Jövőre legalább kétszer szólítanak az urnák elé, hiszen államelnöki, valamint európai parlamenti választások is lesznek, és a pártok már elkezdték a vetélkedést a szavazók hitegetésének versenyszámában.
Jövőre legalább kétszer szólítanak az urnák elé, hiszen államelnöki, valamint európai parlamenti választások is lesznek, és a pártok már elkezdték a vetélkedést a szavazók hitegetésének versenyszámában. Tegnap órák alatt derült ki, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a jövedelemadó csökkentéséről és a minimálbér emeléséről készített tervezetet, a kormány pedig a közalkalmazotti béremeléssel licitált rá erre a javaslatra.
A jelenlegi parlamentből a bulvártévémágnás viccegyletén kívül mindegyik párt volt már kormányon az utóbbi négy esztendőben, és egyik sem adta jelét annak, hogy átmenőre vizsgázott volna gazdaságpolitikából. Azt az IMF szabja meg ebben az országban lassan már öt esztendeje. Pillanatnyilag nincs velük az országnak aláírt hitelegyezménye, csak megállapodtak a folytatásban, így a politikusok közül mindenki mondhat bármit, senki nem fog az orrára koppintani, ha valótlant állít, és a fentebb említett két ötletből egyiket sem fenyegeti a valósággá válás veszélye.
Az ellenzék terve egyáltalán nem lenne rossz gazdasági szempontból, persze ha észérvekkel van megalapozva. De azt ők is tudják, és a gondolkodó választó is, hogy egy kétharmados kormánytöbbséggel szemben nincs akkora esélyük ezt elfogadtatni, mint amekkora sansszal át tudnának fűzni egy tevét a varrótű fokán. És még mindig élhetünk a gyanúperrel, hogy ha kormányzó korukban csak szavalni tudtak gazdaságélénkítő intézkedésekről, ellenzékben ugyan mitől okosodtak volna meg hirtelenjében?
Ami pedig a kormányoldalról felröppent tegnapi béremelési ötletet illeti, ennek olvastán csak annyi világos, hogy hazudni is képtelenek úgy, hogy legalább a hitelesség látszatát tudnák kelteni. Múlt hét végén például lapunkban is hírt adtunk arról, hogy egy pénzügyminisztériumi tervezet szerint a közalkalmazottaknak jövőre sem adnák vissza a 2009-ben megvont ebédjegyeket és egyéb pótlékokat. Ha a pótlékokra pénteken nem volt pénz, és a bérekre már hétfőn igen, az két dolgot jelenthet. Vagy a pénzügy beszél félre, vagy a béremelést belebegtető költségvetési miniszter, mert ha a kormánypalotában sebtében megtanultak volna pénzt fakasztani, azt már biztos láttuk volna valamelyik hírtévé esti észosztójában. De nem szoktak ezekben sokat dalolni a nyár elején felvetett közalkalmazotti bértörvényről sem, az elaszott a nagy hőségben, melyben csak a lódítás virágzik. És arról a szintén a médiában megszellőztetett pénzügyminisztériumi tervezetről sem dicsekednek, amely szerint az állami vállalatoknál a termelékenység 60%-ában kellene behatárolni a béremeléseket. Mert ha a közszféra bérszabályozásának a feltételeit egyszer s mindenkorra ésszerű keretek közé tennék, akkor ezt a milliósnál nagyobb szavazótábort nem lehetne többet manipulálni. Ám az esetben a pipogyaságban egymással versengő kormányok legfőbb választási tőkeforrása apadna el, ezért nem lesz e kérdésben egyhamar divat a tiszta beszéd.
