Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az órák lengő kengyelébe
emelem könnyedén a lábamat,
nyergébe vesz és elporoszkál vélem
egy-egy selymes sörényű pillanat.
Döcögő szekerek jönnek el értem,
s mint részbe mért gabonás zsákokat,
lomha napok csikorduló keréken
széthordanak nagy porfelhők alatt.
Úgy fogyok el, mint a folyamkanyarban
nyárfák alól a vízbeomló hantok,
a szívverésem omlaszt szakadatlan,
mint tengerdörej öklözi a partot.
A vágy bennem, mint az uránium,
csendesen és fénytelenül sugárzik,
és észrevétlen a semmibe szórja
a sóvárgástól bomló test molekuláit.