hogy az illetékesek megkéstek a szerződésekben rögzített határidőkkel, így az EU-s pénzek elúsztak és ránk, lakókra hárul nem a 20%, hanem a teljes összeg. Az tenné be az ajtót! Azokat az urakat, elvtársakat kell erkölcsi és anyagi felelősségre vonni, akik hibájából késett a felújítás. Vannak kételyeim az igazságszolgáltatással kapcsolatban is, de ha valóban az unió teljes jogú tagállama szeretnénk lenni, maradni, a Nyugathoz minden téren felzárkózni, akkor efféle dolgok elbírálásakor merem remélni, hogy mi, egyszerű polgárok leszünk a nyertesek. Tudtommal még nem történt meg a hivatalos átvétel, jó volna, ha függetlenekből álló személyekkel is kiegészülne a „szakzsűri”.

Szász Károly nyugdíjas