Valaki jár a fák hegyén…

Emlékműsor Kányádi Sándorról

Valaki jár a fák hegyén – Kányádi Sándor legendássá vált versének címét kölcsönözte legutóbbi, csütörtökön bemutatott előadásának a Maros Művészegyüttes. A produkciót egy trilógia terve előzte meg, az utolsó rész végül emlékműsorrá változott, amely a költő csodálatos szellemiségét idézi meg. Ahogy alkotói írják, felidézi a verseit és nagyszerű, elévülhetetlen gondolatvilágát, nézeteit és az őt körülvevő világot, a tájakat, szülőföldjét és szépségeit. A vidékeket, ahol élt, táncok jelenítik meg. A produkció csütörtök esti ősbemutatója előtt Barabási Attila Csabát, a Maros Művészegyüttes igazgatóját kértük arra, hogy – mintegy rövid betekintésként – meséljen az előadás előzményeiről, illetve a produkcióról és annak szerepéről az együttes életében. 

– Kányádi Sándor a Maros Művészegyüttes életéhez szervesen hozzátartozik – mondta az igazgató. – Korábban két Kányádi-előadást vittünk színre, a Vannak vidékek és a Fekete-piros címűeket. A harmadik Kányádi-műsort még a költő életében el szerettük volna készíteni, de ez más előadásaink miatt folyamatosan csúszott. Sajnos a tavaly, szinte pontosan egy évvel ezelőtt, meghalt Kányádi Sándor. Mi éppen a győri táncfesztiválon voltunk, ott kaptuk a hírt, ekkor döbbentünk rá, hogy a harmadik műsort nem tudtuk megvalósítani. Az eredeti tervünk is egy trilógia volt, háromrészesre terveztük a Kányádi-ciklust. Még Győrben fogant meg a gondolat, hogy jó lenne a halálának első évfordulóján bemutatni a harmadik produkciót, de ezt már teljesen más koncepcióval, emlékelőadásként. 

Így született meg az ötlet, Juhász Zsolt koreográfussal, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjével már a tavaly elkezdtük a tárgyalást. Mivel Kányádi meghalt, és a vele való kapcsolattartásban Novák Ferenc „Tata” nagy szerepet játszott – ő hozta össze Kányádit az együttessel és Juhász Zsolttal is –, ezért őt is bevontuk az előadásba: a koncepció, a szerkesztés, a forgatókönyv az ő munkája. A rendezés és koreográfia a Juhász Zsolt érdeme, munkatársa Ágfalvi György, a budapesti állami együttes tánckarvezetője volt. Emlékműsorról lévén szó, Novák Ferenc nem akarta, hogy hosszas legyen – ehelyett egy kényelmes, élvezhető előadásra gondolt, amelyet azok is szeretni fognak, akik nemcsak a néptáncot, hanem az irodalmat, a verseket is kedvelik, illetve ragaszkodnak ahhoz a régióhoz, amelyben Kányádi élt. 

A műsor alatt négy vers hangzik el, emiatt szükségünk volt egy színművészre, a versek hangulatát a koreográfia is erősíti. Emellett megjelennek a néptáncok is, különböző táj-egységek táncai Kalotaszegtől kezdve, a Mezőségen és Nyárádmentén keresztül Gyimesig. Kányádi hangja mintegy alaphangként jelenik meg a műsorban – érdekes, hogy a költő már évtizedekkel ezelőtt írt verseiben is ráérzett arra, hogy milyen világ lesz majd a huszonegyedik században. Ha átolvassuk, átérezzük a verseit, rájövünk, hogy mennyire aktuálisak akár az erdélyi magyarság, akár a marosvásárhelyi magyarság helyzetképe szempontjából. Az előadás végén üzenet fogalmazódik meg arról, hogy hol van a helyünk ebben a társadalomban, ebben a térségben. A produkcióban nem a néptáncon van a hangsúly, nem arról szól, hogy széttáncoljuk; egy kényelmes, enyhe, élő zenével és bejátszott, írott zenével gazdagított előadás, ami az embert abba a világba kíséri el, amelyet Kányádi a versein keresztül teremtett. Érdekes előadás, mert verset átírni táncba, mozgásba nem egyszerű. Kihívást is jelentett, elsősorban a verseket kellett alaposan végigolvasni, megérteni, mert azokat mindenki másképp értelmezi, ugyanakkor a mozgásnak is nagyon kifejezőnek kellett lennie. Mindenkinek megvan a szerepe, függetlenül attól, hogy fent van valahol vagy odalent, a színpad aljában. És ezt mindenkinek meg kellett értenie. 

– Mikor számíthatunk a további előadásokra?

– Évad végén nemigen szokás bemutatót tartani, de mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy június huszadikán, a költő halálának első évfordulóján mutassuk be a trilógiánk harmadik részét, mert Kányádi Sándor nagyon fontos a számunkra, Marosvásárhely és az erdélyi magyarság számára is. A premiert követő további előadásokra ősztől kerül sor, a produkció az évad része lesz. Turnéra is el szeretnénk vinni, illetve be szeretnénk mutatni az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek találkozóján. Az előadás időtartama 35 percnyi, de lehetséges, hogy az ősz folyamán székelyföldi táncok beiktatásával ötvenpercesre bővül. Zenéjét ifj. Csoóri Sándor jegyzi, rendező-koreogáfusa Juhász Zsolt, a koreográfus munkatársa Ágfalvi György, a forgatókönyv és szerkesztés Novák Ferenc „Tata” munkája.