Ünnepelt Marosludas

 „Halld meg, jó Istenem, legbuzgóbb imámat: 

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!” 

Dsida Jenő sorai zárták hétfőn, május 7-én este nyolc óra tájban azt az ünnepi műsort, amellyel a négy marosludasi néptánccsoport – a Haricska, Tatárka, Pohánka, Hajdina – igyekezett megdobogtatni szeretteik szívét. Az édesanyák, nagymamák a hét első napján az est óráiban is érdemesnek tartották elsétálni a művelődési házig. Lelkük újjászülethetett gyerekeik énekhangja, szavalata hallatán, táncai láttán.

Egy-egy szál szegfűvel vagy kis virágcsokorral távoztak, szemükben könnyekkel. 

Ficzus László és társai jóvoltából a felzendülő muzsikaszó betöltötte az egész nézőteret, majd magyarszováti akkordok közepette oldalról léptek be a pohánkás táncospárok. Nagy taps fogadta őket.

A hajdinás párok csárdást „rendeltek”. Mezőkölpényi táncokat lejtettek. Csattogtak, pattogtak a csizmaszárak. Jó lett volna látni a legények tenyerét, betyárosan kitettek magukért. Nem is késett a jutalom, a sok-sok taps. A szoknyák csaknem a lányok válláig perdültek, csujjogatások közepette. S a tánc öröme őket, mindenkit magával ragadott, pedig csak a kezdetnél tartottak. 

A tatárkások rendre érkeztek: hét anyát, nagymamát köszöntő verssel mondtak köszönetet, hálát, majd a végén közösen mondták a köszöntőt: „Élj sokáig egészségben, édes drága nagymama!” Nyárádmenti táncok következtek. 

„Maros partján lovagolni nem merek, ...” magyarói dallamok kíséretében újból színpadra lépett a Pohánka.  A bonchidai legényes üteme, összecsengése harmóniába varázsolt, borított zenészt, táncost, nézőt. Élmény volt, csaknem varázslat a Hajdina tánca.

Premierrel jött megint színre a Pohánka: „Édesanyám, jöjjön, mondjak valamit...” zengett a lányok ajkán a magyarlapádi dal. A fiúk pontozója feltette a pontot az i-re, pedig a vége csak ezután következett: a legkisebbek – a Haricska csoport – a Tatárka táncosaitól vezetve virággal a kezükben léptek színre. 

Elhangzott az utolsó jókívánság: „...Aki értünk annyit s oly szívesen fárad, dallal és virággal köszöntjük anyánkat”, és a dal: Két szál pünkösdrózsa...  Zene- és énekszó közben a kicsi és nagy táncosok tekintete kereste és találkozott az édesanyák, nagymamák csillogó szemével, nemsokára az ölelésével.

Kásler Magda és Farkas Sándor Csaba a táncokat, az énekeket, az egész ünnepi köszöntőt úgy illesztették egybe, hogy az ünnepeltek valóban ünnepeltnek érehették magukat.

Köszönetünk nekik, a zenekarnak, mindenkinek szól. Támogatók: az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, a BGA Alapkezelő Zrt., Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a Communitas, a városi önkormányzat, a ROMGAZ, a Linx Solutions, a Copy Tech Computer Kft., a Poli Izo Construct Kft. Nem utolsósorban köszönet a sok drága édesanyának, nagymamának, szülőknek, nagyszülőknek, valamint ezeknek a táncosoknak, akik csavargás, számítógépezés helyett a népi ének, zene és tánc mellett teszik le a garast.

Andrássy Péter