Válás – a szülők jogai és kötelezettségei

A gyakorlatban nagyon sokszor feltevődik a kérdés, hogy válás után a szülőknek milyen jogaik vannak a házasságból származó kiskorúval kapcsolatosan, melyek azok a jogok, amelyeket kizárólag gyakorolnak, illetve melyek azok, amelyeket közösen, illetve mi az a „közös felügyelet” (custodie comună), amelyet a 2012-ben életbe lépett új polgári törvénykönyv vezetett be. 

Habár nem a polgári törvénykönyv szabályozza, hanem egy másik, a 248/2005-ös, a román állampolgárok szabad mozgásáról szóló törvény, meg kell említeni a sokak által ismert és bírált szülői beleegyezést, amelynek alapján egyik szülő a kiskorút a másik jelenléte nélkül külföldre viheti. Ez a múlt évi októberi változtatások után 3 évig érvényes, közjegyző előtt kell adni, és csak akkor nem kötelező, ha a kiskorút felügyelet alatt viszik olyan harmadik országba, ahol törvényes lakcíme van. Ugyancsak könnyítés októbertől, hogy nem kell felsorolni azon országokat, amelyekre a szülői beleegyezés érvényes. Amennyiben a kiskorút harmadik személy felügyeli, és nem törvényes lakcímre más országba viszik, mindkét szülő beleegyezése kötelező. Amennyiben a szülői beleegyezést valamelyik szülő megalapozatlanul utasította vissza, ezt a beleegyezést bírósági úton, bírói határozattal, akár sürgősségi eljárással lehet helyettesíteni.

Visszatérve a szülői felügyeletre, a törvényes rendelkezések szerint szülői felügyeletnek azon jogok és kötelezettségek összességét kell érteni, amelyek a kiskorú személyét és javait érintik, és a szülőket egyenlő módon illetik, illetve kötelezik. A házastárs szülők ezen jogokat egyenlő mértékben és közösen kell gyakorolják. Amennyiben viszont elválnak, már a polgári törvénykönyv, a 272/2004-es, a kiskorúak jogairól szóló törvény, valamint a válást elrendelő bírói határozat rendelkezései szerint kerülnek a szülői felügyeleti jogok gyakorlásra. 

Főszabály szerint a válás után a szülői jogokat a szülők továbbra is közösen gyakorolják, kivéve természetesen azon jogokat, amelyek összeegyeztethetetlenek a bírósági határozat egyéb rendelkezéseivel, vagy amelyeket a bírói határozat módosított vagy korlátozott. Amennyiben nyomós okok vannak, és a kiskorú érdeke így kívánja, a bíróság elrendelheti, hogy a szülői felügyeleti jogokat csak egyik szülő gyakorolja. Ebben az esetben a másik szülő megtartja azt a jogot, hogy a kiskorú nevelését és oktatását felügyelje, valamint, hogy esetleges örökbeadásához hozzájáruljon.

Válás esetén az egyik első kérdéses dolog, amelyről a bíróság dönt, a kiskorú lakhelye. Ezzel kapcsolatosan a szülők megegyezhetnek, ha viszont nem sikerül egyezségre jutniuk, vagy a kiskorú érdekeivel ellentétesen döntenek, a kiskorú lakhelyéről a bíróság dönt a válás kimondásával egy időben. Ez mindig annak a szülőnek a lakhelye lesz, akivel a gyerek a válás kimondásáig lakott, amennyiben viszont mindkettővel lakott, a bíróság eldönti – a kiskorú elsődleges érdekeit szem előtt tartva –, hogy melyik szülő lakhelyét jelöli ki a kiskorú lakhelyének. Kivételes esetben, amennyiben a kiskorú érdekei ezt kérik, a bíróság azt is elrendelheti, hogy a gyerek lakhelye a nagyszülőknél legyen, vagy más rokonoknál, vagy személyeknél, amennyiben ezek ebbe beleegyeznek. Végső eseteben a kiskorú gyermekvédelmi intézetben is elhelyezhető. Amennyiben egy lakcímváltoztatás a közös szülői felügyeleti jogokat érinti, ezt csak a szülők közös beleegyezésével lehet módosítani. Ha a szülőknek nem sikerül megegyezni, erről a bíróság dönt.

Egy másik fontos kérdés, amelyet a bíróságnak rendezni kell válás esetén, ha erről a szülők nem tudnak közösen dönteni, az a szülő (vagy akár más, a gyerek életében fontos szerepet betöltő személy) és a gyerek közötti kapcsolattartás konkrét módja. A kiskorúnak joga van ezekkel a személyekkel kapcsolatot fenntartania. Ugyanakkor a szülőknek, még akkor is, ha elváltak, joguk van a kiskorúval személyes kapcsolatot fenntartani. Ezt konkrétan egy úgynevezett látogatási program (program de vizitare) keretén belül szabályozzák, amelyben konkrétan le van írva, hogy a kiskorút a szülők hogyan, mikor, mettől meddig látogathatják és/vagy vihetik el magukkal. Amennyiben ezt a látogatási programot valamelyik szülő nem tartja be, az a román büntető törvénykönyv szerint bűncselekménynek minősül. Ez vonatkozik mindkét szülőre, tehát arra a szülőre is, akinél a gyerek törvényes lakcíme van, illetve a „látogató” szülőre is. A kiskorúnak a családtagjaival való kapcsolatát (nagyszülők, testvérek, nővérek vagy mások, akikkel családi vagy családias viszonyban volt vagy van a kiskorú) a szülők vagy a gyerek más törvényes képviselője nem tilthatja meg, kivéve, ha ezt a bíróság így rendeli el. Ezeket a kapcsolatokat a bíróság is csak akkor korlátozhatja, ha ezek a gyerek testi, lelki, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyeztetik. A kiskorúval való kapcsolattartásnak több formája lehetséges, így például a személyes találkozások, a gyerek látogatása a lakcímén. Ugyanakkor a gyerek lakhat meghatározott ideig annál a szülőnél vagy személynél is, ahova nem szól a lakcíme, levelezni lehet vele vagy bármilyen más kommunikációs eszköz is használható, valamint a gyerekről fényképek, orvosi vizsgálatok vagy tanulmányi eredmények is közölhetők.

A harmadik fontos kérdés, amelyről a szülőknek meg kell egyezniük, az a gyermektartási hozzájárulás. Ezt flexibilisen állapíthatják meg a szülők, akár természetben, akár havi vagy globális pénzösszegekben. Ha nem tudnak megegyezni, erről a bíróság dönt, leggyakrabban az eltartásra kötelezhető szülőt havi nettó jövedelme egy bizonyos százalékának megfizetésére kötelezik. Ennek maximális mértéke nem haladhatja meg egy gyerek esetén a nettó havi jövedelem egynegyedét, két gyerek esetén az egyharmadát, illetve három vagy több gyerek esetén a felét. Amennyiben az eltartás megfizetésére kötelezett személy más eltartás folyósítására is kötelezett, a teljes eltartási díj soha nem haladhatja meg az eltartó havi nettó keresetének felét.

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro