Ünnepeltünk Marosjárában

Az elmúlt napokban gyermekzsivajtól volt hangos a város. Tanítók, nevelők felügyelete mellett masíroztak az iskola padjaiból kiszabadult vidám csoportok. Az Iskola másként elnevezésű program felhőtlen hangulatot árasztott, szinte megfiatalodtak az utcák, a terek, és mosolygósabbak lettek az emberek. Jól időzített események követték egymást.

 A júniusi gyermeknapot az idén először nyilvánították munkaszüneti nappá. Felszabadultan ünnepelhettek nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is, hiszen az öröm forrása a gyermek. A szülők, az iskolák, az intézmények igyekeztek széppé tenni ezt a piros betűs napot.

A Máltai Szeretetszolgálat, mint mindig, most is felzárkózott, hogy hivatásának megfelelően álljon a szeretet szolgálatába. Ezért volt jelen az erdők ölén meghúzódó kis faluban, Marosjárában, ahol lelki vezetőnk, Palkó Ágoston római katolikus plébános 63 általános iskolást türelemmel és szeretettel nevel a keresztény és a hazafias életre. Ottlétünk egész ideje alatt tanúi voltunk áldásos tevékenységének, hiszen a rendezvény minden egyes mozzanata ezt a célt szolgálta.

A közös ima után a Szentírás olvasása következett, példabeszéd az öt talentumról, melynek mondanivalójával rámutatott szent királyunk példás életére. Mivel idén Szent László-év van, Ágoston atya minden alkalommal megemlékezik erről. Ezt a célt követték az ott lévő máltai tagok is.

Pollák Erzsébet Szent László életéről rövid összefoglalást olvasott fel, Dendea Mária pedig a király köré szövődött legendákból ismertetett néhányat.

 A komoly és szép szavak után vidám, de ugyancsak szép szavak hangzottak el. Jakab Ilonka Dsida Jenő verseiből olvasott fel. Árus Annamária tréfás mondókáira harsány nevetéssel válaszolt a lelkes közönség. Dendea Mária találós kérdéseit hol kitalálták, hol nem, de mindig jókat nevettek.

Aztán ismét komolyra fordult a szó. A pap bácsi kérdéseket tett fel az elhangzott olvasmányokból. Volt, aki tudott, volt, aki nem, de akkor is nevettek, hiszen gyermeknap volt.

A legérdekesebbek mégiscsak a játékok voltak, melyeket Ágoston atya nagy hévvel vezetett, csak termete különböztette meg az ugráló gyermekektől.  Finom gulyás volt az ebéd, melyet a helyi nők közössége a máltaiakkal együtt készített el. Persze, utána fagyi is volt. Azután elvonult a zsűri, hogy kiértékelje a verseny eredményeit, mert minden teljesítményt felmértek. Mindegyik gyermek kapott ajándékot, de a csoki sem hiányzott. 

Délután 4 óra felé búcsúzkodni kezdtünk, és a fotózás sem maradt el, hiszen a gulyásevéssel együtt ez is hagyománnyá vált minden rendezvényen.

Lelki vezetőnk megköszönte Tulit Viktória máltai vezetőnek az anyagi és erkölcsi támogatást.

Legszebb pillanatunk az volt, amikor közénk sereglett a sok apróság, és őszinte szeretettel átöleltek. Köszönjük.

Radványi Hajnal