Válasz a Ki nem mond igazat? című írásra

Tisztelt szerkesztőség!

A Ki nem mond igazat? című, 2016. április 11-én megjelent újságcikk kapcsán szeretném elmondani a véleményem az írásban foglaltakról. 

Alulírott, helyi tanácsosként egyes szülők kérésére jeleztem a Maros Megyei Tanfelügyelőségnek a Koronkai Általános Iskola román tagozatán folyó oktatás egyes hiányosságait. 

Marius Paşcan szenátor úr ezt a levelet használta fel egy parlamenti interpellációjában. A petíció szövegét az interpellációban a parlamenti képviselőkre jellemző, a figyelem felkeltését célzó sajátos nyilatkozatokkal egészítette ki, amelyek zavart keltettek.

Pontról pontra a következő magyarázatokkal egészítem ki a cikkben bemutatott egyes állításokat. 

1.) Fölösleges kérni, mert létezik

Nem kértem a román tagozat létrehozását, mivel a megléte kiderül az általam megfogalmazott petícióból, amelyben pontosítottam, hogy létezik egy összevont I-IV. osztály 16 tanulóval. Pontosítottam, hogy az az óhaj, hogy négy külön elemi osztály működjön, amelyekbe magasan képzett tanítónőket alkalmaznának.

A lehetséges tanulók léteznek, mivel a községben 400 román iskolás gyermek lakik. A tanfelügyelőségnek csak meg kellene találnia a módszert arra, hogy meggyőzze a román szülőket, hogy a megye legkorszerűbb vidéki iskolájába írassák a gyermeküket. 

A romániai általános iskolákban nincs olyan modell, ami egyesületek és magánszemélyek segítségén alapulna. Bár a tanügyi törvény előírja, Koronkán nem történt meg az iskoláskorú gyermekek összeírása, csak részleges felmérések készültek, amelyek nem fogták át a község egész területét. A megyei tanfelügyelőség 2016. 04. 08-án elrendelte minden 0-14 éves gyermek összeírását Koronkán. 2013-ban a tanfelügyelőség által adott válasz, miszerint nincs igény az iskolások részéről, a polgármesteri hivatal és a koronkai iskola igazgatóságának az adataira alapozódott.

2.) Ki diszkriminálja a roma gyermekeket? 

Az a kép, amelyet Negură Maria tanítónő kifüggesztett az iskola halljában, és amelyen propagandacikkek olvashatók a sajtóból, diszkriminatív jellegű a gyermekekre nézve, és ellenszenvet kelt a községben élő szülők gyermekei iránt. A román tagozat úgy van bemutatva, mint amelybe segítségre szoruló, hátrányos helyzetű gyermekek járnak. Egyetlen normális gyermek szülője sem óhajtja ilyen befeketítő helyzetben látni a gyermekét. 

Sohasem jelentettem ki, hogy az igazgatónő nem beszél helyesen románul. Sőt, azt szeretném megerősíteni, hogy Dósa asszony kifogástalanul beszéli a román nyelvet. A tévedés abból eredt, hogy az iskola titkárnője olyan választ fogalmazott meg, amelyben egy helytelen mondat szerepelt. 

Semmi közöm nincs azokhoz a szemrehányásokhoz, amelyek szerint az iskolába felvett takarítónőtől azt kérték, hogy kötelező módon ismernie kell a magyar nyelvet. Tudomásom szerint a panaszt egy marosvásárhelyi civil szervezet fogalmazta meg. 

Az iskolát bemutató fényképek nagy részét 2015-ben egy helyi televízió készítette, és képről képre egy múlt évi és egy idei híradóban közvetítették. A riportban megjelenik a folyosóra kitett országzászló és a himnusz is. Nem tudom, hogy az interpellációban milyen fényképeket mutattak be.

3.) Hadjárat az iskola ellen!

Nincsen szó az iskola elleni hadjáratról, csak egy természetellenes helyzetről, ami évek óta fennáll. 

Nem pereltem be egyetlen koronkai lakost sem, csak a polgármesteri hivatal és a Tholdalagi Mihály iskola vezetősége ellen indítottam eljárást. Az egyetlen magánszemély, aki ellen keresetet nyújtottam be az igazságügyi szervekhez, a Tholdalagi-kastély tulajdonosa, aki tönkretette a falu jelképét.

Az a tény, hogy 23 éve magyar állampolgár vagyok, hogy magyar a feleségem, nem akadályoz meg abban, hogy bíráljam a román osztály eredménytelenségét, és azt a módot, ahogyan Negură Maria tanítónő oktat. A támadás kizárólag romántól a román ellen irányul, szigorúan szakmai alapon, amit lehetséges, hogy a szenátor interpellációjának köszönhetően rosszul értelmeztek. Az iskolától nem kaptam minden kérdésemre választ és az a tény, hogy az igazságügyi szervek elfogadták az erre vonatkozó kérésemet, az én igazamat bizonyítják. E-mailben kaptam elégtelen válaszokat, aláírás és pecsét nélkül, aminek jogi szempontból nincsen értéke. 

Az iskola képviselője a helyi tanácsban nem mutatott be az utóbbi négy évben egyetlen jelentést sem az iskola tevékenységéről, arról, hogy milyen összegekkel támogatták az iskolát, holott kötelessége lett volna megtenni. Azt kértem, hogy az általam igényelt információkat az iskola honlapján tegyék közzé, ami a mai napig sem történt meg. 

Ami azt a kijelentést illeti, hogy a petíció szerzőjének a gyermeke, tehát az én lányom sem járt a koronkai iskolába, megjegyzem, hogy az 1-8. osztályt az én biztatásomra Marosvásárhelyen magyar tagozaton végezte. És semmiképpen sem lehetett volna a koronkai iskola tanulója, mert amikor a faluba költöztünk, már kilencedik osztályos volt.

4.) 18. századi körülmények?

A 18. századi körülmények megjegyzés nem az anyagi körülményekre vonatkozik, hanem arra, hogy nincsenek külön román osztályok minden évfolyamon. A 18. században ugyanis az iskola az emberek és az egyház segítségére szorult, nem állami intézményekére. A gyermekek négy osztályt jártak, ami elég volt az írás, a Biblia olvasása és a számolás elsajátítására. A román osztályba járó gyermekek fényképének a bemutatása, mint analfabéta szülők hátrányos és nehéz anyagi helyzetben levő gyermekei valótlanság, és sértő képet nyújt ezekről a gyermekekről és családjukról. Az egyetlen román gyermek édesapja az egyik legfontosabb vállalkozó Koronkán. A felesége tagja az iskola vezetőtanácsának, ami megcáfolja, hogy analfabéta lenne. Ennek a gyermeknek a családja állandó támogatója volt a tanítónőnek. Az apa fel van háborodva, hogy milyen nevelésben részesül a fia, és elhatározta, hogy ősztől más iskolába viszi, mivel nagyon lemaradt a korabeli gyermekekhez képest. Az osztályba járó roma gyermekek normális anyagi helyzetben levő családokban élnek. Egyetlen szülő sem analfabéta, és egy sem részesül szociális támogatásban. Évente mindössze egy-két roma gyermek folytatja a tanulmányait az ötödik osztályban, a többiek kimaradnak a roma kisebbség hagyományainak megfelelően. 

5.) Iskolateremtők 

A táblát az iskola bejáratához az ortodox parókia kezdeményezésére tettük ki. Megkértek, hogy tegyem meg a szükséges intézkedéseket a hatóságoknál, hogy a tábla visszakerüljön a felújítás előtti helyére. Az ortodox pap átadta a táblát a polgármesteri hivatalnak, amelyik kihelyezte a volt igazgató jelenlé-tében. Hogy Partenie, Cristea és Dandea urak az iskola megalapítói voltak vagy sem, ez kiderülne az iskola történetéből, amelyet szeretnék megtudni. 

Az iskola történetének jelentős része megtalálható abban a dokumentumban, amelyet Wellmann úr benyújtott a tanfelügyelőségre, amikor az elnevezését kérte. Erre lett volna szükségem, hogy megjelentessem a sajtóban. Soha nem elleneztem a Tholdalagi Mihály nevet, ezért lepnek meg a velem szemben megfogalmazott alaptalan vádak. Az iskola elnevezése a legmegfelelőbbnek tűnik egy ilyen tanintézmény számára.

Az utóbbi években cselekvően beavatkoztam a Tholdalagi-kastély megmentésébe, ahogy a helyi tanácsban is harcoltam azért, hogy a Tholdalagiak címere bekerüljön a falu új címerébe. 

Úgy gondolom, hogy túlpolitizálták az eljárást, amelyet az iskola hatékonyabbá tételéért kezdeményeztem, kedvező helyzetet teremtve ezáltal egy etnikai jellegű vitához. Mint koronkai lakos, kellemetlen helyzetbe kerültem a szenátor úr interpellációja miatt. Az iskola ügyét nem kellene párttársaimnak sem felhasználni a választási kampányban. 

Szeretnék elnézést kérni a község lakóitól az esetleges félreértésekért, ami az iskolával kapcsolatos eljárásaim következménye, ugyanakkor azt szeretném, hogy az ebben a kis botrányban megjelenő etnikai kellemetlenségek a szülők figyelmét a modern koronkai iskolára irányítanák. 

Nem kell elfelejteni, hogy az általam 2013-ban kezdeményezett akció az iskolával és az óvodával kapcsolatosan sikerrel járt az óvodások körében. 2014-ben megalakult a román tagozat a 2008-ban épített állami óvodában. Ebben az évben elkezdtem az eljárásokat egy új állami óvoda és egy magánóvoda építésére a Vácmányon. Remélem, így lesz az iskolával is. 

Tisztelettel 

Daniel Cheşa 

 

 

Tisztelt Cheşa úr!

A szövegben ön elhatárolódik párttársától, Marius Paşcan szenátortól, és kizárólag neki tulajdonítja azokat a durva hazugságokat, amelyek a szenátusban a koronkai iskoláról elhangzottak. Holott a szenátor által idézőjelbe tett mondatokban az ön állításait idézi, miszerint nincs román óvoda és elemi iskola Koronka községben. Örvendünk, hogy ezúttal megcáfolja párttársának valótlan állítását, aki fokozva a mondottakat, nagyon súlyos vétségnek tartja a megyei tanfelügyelőség részéről, hogy egy 1,5 millió euró állami támogatással felújított iskolában a román gyermekeket megfosztják attól az alkotmányos joguktól, hogy az állam hivatalos nyelvén tanuljanak. Sőt, a roma gyermekeket is attól a joguktól, hogy válasszanak, milyen nyelven akarnak tanulni, s ezért kénytelenek a magyar tagozatra iratkozni??? Ekkora hazugságot, amelynek forrásául Marius Paşcan szenátor az ön nevét jelölte meg, nem lehet a parlamenti képviselőkre jellemző figyelemfelkeltéssel eltussolni, mert jogilag a felettes szervek szándékos félrevezetését, az iskola, az ott dolgozó pedagógusok, a község vezetősége jó hírének a megsértését jelenti. Amit az interpelláció végén tovább fokoz a szenátor, az alkotmányt és a tanügyi törvényt idézve, amely az ő magyarázatában azt írja elő, hogy Romániában csak román nyelven és esetleg egy világnyelven oktathatnak, kizárva, hogy a kisebbségek nyelvén is lehet tanítani. És még ön beszél túlpolitizálásról? Az újságunkban közölt képpel, amit ön szándékos rosszindulattal félremagyaráz, a szenátusban elhangzott durva hazugságoknak az ellenkezőjét akartuk bizonyítani. Azt, hogy van román tagozat, hogy a tanítónő hozzáállásának is köszönhetően rendes, tiszta, jól öltözött, szép gyermekek járnak oda, etnikai hovatartozásuktól, otthoni helyzetüktől függetlenül – ahogy ezt a cikkben is megfogalmaztuk.

Ami a 18. századi körülményeket illeti, szeretnénk az ön tudomására hozni, hogy a magyar tagozaton megyénkben 85 olyan osztatlan osztály működik, mint Koronkában, amit az adófizető magyar szülőknek el kell fogadniuk, anélkül, hogy a 18. századot emlegetnék. És folytathatnánk a szenátor által felvetett többi rosszindulatú valótlanságot, de a fent említett hazugságok mellett azok eltörpülnek.  

Bodolai Gyöngyi