Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-06-03 14:11:21
E május végi vadrózsaörvényben Tamási Áron sírja köré gyülekezünk újólag: tovább követni égi-földi vonulását. Mert csillagként maradt Ő az egyetemes magyar irodalom égboltján, kinek sugárzását egyaránt követhetik éjféli szállásukon szénégetők, ajkuk közt szénaszálat billegtető, eget fürkésző kaszások és literátoremberek. (Farkas Árpád)
A nagy székely íróra emlékeztek halálának 45. évfordulóján, május 26-án szülőfalujában. „Tamási a mi, az itteni székely emberek élő lelkiismerete. Az idő őt igazolja” – hangzott el a Tamási-sírkertben található két cserefa árnyékában a Tamási Áron Művelődési Egyesület (TÁME) és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által szervezett emlékezésen. * „Talán nem nekünk kell megírni az ő szakmai önéletrajzát. Annál is inkább, mert ő megírta helyettünk. És nem csak a sajátját, hanem a miénket is. Mert Tamási Áron a mi, az itteni székely emberek élő lelkiismerete.” (Albert Mátyás farkaslaki polgármester) „Egyik szemünk kicsit sír, hogy csak ennyien jöttünk ma ide. Másik szemünk nevet, mert jöttünk ma ide. És hogy ilyen szép ruhában jöttünk tiszteletünket leróni a nagy író előtt. Egyik szemünk kicsit sír azért is, mert lapoztam mostanában olyan érettségire készülő gyerek irodalmi példatárát, ahol sajnos nem találtam a nevét. Vannak olyan könyvüzletek, ahol alig lehet, vagy nem is lehet kapni Tamási-művet. De a másik szemünk nevet, mert egyre többen idézik és tűzik zászlójukra Tamási szavait, mert évente nagyon sokan zarándokolnak el ide a két cserefa alá, a szülői házhoz és tapasztaljuk, hogy ismerik és nagyra tartják Tamási Áront.” (Hadnagy Jolán, a TÁME elnöke) * A koszorúzás és megemlékezés az író egykori iskolájában könyvbemutatóval folytatódott, Lőrincz József Idő a humorra. Anekdoták Tamási Áronról című könyvét mutatták be. A Tamási Áron Művelődési Egyesület és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által szervezett megemlékezést az író nevét viselő farkaslaki általános iskola és udvarhelyi gimnázium, illetve a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákjainak szavalatai, felolvasásai, dalai tették ünnepélyesebbé. „Akárcsak a népmesék, Tamási szavai is átmentek az idő rostáján és aranyrögökként csillognak ma is. Az idő őt igazolja.” (Szász Csaba * székelyhon.ro * 2011. május 26., csütörtök) *
„Harcot nem kezd, de ha vérét, vagyonát, iskoláit és nyelvét tovább ölik és nyomják, akkor az egész székelység nemzeti LÉLEKHADSEREGGÉ alakul át, és megvédi a szív és szellem minden fegyverével vagyonát és kultúráját, mint életének örökös várait, amelyeket Istennel, de emberi segítség nélkül maga épített.” Mondhatják erre: tonnás hegyibeszéd. Mert küzdhetett ő iskoláinkért, ha a tanítás mesterségét tanulók az elmúlt esztendőkben Tamási Áron kedélyvilága helyett Rejtő Jenő bűbájával ismerkedhettek csupán, ha színházaink új csapásaikon ma könnyű tollú népszínműírót sem találnak korszerű dramaturgiájában, ha könyvkiadóink eltekintenek írásművészetétől, csupán a különben kiváló Nyirő Józsefben vélvén a piacos székely néplélek-tulajdonost.
* Volt idő, mikor az erdélyi irodalom nagyfejedelmeként tisztelték, s Tamási Áron irodalmunk jövőjéről szóló örök szavai ma is visszaszállnak rá. Olyan Ő, mint maga Erdély: „fájdalommal teli, mint minden ember, pompás, mint a virágzó rét, erős, mint a szikla, mélységes, mint a zúgó erdő, vadul szép, mint a zivatar, de édes, mint a madárének, jó, mint az anyák szeretete, de mindig egyedülálló, mint mi magunk”. Járt közöttünk egy előkelő, szabad szellem, boltíves, magas homlokkal, mindenkori vasárnapira vasalt fehér ingben sugározván népe elsőházbeli eleganciáját, mellyel a tiszta székről is port rebbent köténye sarkával, ha hellyel kínál. Jó volna bizony Tamási Áron szellemi előkelőségét uralkodóvá tenni Erdélyben.” (Farkas Árpád: Az Ő e századi méltósága. Háromszék, 2011. május 28.)